Szökőkutazás Miskolcon

Miskolcon is számos szökő- és ivókút, csobogó található, régiek és újak, működők és elhagyatottan árválkodók. Ha van kedve az Olvasónak, tartson velem egy személyes hangvételű virtuális sétára, melynek során felkeressük városunk eme népszerű objektumait, megnézzük, milyenek voltak egykor, és visszacsalunk egy kis nyári napsütést az egyre hidegebb őszbe.

Otthon tér – Kilián-Dél

Barangolásunk az Otthon térről indul, melynek egykori szökőkútja körül váltottam 4 kerékről 3-ra, tudniillik babakocsiról triciklire. De ma is arra vezet az utam, ha vásárolni indulok. A Kilián lakótelep déli része a 60-as években épült. Gyerekkoromban még neve sem volt a térnek, a szökőkút pedig nagyobb volt a mostaninál, szögletes medencéje és a mellette lévő füves terület meg a virágágyás puzzleként nyúlik egymásba az Otthon étterem előtt, ha a légi felvételről rápillantunk. A tér képe azóta némileg megváltozott, de fiatalok és idősek ugyanolyan szívesen töltik itt szabadidejüket. Az új szökőkút medencéje télen is használatban van, az adventi időszak esti látványossága a kék fényben fürdő karácsonyi dekoráció.

Újgyőri főtér – Toboz (Nagy Géza, 1987)

Mióta az eszemet tudom – hogy a kedves Olvasó is be tudja lőni a képzeletbeli időszalagon, elárulom, hogy 86-os évjárat vagyok – létezett a Bükk és a Centrum Áruház. Gyakran megfordultunk itt, aminek gyerekfejjel azért örültem, mert míg a Centrumban mindig felülhettem egy-egy menetre a mozgó lovacska vagy bagoly hátára, addig a Bükkben eszeveszett dudálás és kacagás közepette vezettem a földszinten imbolygó oldsmobile-t, ami előtt édesanyám senki által nem zavartatva rohangált fel s alá, attól „félve”, hogy el találom ütni.

De nem csak ez volt a közös a szememben a két akkori „plazaban”, hanem az előttük álló, egyedi megjelenésű szökőkutak. A Bükk Áruház Toboza nem tipikusan az a hely, ami mellett megpihen az ember. Itt állandó a nyüzsgés, vásárlók és a főtér buszpályaudvarára sietők forgatagában már több mint harminc éve állja a sarat.

Vasgyári Közösségi Ház

Mielőtt az egykori Marx térről, a mai Újgyőri főtérről a belváros felé indulnánk, tegyünk egy kis kitérőt a Vasgyárba, ahol egy funkcióját vesztett szökőkútra bukkanhatunk, ha bekukkantunk a Vasgyári Közösségi Ház udvarára. Bár már nem vízi látványosság, mégis becsben tartott eleme a helynek, virágtartóként kapott második esélyt és új esztétikai funkciót.

Győri kapu – Emberpár (Varga Miklós, 1975)

Idejét se tudom, mikor láttam utoljára beüzemelve az Emberpár térplasztika előtti szökőkutat. Mind a műalkotás, mind a medence és környéke elhanyagolt állapotban van. A burkolat töredezett, átüt rajta a gaz, ahogy a medencét is kezdi visszahódítani a természet. Kezdő fotóstanulóknak jó terep lenne annak tanulmányozása, hogyan ábrázoljuk az Emberpár „testét” beburkoló rozsdaréteg plasztikusságát, amint a lemenő Nap fénye végig pásztázza és kiemeli a rozsda felülete és gödröcskéi közötti kontrasztot, azonban nem hiszem, hogy a művésznek is ez volt az eredeti szándéka.

A térplasztika mellett álló táblán a következőket olvashatjuk:

1945-1975 A FELSZABADULÁS 30. JUBILEUMI ÉVÉBEN EMELTE A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR DOLGOZÓINAK SEGÍTSÉGÉVEL MISKOLC VÁROS TANÁCSA.

Laczó József 1975-ben készült felvételein még rendezett tulipánágyást látunk mellette és öt forrásból felcsapó vízsugarakat. Nagy kár érte, hogy így el van hanyagolva ez a fő útvonal mentén fekvő szökőkút, mely újra a lakótelep dísze lehetne.

