Az elittől az enyészetig – a Vasgyári Kórház története

Nehéz elképzelni, de a diósgyőri bányászok és kohászok egészségéről sokáig mindössze egyetlen orvos gondoskodott. Innen indult az a folyamat, amely végül a Vasgyári Kórház felépítéséhez vezetett. A kolónia szívében található komplexum csakhamar a régió elitkórházává avanzsált, generációk sora látta meg itt a napvilágot vagy kezeltette magát a jó hírű korházban, hogy aztán az egészségügyi rendszer újkori változtatásainak áldozatává válva ma is elhagyatottan várja sorsa rendeződését. Bemutatjuk a Diósgyőr-Vasgyári Kórház 124 éves történetét.

Amikor Klauzál Gábor miniszter 1848-ban bekérte a vármegyéktől a meglévő egészségügyi intézmények adatait, Katona Mihály vármegyei főorvos arról tájékoztatta, hogy Borsod vármegye kórházzal nem rendelkezik. És ezzel nem is túlzott. Ugyanis ekkoriban még főként ispotályok és szegényápoldák végezték a betegellátást, ám Diósgyőrben ekkor még ez a kórházak elődjeinek számító intézményrendszer sem létezett. A hámori falvaktól a történelmi Diósgyőrön át Perecesig egyetlen egy orvos járt házról házra, holott ezen a környéken a kohászat és a bányászat már akkor sem számított balesetmentes hivatásnak. Ez az állapot a kohászat mai helyére költözésével, valamint a köréépülő kolóniák kialakulásával vált tarthatatlanná.

Ugyanis a vasgyártás már jóval korábban elindult a környéken. 1770-ben jött létre Hámorban a Vasmű, vele egy időben pedig az az ún. Társláda-rendszer, amely a munkások egészségügyi ellátását biztosította. A mondat utolsó szava nem véletlen, hiszen nyugodtan nevezhetjük a társládát a mai értelemben vett egészségbiztosítások elődjének.

„[…] a Társláda (Bruderlade) a bányavállalkozások sajátos formájával, a munkaszövetkezettel függ össze. A munkaszövetkezetben a tagok maguk is dolgozó bányászok voltak, akiket a betegség, a munkaképtelenség nyomorba dönthetett. Az így bajbajutott tagokról gondoskodott a Társláda a bányaközösség által összeadott javakból.” – írja Olajos Csaba a kolónia megszületéséről és működéséről szóló, hiánypótló tanulmánykötetében.

A Társláda a tőkés vállalkozások időszakában átalakult Társpénztárrá, melynek rendszere már nagyban hasonlított a mai egészség- és nyugdíjbiztosításokéhoz.

@mitmiskolcadhatott Társládából elitkórház 🏥 #MitMiskolcAdhatott #retro #acélváros #Miskolc #vasgyár #nekedbe #viral ♬ eredeti hang – Mit Miskolc adhatott – Mit Miskolc adhatott

A vasgyár létesítésél már felmerült a kórház építésének gondolata, ám arra még várni kellett; 1882-ben még egy amolyan betegszobának nevezhető helyiség üzemelt. 1887-ben lépett a Társpénztár szolgálatába dr. Soltész Károly, aki első intézkedéseinek egyikeként kijárta a gyár és a pénztár vezetőségénél egy kisded kórház létesítését, majd egy évvel később benyújtja a kórház részletes terveit, ám azt mintegy 10 évnyi mérlegelés után egy továbbgondolt változatban kezdték el építeni a vasgyári kolónia déli végén, a Kerekdomb közvetlen közelében. Három évnyi megfeszített munka után, 1901. december 31-én adták át a nem is akármilyen létesítményt. Igaz, ekkor még a kórház csak egyetlen emeletes épületből és egy földszintes gazdasági épületből állt, ám ebben az épületben laboratórium, röntgen, műtő, konyha és mosoda is üzemelt. Az ápolást világi nővérek, ferences rendi apácák végezték. Ezzel az infrastruktúrával pedig az egy évvel korábban nyílt, a kor minden vívmányának megfelelő Erzsébet közkórháztól is jóval modernebb berendezésekkel bírt, mindemellett a betegek is kiemelték a kellemes, parkos környezetet, ami segítette a minél gyorsabb gyógyulást. A kórház első igazgatója, Zakariás János kilenc évvel az átadást követően az alábbi szavakkal méltatta a létesítményt:

„A Diósgyőri Vas- és Acélgyár legfontosabb egészségügyi intézménye a kórház, a gyarmattól délnyugatra foglal helyet, az ún. Kerekdombon, a szép Bükk hegység tövében, remek kilátással ezen hegységekre és a diósgyőri várromokra. A kórház egy emeletes főépületből, és egy magasföldszintes gazdasági épületből áll. A kettőt üvegezett folyosó köti össze egymással. A 36 ágyas főépületben a földszinten van egy szép nagy műtőterem, egy nagyobb kórterem, megfigyelőszoba, Herba-szoba és az ápolónak lakosztálya, kapusszoba. Az emeleten egy kisebb kórterem, irodahelyiségek, Röntgen-szoba, laboratórium. Minden nagyobb kórterem mellett fürdőszoba és teakonyha.”

Harminc évvel később a lakosság-, így a betegszám növekedésével elengedhetetlenné vált a kórház bővítése. Először a belgyógyászati pavilon épült fel, majd 1941-ben a szülészet, ám hasonlóan az Erzsébet közkórházhoz, a vasgyárit sem kímélte a szövetséges légitámadás három évvel később, amely számos halottat, köztük több civiláldozatot is követelt annak ellenére, hogy ekkor a kórház java részét a perecesi bunkerekbe, vájatokba helyezték át. A háborút követően, egy szinttel megtoldva építették újjá a kórházat 1946-ban, majd négy évvel később fül-orr-gégészeti osztállyal gazdagodott a komplexum, aminek a fejlesztése ezt követően sem állt le.

A ma csak SZTK néven ismert járóbeteg ellátó épületet 1965-ben adták át, amely nem sokkal később már 76.000 miskolci beteget látott el. Ám a legnagyobb formátumú fejlesztések Ditrói Sándor igazgatósága (1972-1989) alatt történtek. Ekkor épült ki a traumatológia és az ideggyógyászat, új helyet kapott mosoda, valamint ebben az időszakban ment végbe a konyha, a gyógyszertár, a kórbonctan és a laboratórium fejlesztése. 1985-ben új beruházásként átadták a sebészeti tömböt, melyben a megújult általános sebészeti osztály, központi műtő, az újonnan létesített traumatológiai és kézsebészeti osztály, intenzív anaeszteziológiai osztály, a központi sterilizáló és szakambulanciák biztosították az ellátást. A kórház történeti fejlődésében újabb mérföldkövet jelentett a radiológiai osztály rekonstrukciója. Elmondható, hogy Ditrói regnálása alatt élte a kórház az aranykorát. Áldozatos, eredményes munkájáért 1988-ban díszpolgárrá avatta a város közgyűlése.

1991-ben a kórház neve Diósgyőri Kórház és Rendelőintézet lett, ám a köznyelv változatlanul Vasgyári Kórháznak nevezte.  Ekkor már a létesítmény olyannyira beleivódott a városszövetbe, hogy nem volt olyan miskolci lakos, akinek egy rokona ne itt született volna, vagy valamilyen kezelést ne kapott volna itt, míg egyes, korszakos orvosok neve már-már fogalommá vált a városban.

Ám nem sokkal később elkezdődött a komplexum gyors hanyatlása. A kórházat 2008-ban összevonták a Semmelweis Kórházzal. Korábban az intézményben működött a városi baleseti sebészeti ellátás, ez 2008 júniusában átkerült a Megyei Kórházba, itt csak a járóbeteg-ellátás maradt. A kórház ekkor még 279 aktív és 100 krónikus ággyal rendelkezett. A 2010-es évek második felében történt átszervezések után a kórház gyakorlatilag kiürült, a funkciók a két másik kórház összevonásával létrejött Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórházba kerültek át. 2018-ban a megszűnt neurológiai épületben létrehozzák az új, hetvenöt személyes Szent Hedvig Otthont.

A jobb sorsa érdemes, korábban a város legmodernebbnek számító kórháza azóta is várja, hogy sorsa rendeződjön.

 

Kiemelt kép: A Diósgyőr-Vasgyári Kórház látképe egy 1913-ban keltezett képeslapon. Forrás: magánarchívum.

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Miskolc adhatott blog fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!