Retro kocsmakörkép újratöltve, avagy ezeken a helyeken mulattunk a múlt században

“Miskolcon minden második hely kocsma”. Ezt a mondatot rengeteg olyan ismerősöm a fejemhez vágta, aki csak elvétve fordult meg városunkban. Ennek hallatán önkéntelenül is beindul a lokálpatrióta miskolciban a „tagadási gépezet”, de aztán az ember rájön, főleg a nagy öregek anekdotáit hallgatva, hogy valahogy a nagy sztorikban mindig szerepel egy vendéglátóipari egység neve. Persze a fent idézett kijelentés barokkos túlzás, azért azt be kell vallani, hogy a miskolci mindig is szeretett jókat mulatni, csak a helyszín, vagy annak elnevezése változott az évek folyamán.

Így lett az idők során számos kultikus hely a városban, és ami a mai generációnak még érdekesebb, hogy a szórakozóhelyek, táncmulatságok színhelye nem csak a belvárosra vagy az egyetemre koncentrálódott, hiszen a Vasgyárban, Diósgyőrben, Tapolcán, a Győri kapuban, de még Lillafüreden is el tudott menni szórakozni a nagyérdemű, nem beszélve az Avas-Kisavas tengelyről. Hogy mégis melyek voltak ezek a helyek?
A teljesség igénye nélkül igyekeztünk összeszedni ezeket azt a metodikát követve, hogy az adott vendéglátóegység az ezredforuló környékén már eredeti funkcióját tekintve nem létezett. (Mondjuk az első állomásunknál máris csalunk, de ezt bocsássátok meg nekünk.)

Bor, Hámor, Lillafüred

A Lillafüreden 1930-ban átadott Palotaszálló régebben is az elit és a tehetősebb turisták találkozó helye volt.  A belső képeket tekintve nem is csoda, hogy vonzotta a mindenkori nagyágyúkat a szálló luxusa. Csak, hogy pár nevet említsünk járt itt Horthy Miklós, Horthy István, József és István főherceg, Bethlen István, Klebelsberg Kunó, de még Hruscsov is. Írói találkozót rendeztek többek között Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Illyés Gyula, József Attila részvételével. 1933-ban itt forgatták a Meseautó című filmet, öt évvel később pedig ide szervezték a Nemzeti Filmhetet, ahol színészek, rendezők sora jelent meg (Fedák Sári, Lukács Margit, Tolnay Klári, Turay Ida, Páger Antal, Fényes Szabolcs, Zilahy Lajos).

Amikor annyira jól sikerült a buli, hogy leégett a szálló

Kevesen tudják, hogy Lillafüred első nagyobb szállodája a Palotaszálló volt.
Létezett ugyanis egy nagyobb csoportok fogadására alkalmas szálló, amelyet 40 évvel korábban, 1890 körül emeltek a Magyar Tempének is nevezett üdülőhelyen. A döntő többségében fából készült épületet gyönyörű park és teniszpálya övezte.

Azonban Lillafüredet is elérte a 2. világháborúval járó pusztítás. A helyiek elbeszélése szerint, miután a román csapatok birtokba vették a Lillának vagy Nagy Szállónak is nevezett létesítményt, szinte azonnal fel is gyújtották azt egy szalonnasütés(!) alkalmával. Később a Zalka Máté laktanya, ma a DVTK Kalandpark üzemel a helyén.

És ha már háború. A Palotaszálló közvetlen közelében volt még egy objektum, ami a mai napig Miskolc egyik legtöbb rejtélyt övező létesítménye, melyet a helyiek csak Szikla néven emlegetnek. Egy biztos, hogy bizonyos részében egy ideig diszkó is működött Revolution néven. Az alábbi videóban bepillantást is nyerhetünk a (szín)falak mögé.

Még mielőtt bevesszük magunkat a városba, mindenképp álljunk meg a felsőhámori Zöldfa Panziónál. Egyrészről, mert alapköveit 1905-ben rakták le, másrészről meg a fentebb megemlített Meseautó című ópusz bizonyos jeleneti itt játszódtak.

Diósgyőrig részeg a ló, utána maj’ lát.

Miskolc nyugati határához beérve első megállónk a Gerendás Söröző. A különböző mende-mondák szerint ez egész Miskolc legrégebbi kocsmája, ugyanis ezen a helyen (vagy ha jobban tetszik, ennek a helyén) már a pálosok is öblítették megszáradt torkukat, mikor szokásosnak mondható útjukat tették meg Diósgyőr és Szentlélek között.

