Kis avasi név(sor)határozó

Az Avason már a 16. századtól számon tartják azokat a pincéket, amelyek mindmáig ikonikus részei a miskolciak kedvelt dombjának, egyúttal helyszínei az ország egyik legkülönlegesebb borfesztiváljának, az Avasi Borangolásnak. A  pincék egy része dokumentáltan már a középkorban létezett, azok számát illetően az az egy állandó, hogy a lehető legváltozatosabb becslésekkel találkozunk az elmúlt évszázadok számvetéseiben. Manapság 600-900 közé teszik a számukat, amelyek az Avas északi-északkeleti lejtőin sorakozva várják, hogy borkedvelő látogatóik felfedezzék őket. A pincék számából adódóan így nincs mit csodálkozni azon, hogy ezek – mint a szőlőfürtök – egymást keresztül-kasul szelő sorokon bújnak meg, változatosabbnál változatosabb elnevezésekkel megnehezítve a tájékozódni vágyó nagyérdemű dolgát. Bár a Nagyavason található Alsó, Középső, Felső, vagy épp a  Kisasvas Első, Második, Harmadik és Negyedik sorának elnevezése nem szorul különösebb magyarázatra, mégis akadnak olyan nevek ezen a területen, amelynek eredetét érdemes feltárni. Olvassunk tehát a sorok között, mert az egy igazi, hamisítatlan időutazásra invitál minket!

Hol van a Nagy-, és hol a Kisavas?

Mivel ezzel kapcsolatban hallottam már téves meghatározást is – sőt, énmagam is sokáig rosszul tudtam -, bemelegítésként érdemes talán ennél a kérdésnél kezdezni. Ugyanis többen úgy hiszik, hogy Kisavasként a domb történelmi, pincesorokat is magában foglaló részét nevezzük, míg Nagyavas alatt a valóban elég nagy kiterjedésű lakótelepnek helyet adó déli oldalt értjük. Nos, ez a meghatározás téves, hiszen a Kis- és a Nagyavas esetünkben pont, hogy a pincesorokat választja ketté. Kisavasként ugyanis a domb kelet-északkeleti, a Mélyvölgyet is magában foglaló részét értjük, míg Nagyavasnak valójában a domb Belváros felé néző, északi oldalát nevezzük. És ha már szóba került a Mélyvölgy: bár az Avas ezen részének elnevezése nem szorul különösebb magyarázatra, azt érdemes megemlíteni, hogy a területet sokáig Angyalvölgyként is nevezték.

Agglomerációs kavalkád a Kisavason

A már említett – valljuk be az avasi pincékhez mérten méltatlanul száraz elnevezésű -, Elsőtől a Negyedikig számozott sorokon túl találunk itt még egy mini agglomerációs térképet is. A Kisavas délnyugati végén húzódik meg ugyanis a Zsolcai, az Arnóti, a Csabai és a Győri sor is. Ezek elnevezések szinte teljes összhangban vannak Miskolc “kapuival”, ami nagy valószínűséggel nem a véletlen műve. Igaz, ebben az esetben még egy Péteri sor valahol elfért volna, de mind a Zsolcai (Felső- és  Alsózsolca), mind a Csabai (Hejőcsaba), mind a Győri (Diósgyőr) sor egyfajta irányjelző, ahogy a város ugyanilyen elnevezésű kapui szolgáltak a középkori Miskolcon, amikor még a felsoroltak közül sem Hejőcsaba, sem Diósgyőr nem volt a város közigazgatási határain belül. A Belvárosból a Kisavasra mintegy három útvonalon tudunk feljutni, ezekből a Mélyvölgy utca és a Kisavas sor azok elnevezése szempontjából nem túl izgalmas útvonal számunkra, így ezúttal a Lonovics Józsefről elnevezett utcát választjuk. A névadó egy kevésbé ismert szereplője a miskolci legendáriumoknak, holott hősünk miskolci. Krivinai Lonovics József 1793. január 31-én született városunkban, hazaszerető magyar főpapként, csanádi püspökként, majd egri érsekként részt vett a 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. Egyháztörténészként pedig 1843-ban csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémiához, majd annak igazgatósági tagja lett 1863-ban. A szabadságharcban betöltött szerepe miatt sokáig emigrációra kényszerült, ahonnan 1860-ban tért haza. 1866-ban, a kiegyezést megelőző enyhülés jeleként kalocsai érseknek nevezték ki, de ezt a tisztséget már nem tudta sokáig betölteni. Súlyos torokbajt követően 1867-ben, Pesten hunyt el.