Dísz tér (Nagy Zoltán, 1970)

Szintén gyalázatos állapotban van a Malomszög utcai és Városház téri villamosmegállók közötti szakaszon, a Dísz téren álló szökőkút és környéke. Medencéje olyan száraz, hogy lelki szemeimmel szinte látom, amint ördögszekerek gurulnak el mellette száraz ágaik pattogásával megtörve a csendet, ami inkább hasonlít egy westernfilm párbaj előtti jelenetére, mint a vidáman csobogó H2O gurgulázására. Messziről kőnek tűnik ez az építőjátékhoz hasonló fémszerkezet, hiszen az idő vasfoga szürke bevonattal látta el, közelről megfigyelhető, hogy szinte hámlik róla ez a réteg. A medencébe merészkedve törmelék, üvegszilánk, szemét és gaz fogad. A téren találhatóak még itt-ott valamiféle szögletes objektumok, közepükön nagy tálszerű mélyedéssel. Elárulom, ezek is kicsi szökőkutak voltak egykor, ahogy az archív felvételek is bizonyítják, mára azonban csak a hulladék gyűlik bennük.

A belváros peremén az Avasi kilátóval a háttérben szép látványt nyújthatna ez a tér és a szökőkutak is, ha rendben lennének. Most azonban felfüggesztem egy kis időre az elégedetlenkedést, ugyanis közeledünk a belváros szívéhez, legalább ott nem lesz okunk panaszra.

Az archív fotók forrása: Herman Ottó Múzeum Fotó- és Negatívtára. A szökőkútnál. Laczó József, 1975. június 3. Leltári szám: HOM_FN_70418 és HOM_FN_70414

Ivókút

Ugyan nem szökőkút, hanem ivókút a Szent István tér melletti, soron következő állomásunk, mégis említésre érdemesnek találtam emblematikus volta miatt. Csapjai fölött nem csak magyar, hanem angol, német és cirill betűs felirat is hirdeti, hogy nyugodtan fogyaszthatjuk vizét.

Szinva terasz

2005-ben építették ki a városközpontban a Szinva-patak megcsodálására hívogató közösségi teret, a Szinva teraszt. A patak vizét a téren felbuggyanó csobogóba vezették, és egy kis vízesésben is gyönyörködhetünk, ahol Kraitz Gusztáv: Almák c. térplasztikái kaptak helyet.

Erzsébet tér

Az Erzsébet tér elnevezései, ahogy kinézete is sokat változott az idők során. Hívták már Papmalom térnek és Szabadság térnek is, álltak itt malmok, és korábbi, sokak által a mainál jobban kedvelt szökőkutak. A következőkben bemutatásra kerülő archív fotókon látható takaros, hagyományosabb megjelenésű szökőkutakat még ma is sokan visszasírják. 2010-ben kapott merőben új köntöst ez a tér. A modern, egyenesen a burkolatból előtörő vízsugarakat nem fogja körül medence, nem válik el a járófelülettől, üzemen kívüli időben a gyalogosok is birtokba vehetik. Így fordulhatott elő az az eset, amikor az egyik régiségvásár alkalmával az ide kipakoló árusokat kellemetlen meglepetés érte, mikor váratlanul beindult a szökőkút, és menekíteni kellett portékáikat. Egyet mindenesetre meg kell hagyni, a kicsik és a négylábúak rendkívül élvezik a talajból felszökő vízoszlopok közötti rohangálást. De miután mi nem gyerekekkel és kutyákkal akarjuk „eladni” írásunkat, mint a hollywoodi produkciókat szokás, így folytatjuk sétánkat a Centrum felé.

Centrum

A már korábban említett Centrum Áruház előtti szökőkút (Balatoni Klára, 1988) központi elhelyezkedésénél fogva mindig is jelentős találkahely volt. Ugyan itt még sűrűbb a forgalom minden napszakban, peremén gyakran megpihenünk, beszélgetünk, várakozunk. A szökőkúttal megegyező stílusú ivókutakból olthatjuk szomjunkat, amikor ezek is működnek. 