Talán ebből is adódhatott, hogy egy jó ideig Jó Barátok Kisko(r)csmának nevezték a Gerendást. Az már más kérdés hogy a jó barátok kiskocsmájából idővel egy olyan hely lett, ahol könnyen lehettél nagy pofonok kisgazdája; ha nem vigyáztál, a vadnyugati filmek Saloonjaihoz hasonlóan szaladhattál bele egy-egy állasba.

Ezen a környéken lehet még megemlíteni az Ezüst Fenyő Bárt is, ami egy teljesen hangulatos kis krimó volt.ű

Diósgyőr

Tovább haladva a belváros felé megállunk egy kicsit Diósgyőrben. Ezen a környéken ugyanis két kultikus étterem is létezett. Mivel a sok ivás között nem árt enni is, ide most berakunk egy rajzot egy régen működött diósgyőri falatozóról.

Az egyik érdekes találatunk itt a tiszti kaszinóból étteremmé avanzsált Vendéglő az Arany Szarvashoz, ami a mai Nagy Lajos király útján feküdt, és nagy elhajlások színtere volt.

Jóval igényesebb és hangulatosabb étterem volt a Pálos, melynek ma már a hűlt helyét találjuk, ugyanis az épületet elbontották.Nevét az évszázadokkal ezelőtt a környéken élő pálos szerzetesekről kapta. Itt még én is ettem annak idején, és sosem felejtem el a hely autentikus dekorációját.

Pár száz méterre a Pálostól találhattuk meg a Diófa éttermet (nem összetévesztendő a későbbi Vén Diófa étteremmel, ami szintén ezen a környéken volt). Ez az étterem némi szocreál beütéssel rendelkezett, mégis nagyon népszerű volt a helyiek körében, terasza pedig fényes panorámája mellett olykor koncerteknek is helyt adott.

Később a környéken működött a nagy biliárd terméről híres Club 95, valamint a hírhedt Rick kocsmája is. Előbbi helyén most konditerem van, utóbbi a villamosvonal Felső-Majláthig való kihozatalát célzó Zöld Nyíl projekt áldozatául esett.

Egyébként itt találtuk meg az egész város talán legstílusosabban bezárt kocsmáját is, a Dominót. Íme:

 

Kilián

A Kiliánban déli és északi részén is két nagyobb hely működött: az egyik az Otthon, a másik a Mignon presszó, így a kiliániaknak sem kellett messzire menni egy jót enni vagy éppenséggel inni.

Bulgárföld

Kicsit tovább haladva a belváros felé megérkezünk a Bulgárföldre, azaz a Diósgyőri stadionhoz, melynek tőszomszédságában volt a beszédes nevű Stadion étterem, ahol a focicsapat is rendszeres vendég volt. Később az épületet elbontották, majd felépült a ma is látható épület, mely otthona volt egy mini szórakoztató-központnak. A Fontana névre hallgató komplexumban az első szinten étterem, kaszinó, valamint squash-pálya foglalt helyet, míg a felső szinten bowlingozni és biliárdozni lehetett, így a kétezres évek első éveiben sem kellett messzire mennie annak, aki a fenti szórakozásokra vágyott. Azonban az évek során a Fontana különböző szolgáltatásai egymás után hasaltak el, így szépen lassan funkció nélkül maradt az épület. Egészen addig amíg azt a DVTK akkori tulajdonosa meg nem vásárolta, hogy kisebb-nagyobb átalakításokkal kiépüljön a város első, sportolókra szakosodott egészségügyi centruma.

Itt, az Újgyőri Főtér környékén azonban megállunk egy pillanatra, hiszen innen több irányba is folytathatjuk egyre inkább girgegurbás utunkat. Vasgyár? Pereces? Győri kapu? Ezt már nem igazán bírná a májunk.

Nem beszélve arról, hogy ennyi hely meglátogatása után már igencsak billeg alattunk a talaj, így most megpihenünk egy kis időre. Ígérjük, hogy Zacher Gábor intelmei, jól bevált másnapos taktikái után folytatjuk retro kocsmatúránkat.

Addig is írjátok meg kommentben, hogy volt-e hiányérzetetek. Ti hová “ültetek volna még be” a környéken?

Borítókép: Sörözés a Palotaszálló teraszán 1957-ben. Forrás: Fortepan/Krasznai Gyula