Nagy elődök a Nagyavason

Ha a Győri sorról a Nagyavas felé vesszük az irányt, csakhamar a Horváth-tetőn találjuk magunkat, melynek névadójáról Horváth Lajos országgyűlési képviselőről, a szintén az 1848-49-es szabadságharcban tevékeny szerepet játszó politikusról korábban már egy önálló cikkben megemlékeztünk. Horváth vagyonának egy jelentős részét a városra hagyta, melynek nagy részét városrendezési, szépészeti és közművelődési célokra fordították. Mivel egy korábbi, 1000 forintos adományából valósult meg az Avastetőn egykoron megtalálható platók kiképzése is, így sokáig a domb felső része a Horváth-tető nevet viselte, majd ezt a név visszatért akkor, amikor itt alakították ki a ma is  kedvelt szabadidőparkot. Síremléke nem messze innen, az avasi temetőben található, egykori harcostársa, Szemere Bertalan mellett. Ide jelképes napon, március 15-én kísérték utolsó útjára. Neve a szomszédos Lajos soron is fennmaradt.

Egy élet Miskolc és a haza szolgálatában

Hasonlóan adakozó kedvű szereplője az Avasnak az a Rácz György is, akinek neve a Rácz-sor formájában maradt fenn az utókornak. Hősünk 1857-ben született egy tehetős miskolci család sarjaként, elemi iskoláit, valamint a gimnáziumot is itt végezte, majd Budapesten folytatta tanulmányait, ahol előbb gyógyszerészi diplomát, majd kémiából doktori címet szerzett. Három évvel később, 1882-ben tért haza Miskolcra, majd megvette Csáthy Szabó István Korona Gyógyszertárát, és ha már ott volt, elvette leányát, Ilonát is, akit 1884-ben jegyzett el. Rácz élete során hatalmas vagyont halmozott fel, olyannyira, hogy egy 1898-ban közzétett adózási lista szerint egymaga több adót fizetett, mint az evangélikus és református egyház, vagy éppen a minorita rendház. 1922-ben bekövetkezett halálakor megjelent végrendeletében nem csak két Széchenyi utcai bérházát hagyta a városra, vagyona jelentős részéből részesült a református egyház is. Utóbbira hagyta a Deszkatemető azon részét, ahol ma a Rácz-dinasztia síremléke található, így elmondható, hogy a gyógyszerész és családja „hazai földben” nyugszik. Az egyház emellett különböző ingatlanokat kapott, valamint egy jelentősebb összeget az Avasi templom felújítására, illetve Rácz meghagyta egy százezer forintos alapítvány létrehozását is, melynek kamataiból a református püspök fizetését kellett, hogy fedezzék.

Rácz György bőkezű hagyatéka

A végrendelet a város építészettörténetének szempontjából kuriózumnak számító pontja volt, hogy a város a rá hagyott összeg egy részéből „építtessen az Avas-tetőre egy, a nevemet (Rácz Györgyét – a szerk.) viselő tornyot”, amelyben kávézó is helyet kap és tűzoltói megfigyelési célokra is alkalmas. Mivel a miskolciak kedvelt kirándulóhelye – a rengeteg elkészült terv ellenére – 1906 óta nem rendelkezett kilátóval, így Rácz ezen rendelkezését kitörő örömmel fogadta a város lakossága. Azonban ennek megvalósulására még több mint egy évtizedet kellett várnia a miskolciaknak. Ez volt a Szeghalmi Bálint által tervezett, hivatalosan Rácz-, közkeletű nevén Rákócziról elnevezett torony, amelyet 1934-ben adtak át, majd 1956-ban egy szovjet tank lőtt ki.

A láthatatlan kilátóktól a „Rácz-toronyig”

Pincesor ajándékba

Ha a Csáti sor nevének eredetét keressük, érdemes visszatekintenünk a Kisavasra, hiszen az ottani elnevezésekhez hasonlóan ez is egy környékbeli települést, jelesült Mezőcsátot jelöli. Szintén találunk errefelé egy Petőfi Sándorról elnevezett sort, míg a Sziget sor nagy valószínűséggel a Mélyvölgy utcát és a Rácz sort összekötő “kitüremkedés” okán kapta a nevét.

Ennél sokkal meghatóbb története van a Latabár sor elnevezésnek. A névadás körülményeit a színészdinasztia egyik legjelesebb tagja, maga Latabár Kálmán meséli el nekünk:

Rég ideje, hogy elszakadtam az én kedves Miskolczomtól, de elfeledni nem tudtam soha! Szerettem és szeretem most is. De hát hogy is ne? Ott éltem le gyermekkorom legnagyobb részét…

