Mesélő miskolci helynevek – Miért éppen Avas?

„A te neved a szememben

Nagyot jelent hát, nagyot.

Te vagy a vég, meg a kezdet,

Te látsz búbánatot, kedvet…

Izgalmat, meg pihenést….

S egykedvűen nézed régtől

A nagy élnisietést.”

Sassy Csaba: Az Avas (részlet)

Hogy átfogó képet kapjunk a helynevek eredetéről mind időben, mind perspektívában szélesre kell tárni az ajtót, ami egy nagyon komplex feladat. Van, ahol a megfejtés teljesen egyszerű, ám akadnak olyan helynevek, amelyek eredete a mai napig tisztázatlan, így csak tippeket lehet felsorakoztatni a földrajz, a nyelvészet vagy éppen a folklór területéről. A vizsgálatok során figyelembe kell vennünk a kronológiai szempontokat is, hiszen egy terület elnevezése az idők során sokszor változhatott, főleg egy olyan régen lakott területen, mint az Avas „hegy”.

Az idézőjel indokolt, hiszen az Avas a maga 234 méter magasságával inkább dombnak minősül, mégis a hegy megnevezés forog leginkább közszájon, és nem csak manapság. Marjalaki Kiss Lajos 1938-ban így írt az Avasról:

„Miskolc város látképéből szembeszökően emelkedik ki a város egyik híressége, az Avas. Pedig még csak hogy rangja sincsen, hiszen 234 méteres tengerszint fölötti magasságával csupán a nagyobb dombok közé számítható… Miskolc város közepéből azonban nagyszerű látványt nyújt, és bátran párhuzamba lehet állítani a Gellért-heggyel, vagy a Brassó melletti Cenkkel s kedvező földrajzi elhelyezkedése folytán kétségtelenül egyike a legérdekesebb és leghíresebb magyar hegyeknek.”

Miskolc látképe az Avasról 1840-ben (Ludwig Rohbock metszete)

Miskolc máig egyik legkiválóbb történésze pontosan megfogta a lényeget. A „hegy” elnevezés elterjedésének magyarázata, hogy a „történelmi” Avas, a domb északi oldala egy domboldalnál jóval meredekebben tekint le a belvárosra, így az lentről nézve inkább kelti egy hegy hatását. Ugye, hogy milyen érdekes, amikor a néphagyomány keveredik a tudománnyal?

A középkori előd

Konkrét írásos bizonyítékok szolgálnak arra, hogy a középkorban a területet Szent Györgyről nevezték el, amely a domb szakrális jelentőségére utal. Egy 1376-ban kiadott oklevélben a miskolci Fábián utcában lakó Kilián fia János a diósgyőri pálos barátokra hagyja a „Miskolc területén lévő Szent György vértanú hegyén fekvő szőlőjét”. Egy 5 évvel később, Egerben kiadott oklevél szintén a pálosokra hagy szőlőterületeket a Szent György-hegyén. E legkorábbi írásos említések egyaránt utalnak a vallás, a szent-kultusz jelenlétére, egyben ékes bizonyítékai annak, hogy a domb már ekkor a miskolci szőlő- és bortermelés egyik központja.

Raffaello Szent György és a sárkány.

A kora középkori szokásoknak megfelelően valószínűsíthető, hogy a terület nem önmagában kapta Szent Györgyről a nevét, hanem az egy, a dombon épült egyházi építmény elnevezése révén öröklődött át magára a területre. Leegyszerűsítve: léteznie kellett egy vallási célokat szolgáló épületnek, amelyről a domb a nevét örökölte, ez pedig a Szent György-kápolna volt. Bár az épület első ismert írásos említése jóval későbbi (1507) mint a hegyet megemlítő árpád-kori oklevelek, valószínűsíthetően a kápolna is Árpád-kori építmény. A dombnak nevet adó, a 19. századi ábrázolásokon (újra) megjelenő, emblematikus épület történetére a témát körbejáró fejezetben részletesen visszatérünk.

De ki is maga a névadó, és milyen életutat járt be ahhoz, hogy szentként tiszteljék? Kappadókiai (Szent) György Kr. u. 271 körül született egy kis-ázsiai tartomány előkelő családjában. Később, Diocletianus császár alatt hadiszolgálatba lépett. Kiváló kardforgató képességének és más tulajdonságainak is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és ellene fordult. Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban kivégezték. Ezért keresztény vértanúként tartják számon, szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert a művészeti ábrázolásokon, emellett több ország és város védőszentjeként is tisztelik, ő a patrónusa többek között Angliának, Portugáliának, Aragóniának, Katalóniának, Litvániának, Szerbiának, Görögországnak, Grúziának és Etiópiának, csakúgy, mint Barcelona, Moszkva, London, Freiburg im Breisgau, Ljubljana, Genova, Ferrara, Reggio Calabria, Isztambul és Bejrút városainak. A Szent György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.