Hősök tere

Északi irányban tovább haladva a következő vizes látványosság a Hősök tere, melyet az éltető nedű szinte körülvesz, habár az egyik „vízi alkalmatosság” csak az előző napi esőtől volt nedves ottjártamkor. Nagyon kedvelt helyszíne a tér az esküvői fotózásoknak is, de nem szaporítom tovább a szót, a képek magukért beszélnek. Jelenlegi formáját egyébként 2007-ben nyerte el a tér, de képgalériánkban a korábbi állapotát is felidézheti az Olvasó.

Petőfi tér

A Petőfi szobor előtt egy kutat találunk, melyből lépcsőzetesen csordogálhatna alá a víz…, de nem teszi. Az építmény hátulján fellelhető tábla tanúsága szerint

A TERET FELÚJÍTOTTA MISKOLC VÁROSA A MAGYAR ÁLLAMALAPÍTÁS ÉS KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELÉNEK 1000. ÉVFORDULÓJÁRA.

Keltezése 2000. március 15. Ha szívesen elhelyezkednénk egy padon és csobogó vízen, illatos virágokon legeltetnénk a szemünket, akkor meg kell még tennünk néhány métert, erre a helyre ugyanis a Deszka templom alatti területen bukkanhatunk rá. Igazán takarosra sikerült a tér kialakítása, ez lett az egyik kedvencem túrám állomásai közül. A kis szökőkút különleges formája és a lefolyó víz elvezetésére kitalált teraszos megoldás, háttérben a templommal kiegyensúlyozottságot és nyugalmat sugároz.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház És Egyetemi Oktatókórház

Tovább utazunk a Megyei Kórházba, ahol több látnivaló is vár ránk. Azért is élveztem felkeresni ezt a helyet, mert végre nem beteglátogatás vagy orvosi vizsgálat volt az apropó, ami miatt ide kellett zarándokolnom. A főbejáraton belépve a Csillagpont nevet viselő új épület magasodik elénk. Az oda vezető két járda között növénykompozíciót találunk illatos levendulával, két végén pedig 3-3 forrásból szökken elő a vízsugár.

Kiss Kovács Gyula: Fürdőzők c. alkotása volt az eddig is, ami először szemünkbe ötlött, amint a kórház területére léptünk. Továbbra is a Csillagpont előtti parkban áll a szobor, de már nem a fő helyen, a két női alak vizes medence híján a fűből próbál meríteni.

A kórház területén találkozhatunk még egy egykori vizes köztéri alkotással, a kerámia Díszkúttal, amire a Velkey László Gyermek Egészségügyi Központ mellett bukkantam rá. Tetszetős, ugye?

Na, és most?

Más szemszögből nézve inkább hasonlít egy XXL hamutartóra, mint szökőkútra. Sőt! Díszkútra. Nem panaszkodhat, sűrűn látogatják, de nem szépsége okán. Negyed órát kellett lesben állnom, mire elérkezett az a pillanat, hogy ne tartózkodjon mellette senki és le tudjam fotózni. Ez ugyanis a dohányzásra kijelölt hely. Persze áll mellette szemetes, medencéjét mégis csikkek és szemét csúfítja, elég szomorú látványt nyújt. Az újrahasznosításnak ez a formája elég méltatlannak tűnik, ha nem is szándékos (legalább is a bagós zóna kijelölői részéről).

A kórházat magunk mögött hagyva, kicsit elszomorodva, de reménnyel telve szállunk fel a 14-es buszra, amivel végigrobogunk egészen a Népkertig.

Görgey Artúr utca

Nem kell nagy területet bejárnunk, hogy több egykori és ma is működő kútra bukkanjunk. Először a Generali Aréna előtti szökőkút ötlik szembe, melynek medencéjében városunk címerét csodálhatjuk meg. Két alkotás is található mellette, az egyik Gádor István Térplasztikája (1978), mely annak idején a medencében helyezkedett el, a másik pedig Kerényi Jenő: Géniusz (1969) névre hallgató szobra, mely szintén a közelben, de a „Sportcsarnoknak” a Herman Ottó Múzeummal szemben lévő oldalán volt található. Az átpozícionálásra 2011-ben került sor, amikor is a Géniusz helyére az Országzászló került.