Ott vannak az én kedves régi jó barátaim. De mindenik között ott van az én régi, hűséges szeretett Szombati Laci barátom, a város szeretve tisztelt “Lacika” főszámvevője… De mi a legfőbb, ott van a mi: a “Latabár-család” mausoleuma. Benne fekszik néhai feledhetetlen atyám, Endre, nagybátyám, Mihály, Dezső bátyám és neje, Fodor Julia (szintén miskolczi születésű leány), és fiuk. Ez az, ami előttem Miskolczot nemcsak szeretett, de szent helyemmé teszi. Ha elvétve Miskolczra kerültem, meglátogatni “Laczikámat”, soha nem mulasztottam el tiszteletemet tenni a város nagyérdemű néhai polgármesterénél, Soltész Nagy Kálmánnal, a városházán. Egy ilyen alkalommal “Laczika” magunkra hagyott bennünket és egyszerre csak Soltész Nagy Kálmán minden apropos nélkül azt mondja: “no öcsém, nem jön egyet sétálni az Avasra?”

… Elértük a Mausoleumunkat. Ott egy rövid imával elbucsuztam szeretteimtől és mentünk feljebb a “Szemszuróig”. (Így nevezték el egykori szőlőnket.) Ott, a mint elfogulva állok és képzeletembe idézem a régi gyermekkort, boldogult szüleimet, elhunyt testvéreimet és a “Szemszuró”-ban töltött feledhetetlen ifjú éveimet, kevés vártatva megfogja karomat a polgármester és gyöngyéden oldalra fordítva azt mondja:  “nézzen oda kedves öcsém, ezt Miskolcz város tanácsa ajándékozta néhai édes atyja emlékének”.

Oda nézek, hát legelőször is látom volt szőlőnk kőfalán a  jelzőtáblát: Latabár sor, tovább: Latabár sor, az  egész környék: Latabár sor. Megértettem jóságát, hogy miért hozott fel sétálni az Avasra. […] Szemem megtelt a hálai könnyeivel és a legnagyobb tisztelettel hajoltam le az ősz polgármester kezeihez, ajkaimhoz szorítottam és elfuló hangon csak annyit tudtam neki mondani “köszönöm polgármester úr, köszönöm és köszönetemet adja át nemes Miskolcz város érdemes tanácsurainál is”. Ő megígérte. És ha ő megígérte, ugy teljesítette is.

Forrás: Latabár Kálmán: Egy sétám az Avason (1907), idézve az Észak-Keleti Átjáró Egyesület Utánam srácok a Történelmi Avasra! Városi túrák kezdőknek és haladóknak című kiadványából.

Pázmány helyett Pázmán

Ha ránézünk a Google-térképre, a mai napig a magyar rekatolizáció legnagyobb alakjának, Pázmány Péternek a nevét viseli a Latabárt és a Csátit összekötő Pázmány sor, aminek a református templom és temető közvetlen közelében azért megvan a diszkrét bája. Az elnevezésben megjelenő vallásháborút egyszerűen feloldhatjuk, ugyanis a térkép – és minden, ami a Pázmány névvel illeti a sort – téved. A sor neve ugyanis hivatalosan Pázmán Mihályról kapta a nevét, aki színművészként, a fent említett Latabár Endre kortársaként, majd színházigazgatóként tevékenykedett vársounkban. 1873-ban bekövetkezett halálát követően az avasi református temetőben helyezték örök nyugalomra.

Avasi névsorololvasásunk utolsó szereplőjeként érdemes megemlítenünk még Dr. Győry Nagy Lajos nevét, akiről az Avasi templom melletti lépcsősor van elnevezve, ami nem a véletlen műve: testvérével együtt ő ajándékozta szüleinek azt a daljátékot, amelyet mind a mai napig hallhatunk az avasi templom tornyából szólva.

Innen ered a dallam, amit a miskolciak talán már meg sem hallanak

Ezzel a kis (név)sorhatározóval a zsebünkben talán már nemcsak a következő pohár borig látunk el, amikor az avasi dűlőket rójuk. Legyen szó a Latabárok megható örökségéről, a névtévesztés áldozatává váló Pázmán Mihályról vagy a városért rajongó Rácz Györgyről vagy Horváth Lajosról, az Avas minden egyes sora egy-egy fejezet Miskolc eleven történelemkönyvében. Amikor legközelebb felkapaszkodunk a dombra, és a lépcsőket róva megkondul a templom harangjátéka, érdemes megállni egy pillanatra. Mert ezek a névtáblák nem csupán a tájékozódást segítik, hanem emlékeztetnek minket arra, hogy az Avas nemcsak pincék és sorok halmaza, hanem a város közös emlékezete is. Így, hogy a szó átvitt és szó szoros értelmében dűlőre jutottunk a pincesorok elnevezéseivel, megérdemlünk egy pohár bort egy számunkra szimpatikus pince árnyékában.

Kiemelt kép: Egészen megható története van a Latabár sor keletkezéstörténetének. Fotó: Horváth Csongor