Számos település- és földrajzi név ma is őrzi emlékezetét, legyen szó akár a mai, akár a történelmi Magyarországról: a Szent György-hegy a Balatonnál, Dunaszentgyörgy, Borsodszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy, Jászfelsőszentgyörgy, Iszkaszentgyörgy vagy Sepsiszentgyörgy, Torockószentgyörgy Erdélyben. Miskolcon 1992 óta az avasi lakótelep egyik főútja (Szentgyörgy út) állít emléket neki, illetve az egykori, róla elnevezett kápolnának és hegynek.

Az Avason található elnevezések egy Miskolcot ábrázoló 19. századi térképrészleten.

Az Avas elnevezést köznyelvi jelentéstartalma miatt (gondoljunk csak a megavasodott szalonnára) sok idelátogató fanyar mosollyal fogadhatta, emiatt pedig a miskolciak tekinthettek furcsán az értetlenkedő idegenre. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a hegytető pazar panorámájával, alatta a mindenféle földi jóban dúskáló pincékkel, az ima és az emlékezés patinás helyszínével, a temetővel körülölelt templommal, a déli oldalon található napérlelte szőlőkkel az Avast egyenesen „a város bokrétás kalapjának” tartották a helyiek, ahol egyesült a hegy teremtő, óvó és megtartó erejének szentháromsága. A 900 pince egyikének hűvösében elfogyasztott pár pohár bor kellett csupán, mire az értetlenkedő idegen is befogadta az Avas atmoszféráját, így a szó rosszízű jelentése is hamar mézédessé változott.

A 20. század derekáig a már eddig is több funkcióval bíró hegy egy újabb fontos feladatot vett a vállára: az ipar fejlődésével rohamosan növekvő munkásság lakhatási problémáit oldotta meg. A hegy déli-délkeleti oldalán több ütemben (innen a ma is létező 1-es, 2-es, 3-as ütem elnevezés) „egy Egernyi” városrész jött létre 1973 és 1985 között. Mindezt azért fontos kihangsúlyozni, mert manapság a legtöbben éppen a kétes hírű lakóteleppel azonosítják az Avast, mint a bűnözés melegágyát, így egy idő után a város bokrétás kalapjára már inkább gettóként, vagy „paneldzsungelként” gondolnak a messziről jövők, de még sokan a helyiek közül is. Ezeket a negatív sztereotípiákat billogként viseli ma is az Avas újabb, keserű jelentéstartalmat társítva a már meglévőkhöz.

Miután számba vettük az Avassal kapcsolatos asszociációkat, térjünk rá a helynév valódi eredetére, amit a nyelvtudomány és a történettudomány kapcsolatának szintjén kell keresni. Épp ezért érdemes megvizsgálni az Avas földrajzi név, valamint az avas főnévi, illetve melléknévi földrajzi előfordulását és jelentésének alakulását. Viszonyítási alapunk van, hiszen bármennyire meglepő, nem csak a miskolciaknak van Avasa.

Hogy az „Avas” szó helynévben elterjedő használata az újkorban vált divatossá, bizonyítja, hogy a Korai magyar helynévszótár (amely az 1000 és 1350 közötti időszakot dolgozta fel) csupán egyet nevez meg ez alatt a szócikk alatt: Bihar vármegyében, a Körös melletti Jenő település nyugati határában hívtak így egy erdős területet egy korabeli szóalakban (1236: cum silva castri Choyka nomine, que vulgo Owos nuncupatur). A későbbi évszázadokban azonban számos területen fordul elő az Avas helynév, illetve avas jelzővel ellátott területnév.

A Földrajzi nevek etimológiai szótára a miskolci mellett a mai Románia területén található, a Tisza és a Túr között elterülő hegységet is Avas névvel illeti, ahol 4 település a mai napig őrzi az Avas nevét (Avasújfalu, Avasfelsőfalu, Avasújváros, Avaslekence). A szótár megemlíti még a már ezen a néven nem létező, a miskolciaknak mégis ismerősen csengő Avasalja falut is.

De nem kell ennyire messzire mennünk, hogy a miskolci mellett újabb Avasokat találjunk. Egy 1745-ös erdészeti oklevél Bükkaranyosról említ Avas nevű területet, itt ma is található egy Avasalja út. Borsodgeszten egy azonos elnevezésű utat találunk, ha arra járunk, ami nem véletlen, hiszen a felette emelkedő dombot szintén Avasnak hívják. De ezzel még nem fogytunk ki a megyében található, Avast tartalmazó földrajzi nevekből, amelyeket Borsod-Abaúj-Zemplén megye településeiről készült térképek őriztek meg számunkra: Alsóbereckiben Avas ér (1841), Bogácson Avas (1834, 1835), Csokvaományban Avas, illetve Avasallya (1859), Imolában Avas (1858), valamint Avas oldal (1867), Karcsán Papavasa (1839, 1863), Keleméren Avas tető (1852, 1858) található. Mindezek mellett az ország egész területén − legyen szó a mai vagy a történelmi Magyarországról − számos Avas nevű földrajzi névvel találkozhatunk, csupán az Avashoz párosuló utótag (Avasalja, tető, erdő, ajja, árnyík, hegy, dűlő, mező, melléke, parlag, puszta kert, rét, kút…stb.), és az évszázadok során feljegyzett szóalak változik (Ovas, Zavas, Auas, Awas, Owos, Owas, Auosa).

