Mint azt már több bejegyzésben is kihangsúlyoztam, már a 19. század végén, majd a 20. század elején is a mindenkori városvezetés programja volt a városrendezés, azaz Miskolc területének növelése a környező települések egyesítése, azaz a “Nagy- Miskolc” koncepció gondolata.
Az erre vonatkozó elképzelések megvalósítását az első világégés megakadályozta, azonban elmondható, hogy a világháború okozta károkat Miskolc viszonylag gyorsan kiheverte. A trianoni döntés által megváltozott országhatárok nagyban befolyásolták Miskolc geopolitikai helyzetét is, hiszen Kassa elvesztésével a város szerepe jelentősen megváltozott. Szinte egycsapásra Észak-Magyarország gazdasági súlypontja lett, bár tulajdonképpen már az ezt megelőző időszakban is Kassa fölé nőtt lakosságszámban, gazdasági jelentőségben, társadalmi összetételben. A 20-as években ismét előkerültek a városfejlesztési tervek, melynek megvalósítását nagyban segítette a Speyer-kölcsön felvétele, melyben a város is jelentős mértékben részesült 1925 után.
Bár a “Nagy-Miskolc” koncepció ebben az időszakban még nem valósult meg (azaz a városi közgyűlés nem bólintott rá), mégis nagy fejlesztések mentek végbe: 1926-ra megépült a Búza téren a vásárcsarnok, bérházak épültek a Tízes honvéd közben (az akkori Déryné utcán), új járványkórház épült a megyei kórház mellett, 1927-ben adták át a Zenepalotát, 1929-ben a lillafüredi Palotaszállót, ezen kívül iskolák, utak, közművek is épültek. A város rendezte a Búza téri görög katolikus templom és a Csabai kapu könyékét, bővítették és korszerűsítették a színház épületét. A Csabai úton felépült a zsidó kórház, amely később a művésztelepnek adott helyet, kialakították a népkerti sporttelepet és a Vigadót, felújították a Korona szállót, 1929-ben átadták az Erdészeti palotát, 1934-ben a fából készült avasi kilátót, 1937-ben a Postapalotát.
Tehát elmondható, hogy a korszak Miskolc egy virágkora, melyben a város és annak közélete is felpezsdült.
A fent leírtakról árulkodó fotók következnek, melyeket miskolciak és Miskolcra látogató turisták készítettek. Az ő lencséjükön keresztül nyerhetünk bepillantást Miskolc boldog békeidejébe.
Az első kettő képnél máris csalunk, hiszen azok még a 20-as évek végén készültek. Csaba Zoltán fotója a Fehér-kőről készült, alatta a Szinva-völgy. A kép 1928-ban készült.
Így nézett ki a frissen elkészült Palotaszálló 1929-ben. A képet szintén Csaba Zoltán készítette.
Esküvői lovaskocsi a Szemere u. 26. szám, azaz a MÁV igazgatóság épülete előtt 1930-ból. Vajon hol tartották a lagzit? A fotót Pálinkás Barnabás készítette.
Egy újabb lovaskocsi, immáron a Táncsics téren, mögöttük a Vasgyári Fogyasztási Szövetkezet épülete. A kocsira “rákötött” szarvasmarha nem tűnik túl boldognak ellentétben a kocsin ülőkkel. A fotó szintén 1930-ban készült, ám annak készítőjét nem ismerjük.
Pózolj MÁG Magosix személygépkocsival, az egri országúton. Vargha Zsuzsa fotója szintén 1930-ban készült.
Női sofőrünk elkapott egy pirosat a Széchenyi- Kazinczy sarkán. Őt pedig Vojnich Pál kapta lencsevégre. Vajon milyen típusú csodát vezethet?
Csoportkép a Szent István Cseppkőbarlang előtt. Érdemes megfigyelni az akkori divatot, sőt, középen mintha egyenesen Barney Stinson mosolyogna ránk. Ő már 1932-ben is tudta, hogy az öltöny a menő. Fotó: Karabélyos Péter
Egy újabb zseniális Kurutz Márton- fotó 1932-ből. Valljuk be, most kicsit pofásabban néz ki a Diósgyőri vár.
Gyöngyiék robognak a Kisvasúttal. A fotó készítőjéről csak annyit tudunk, hogy a Kisvasúton ül és Gyöngyinek hívják, aki épp 1933-ban kirándul,és nincs tériszonya. A végállomás pedig…
…Lillafüred, hiszen ezt a fotót is Gyöngyi készítette. Nem kérdés: volt érzéke hozzá.
1935-be ugrunk, akkor így nézett ki az Avasi templom. fotó: Somali Tibor
Ez pedig már az Avas-tetőn. A fotót Jankovszky György 1936-ban készítette.
Ekkor még megfordultak jobbkormányos autómobilok is errefelé. Fotó: Négyesi Pál.
Csoportkép a Tiszai pályaudvaron 1936-ban. Fotó: Szilágyi Csaba
Ez a kép pedig a pályaudvar előtt készült, a jelenlegi taxiállomás helyén, szintúgy 1936-ban. Fotó: Lőrincze Judit
Gyöngyi továbbra is megörökíti Miskolc szépségeit. 1938-ban a vár és a fürdő került terítékre.
Így néz ki egy talpig úriember a Széchenyi- Kossuth Lajos utca sarkán, 1938-ban. A háttérben pedig egy alkoholmentes étterem(?!) Miskolcon is hódított a szesztilalom? A fotót Nagy József készítette.
A női divatot is érdemes megfigyelni, na meg persze az Erzsébet teret, háttérben a Korona szállóval. A dátum 1939, a fotó készítőjéről nincs adat.
Karabélyos Péter 1939-es fotója a várból készült, háttérben az evangélikus templommal.
Útjelző táblával pózoló hölgy a Hámori- tónál lévő kereszteződésben, Lillafüreden. A fotót Lissák Tivadar készítette.
A hölgy a Lillafüred előtti alagútnál is megállt egy fotóra, a kép mégsem emiatt érdekes. Az alagút fölött a korszakot jellemző revíziós felirat a “Nem! Nem! Soha!” szerepel.