A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár tőszomszédságában álló térplasztika, Kovács Ferenc munkája (1976) eredetileg Díszkútként funkcionált és még medencéje is volt, ahogy azt az archív fotó mutatja.

Népkert

A Jégcsarnok háta mögött találjuk a Népkert szökőkútját. Vízellátását energiatakarékos és gazdaságos módon tervezték meg. „A miskolci Népparkba tervezett szökőkúthoz a vizet külön kútról biztosítottuk, mentesítve ezzel a város ivóvíz hálózatát. Közvetve ugyanezen kút látja el vizzel a parkba telepitett öntöző hálózatot is, mert a szökőkút kiegyenlítő tartályában működik az öntözőszivattyú. Ez a megoldás a következő előnyökkel rendelkezik. Először a szökőkút vize napközben felmelegszik a napsugár hatására, igy a növények előmelegített, temperált vizet kapnak.
Másodszor a szökőkút tisztításakor, vagy vízfelfrissitésekor nem a csatornába engedik le a vizet haszontalanul, hanem hasznosítják.” (Horváth Á.Z. – Molnár S. – Böghy J.: Szökőkutak temperált vizének felhasználása, a környező parkok öntözésére. Kertészeti Egyetem Konferenciák, 1988, pp 305.)

A fotózás napján a kút körüli ágyások éppen karbantartás alatt álltak, tavasszal minden bizonnyal újra illatos virágok fognak bennük pompázni.

Marosán László: Nő korsóval (1960)

A Csabai kapui SZTK bejárata előtt korsóval a kezében strázsáló női alakot is kihagyhatatlannak gondoltam. Habár ez az ivókút már nem működik, maga a szobor szép állapotban „figyeli” a vizsgálatra igyekvőket. Orvoshoz járni általában nem túl felemelő, de nekem mindig jó érzés befele menet rápillantani erre a kedves arcra, mintha nem csak azért állt volna meg ott, hogy nehéz korsóját megtámasztva megpihenjen egy kicsit, hanem tekintetével némi bátorítást akarna nyújtani számunkra. Érdekes, vajon miért választanak egy képeslap témájául egy kórházat? Mindenesetre ez történt a Semmelweis Kórházzal, és vele együtt az említett ivókúttal, a Hungaricana adatbázisában megtekinthetjük a levelezőlapot.

Miskolci Egyetem

Az egyetemen két szökőkutat is találunk, de minden bizonnyal a legtöbbeknek a főbejárat előtti nagy medence jut eszébe először. Az Egyetemvárosról készült archív fotókon még nem láthatjuk, ahogyan a főépület impozáns üvegfalát sem. Amint azt már említettük, a szökőkutakban való megmártózás nem megengedett, ezt azonban felülírhatja a hagyomány, jelesül az a szokás, hogy a diplomájukat frissen megszerzett egyetemi polgárok az államvizsga izgalmaitól felhevült testüket a szökőkútban hűtik le, mintegy megkoronázva sok éves erőfeszítéseiket. Ha rákeresünk a facebookon a „Miskolci Egyetem diploma” szavakra, sok pancsoló „kislányt és kisfiút” láthatunk. Felmerül a kérdés, hogy mutat az őszi félévben végzett hallgató, amint száraz lábbal, didergősen toporog a szökőkút medencéjében. Nos, a róla készült szökőkútban „fürdős” fotókat a Miskolci Egyetemnek a medence aljára festett kék színű címere teszi különlegessé.

A kollégiumokat a tanulmányi épületektől elválasztó parkban találjuk a másik szökőkutat, melyet ottjártamkor sajnos feltöltetlenül találtam.

Miskolctapolca

Elérkeztünk „vízi túránk” utolsó helyszínére, Tapolcára. Ezen a turisztikailag frekventált helyen a szökőkút a tó kellős közepén foglal helyet.

Emellett van egy női szoborral kombinált csobogó is a környéken, de ezt már a Barlangfürdő területén találjuk. Ugyanez a női alak 1975-ben még egy nagyobb volumenű szökőkutas medence szélén díszelgett.

Végezetül adózzunk a vandalizmus áldozatává vált, egykor a tó melletti kis medence szélén álló, bájos Vízbe lépő lány (Varga Miklós, 1964) emlékének.

Írta és fényképezte: Sárközi Ágnes