Avaslekence, Avasújváros, Avasfelsőfalu és Avasújfalu a romániai Szatmár megyében.

A fentiekből láthatjuk, hogy az Avas elnevezés nem a miskolciak unikuma, innentől felmerül a kérdés, hogy mégis mit jelenthet. Ehhez nem kell mást tenni, csupán kinyitni a különböző szótárakat, lexikonokat, így egyszerű a dolgunk. Vagy mégsem? A magyar nyelv értelmező szótárának online változata a szó melléknévi alakjában két verziót említ meg:

1. „Hosszú állásban megromlott, vegyi bomlás (oxidáció, a zsírsav szabaddá válása) következtében megsárgult, kellemetlen ízű és szagú <zsiradék, zsírtartalmú anyag>. Avas olaj, szalonna, vaj, zsír; avas dió, sajt, tejpor, túró.”

Népies szóhasználatban, hasonló jelentéstartalommal: „A régiségtől, a hosszú állásban, az időtől megfeketedett, korhadt <növényi anyag, termék>. Avas gabona, nád, széna.”

A második változatban a szó átvitt értelemben régi, ócska, rozoga tárgyat jelent. Az értelmező szótár a kifejezés főnévi alakját hasonlóképpen definiálja, mint az Új Magyar Tájszótár. Eszerint az avas régi, korhadt növényzetet, bozótot, nádat jelent, de avas lehet a bor, a tej és a toll is. Herman Ottó 1914-ben a ló szőrét is az avas jelzővel látja el.

Legyünk őszinték, kevés a valószínűsége annak, hogy az ország számos táján ezzel a fanyar jelentéstartalommal ruháztak volna fel területeket, így a megoldást valahol máshol kell keresnünk. Ballagi Mór szótára írja le először 1868-ban az Avas egy másik jelentését: tilos, amitől óvakodni kell. Ezt a jelentést a Pallas nagy lexikona még kiegészíti azzal, hogy „régente a. m. (annyi mint – a szerző) tilalmas erdő, ném. Banhforst, Banmvald (amit ma hibás magyarsággal véderdőnek is neveznek). Fönmaradt egyes hely nevekben.” Hasonlóan a Pallashoz, a Révai Lexikon is a szónak ezt a két változatát sorolja fel, azonban kiegészítésképpen megemlíti már azt is az Avas-szócikknél, hogy „hegykúp Miskócz mellett, amely vulkáni tufából áll. Ezen van a régi temető és sok barlanglakásból keletkezett pince.”

Voltak, akik az avas szó jelentését az óv igével hozták összefüggésbe. 1965-ben Pais Dezső ekképp vázolta fel a szó eredetét: „Az ovos vagy avas az előbb ov, majd utóbb óv igének olyan s képzős névszói származéka, aminőre példák a tilt és tilalom til alapszavából, a tilos, a tel(ik) igéből a teles-telyes-tellyes, tudálékos helyesírással teljes, továbbá a szorgalom ige szorg eleméből a szorgos.” A már korábban említett helytörténész, Marjalaki Kiss Lajos is ezt a teóriát vallja:

„A nevét is innen kapta: Avas azaz tilalmas erdő, melyet nem volt szabad sem irtani, sem legeltetni. Így lett a tilalmazott bokros erdőrészből avas-erdő, s idővel az egész hegy neve röviden Avas.”

Valljuk be, ez jóval logikusabb magyarázat, azonban ehhez párosul még egy újabb jelentéstartalom. Avasnak nevezték ugyanis azokat a zömmel bükk- és tölgyfából álló erdőségeket, amelyeknek makktermését sertéshízlalásra használták. 1667-ben, az Abaúj vármegyei Bistén kelt oklevélben a következő olvasható: „Azt is tudom, hogyha azon a nékiek engedett erdőn makkocska termett is, tehát mindjárt a felét avasnak fogták az úr őnagysága számára a tisztek.” – idézi Tagányi Károly 1896-os Magyar erdészeti oklevéltár

Mivel ezen erdőségeket jobbára szabad legeltetési, fakivágási tilalom alá helyezték, így valahol mindkét jelentése igaz lehet az avasnak, ami tehát olyan erdőséget jelent, amelyet makkoltatásra használtak, emiatt óvták, a köznép számára tiltott, tilalmas erdőként funkcionált. Ilyen területként szolgálhatott a középkorban a miskolci Avas is, így ez az elnevezés a középkorban előbb közszájon terjedhetett el, majd az újkorban hivatalos formát ölthetett.

Avas névvel ma is a domb egészét illetjük, így egy ilyen kiterjedésű terület esetében természetszerű, hogy megkülönböztetjük annak részeit. Ahogy ma is a domb Mindszent felé eső, keleti részét Kisavasnak, az északi, belváros felé eső oldalát Nagyavasnak hívjuk. A különböző források tanúsága szerint volt még az Avasnak „teteje”, „farka”, „vége” és „völgye” is. Végezetül, hogy mennyire fontos szerepet töltött be a domb a város életében mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy magát Miskolcot is többen Avasaljaként aposztrofálják.

Folytatjuk.