Emlékszem, hogy gyerekkoromban (és ehhez nem kell évtizedeket visszamenni az időben) még igazi telek voltak. Karácsonyra rendszerint fehérbe borult minden, és alig vártuk a téli szünetet, hogy a tankönyveket végre szánkókra cseréljük, aztán uzsgyi a közeli bükki lankákra, ahol már vártak a jól ismert arcok, hogy megmérettessünk, kinek siklik jobban az otthonról hozott ródlija.
Ez akár lehetnék én is, de sajnos már nem vagyok gyerek (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
De a mostani telek valahogy mások: szürke égbolt, nyálkás idő, latyak és eső, ha szerencsénk van, akkor kapunk egy kicsit a hóból, ami másnapra már sehol sincs. Majd mire feleszmélünk, már március van, és akkor az idő helyett a tél szíve enyhül meg rajtunk, így általában egy komolyabb hóesést még rittyent, hogy aztán egy kis fáziskéséssel átadja a stafétát a tavasznak.
A Bükk-fensík (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
Így az igazi télért egy kicsit kirándulnunk kell, bár egy szegedi vagy egy debreceni sorstársunkhoz mérten még szerencsénk is van, hogy ezért nem kell átutazni a fél országot. Az instán bogarászva futottam bele a Bükki fotós nevű profilba, akinek a képei teljesen átadják a régi, jó telek okozta érzést, így ezúton is köszönjük, hogy mutathatunk belőlük egy kis ízelítőt.
Gyertek velünk, fedezzük fel együtt a téli Bükköt!
Csipkéskút (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
Garadna-völgy (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
A Helyiipari forrás környékén (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
A Huta-rét (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
És itt is (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
A kisvasút sínein (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
Azonban a lillafüredi vízesést nem érdekli a Covid, az még ilyenkor is gyönyörű (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
És ha már ott vagyunk, nyugodtan járjuk körbe a Hámori-tavat (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
Útban Háromkő felé (Fotó: Varga Csaba/ Bükki fotós)
