A bizarr közlekedési balesetek városa

Elég érdekes időket élünk manapság Miskolcon. A minap lehetett olvasni, hogy elszabadult lovakat láttak az Avas egyik legfrekventáltabb részén, most épp egy medve jelenléte hozta lázba a lakosságot, de számomra egyértelműen viszi a prímet az a nem mindennapi baleset, ami egy hete történt a Kiliánban. A  hajnali órákban – eddig ismeretlen okokból – két kisvasúti kocsi “kiszabadult” a LÁEV telephelyéről, majd több kilométert szabadon megtéve a Dorottya utcánál áttörte a bakot, a végállomást pedig a keresztbe haladó villamos jelentette.

A történet bejárta az országos sajtót is, én magam sem láttam még ennél furcsább közlekedési balesetet. Számomra ugyanis felfoghatatlan, hogy hogyan szabadulhatott el egy elviekben zárt indóházból a két szerelvény, hogyan tudott ekkora távolságot megtenni a két kocsi kisiklás nélkül egy alapvetően kanyargós, lejtősebb szakaszon, mekkora sebességgel kellett ahhoz haladniuk, hogy csont nélkül áttörjék az ütközőket? Meg úgy egyébként is, mekkora az esély arra, hogy hajnali fél 2 körül – amikor már nem járnak túl gyakran a villamosok – épp ott bóklásszon egy, hogy telibe kapja a két vasúti kocsi?

Szoktam mondani, hogy Budapest az egyetlen város a világon, ahol egy metrópótló összeütközhet egy villamospótlóval, de jobban utánanézve Miskolc közlekedési baleseteinek elmondható, hogy városunk sem vall szégyent, ha lehetetlen esetekről kell beszámolni. Szemezgessünk hát belőlük!

 

Perre ment, mert a lovak áramot kaptak

Amolyan bemelegítésként nem akármilyen történet található a Friss Újság majd’ 90 évvel ezelőtti számában. Mivel bolondulok a régi sajtóban található megfogalmazásokért, így véteknek tartanám nem szó szerint idézni, íme:

A diósgyőri halálos kocsikázás után kártérítési pör.

Miskolcról jelentik: Rózsa András diósgyőri fuvaros kocsiját a megvadult lovak a napokban elragadták. A kocsin ülő családtagok mind súlyos sérüléseket szenvedtek. A kórházban megállapították, hogy Rózsa András hátgerinctörést, agyrázkódást és kartörést szenvedett és a mellkasa is összeroppant. Rövidesen bele is halt sérüléseibe. A  csendőri nyomozás most megállapította, hogy az egyik lovat Diósgyőr mellett az országuton áthaladó villamossineken magasfeszültségű áramütés érte: ettől riadt meg annyira, hogy elragadta a kocsit. A vizsgálat eredménye alapján Rózsa Andrásné kártérítésért pörli a villamostársaságot.

Friss Újság 1927. július 31.

Hogy mi lett a per eredménye, arról már nem számoltak be a lapok.

 

Cirkusz a Győri kapuban

Szerencsés kimenetelű baleset történt hétfőn Miskolcon – kezd bele a cikkbe a Népszabadság 1969 szeptemberében.

Hajnalban a Miskolcról Szerencsre tartó Probst német nagycirkusz egyik vontatója – amely két, teherrel megrakott pótkocsit húzott – a Győri kapu 13. számú ház előtt kerülni akarta a járdasziget mellett álló és utasokat felvevő GA 12-93-as rendszámú csuklós távolsági autóbuszt. Heinz Probst NDK-állampolgár, a vontató vezetője későn vette észre a mögötte Diósgyőr felől jövő csuklós villamost, amely a cirkuszi-“szerelvényt” az autóbusznak nyomta. Így a két csuklós “harapófogóba” szorította a cirkusz kocsiját és az összepréselődött járműveket a tűzoltók mintegy két órai munkával tudták csak szétválasztani. A huszonöt utasával várakozó autóbuszban és a negyven személyt szállító villamoson személyi sérülés nem történt. Az anyagi kár viszont jelentős, több mint százezer forint.

Népszabadság 1969. szeptember 9.

 

Nem az első eset, hogy a kisvasút elszabadult

Mikor a már említett villamos-kisvasút ütközés képeit megosztottuk facebook oldalunkon, egy hozzászóló felhívta a figyelmünket egy régebbi balesetre, ennek pedig igyekeztünk utánajárni. Ugyanis sokan elviccelődtek a képek alatt azon, hogy a kisvasút “csak megszokásból” akart továbbmenni a Dorottya utcai végállomásnál. Ennek alapja, hogy a múltban a kisvasút sokkal több és kiterjedtebb szárnyvonalakkal rendelkezett, hiszen régebben nem csak amolyan “hobbi személyszállítást” bonyolított, sokkal inkább teherszállítást végzett, amihez később csapódott hozzá plusz szolgáltatásként, hogy javarészt melósokat szállítson A-ból B-be.

A Dorottya utca is csak 1978-tól végállomás, korábban egészen az ún. Vásárhelyi rakodóig közlekedett. Ez a mi szempontunkból azért érdekes, mert így 1978 előtt a kisvasút nyomvonala keresztezte a város egyik legforgalmasabb, villamosközlekedést is bonyolító főútját. Szinte hihetetlen, hogy ebben az időszakban semmilyen komolyabb baleset nem történt itt (pedig a kisvasút forgalma ekkor jóval nagyobb is volt) majd a vonal megszüntetését követő 40. évben pont ezen a helyen esett meg a már fent említett ütközés.

De nem volt ilyen szerencsés a LÁEV egy másik szárnyvonala. A túl meredekre tervezett Tatárárok – Vásárhelyi rakodó vonalon 1925-ben komoly tragédia történt, mikor két mészkőszállító teherkocsi leszakadt a vonatról, több ember életét követelte. Érdekesség, hogy erről egyetlen médium sem számolt be akkoriban, a különböző vasúttörténeti források pedig csak egy-két mondatban tesznek említést a balesetről, így nem tudni, pontosan hány emberéletet követelt a tervezési hiányosság. Az azonban bizonyos, hogy a baleset megtörtént, ugyanis erre hivatkozva számolták fel 1934-ben a kisvasút ezen szakaszát.

 

A gömöri sorompó 

Nem csak a kisvasút, hanem annak nagytestvére is keresztezte a városban a villamosvonalat, rengeteg bosszúságot okozva ezzel a miskolciaknak, és nem csak a balesetek miatt. A város egyik legforgalmasabb helyén kezdettől fogva megakasztotta a forgalmat a vasút áthaladása. Előfordult, hogy akár másfél órát(!) is kellett a sorompózás miatt várnia az autósoknak, buszon ülöknek, de a hejőcsabai villamosvonal elbontásáig (1960) szintén erre haladt, fokozva ezzel a napi szintű közlekedési káoszt. Nem csoda, hogy sok esetben lincshangulat alakult ki itt, melynek feloldására sokáig csak tüneti kezelést alkalmaztak a városrendezések során, példának okáért kirakták a sorompóra a “10 percen túl is zárva tartható” feliratot.

Pedig voltak arra utaló események, hogy a helyzet a Gömöri pályaudvar környékén tarthatatlan, 1912-ben pedig meg is történt a tragédia, amit a miskolci közlekedési vállalat honlapjáról idézünk fel:

A város állandóan napirenden tartotta a sorompó kérdését, de hol anyagiak hiánya, hol az egymással való acsarkodás miatt nem történt az ügyben előrelépés. Amitől a szakemberek már 1897-ben is nagyon tartottak a gömöri átjárónál az 1912. december 1-jén bekövetkezett. Egy tehervonat nekiment az éppen aznap hároméves, 23-as pályaszámú motorkocsinak, és a semmivel tette egyenlővé.

A kocsin a kora reggeli órában a vezető a kalauz és egy utas tartózkodott. A kalauz és az utas a veszélyt észlelve leugrott a járműről, így csak a vezető sérült meg súlyosan. A balesetet követően még negyven évet kellett várni arra, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utcai közúti aluljáró megépítésével végre megszabadulhasson a villamos a gömöri sorompótól.

(forrás: mvkzrt.hu)

Egy másik, a balesettel foglalkozó kiadvány pedig így emlékszik vissza:

Mikor még működött a híres-hírhedt gömöri sorompó (a Gömöri pályaudvarnál), a Zsolcai kapuban haladó villamos egyszer a leeresztett rudak közé szorult. Az ötablakos, MVV 23-as jelzésű motorkocsit elgázolta a vonat. A sofőrje nem élte túl az ütközést, a fedélzeten tartózkodó többiek igen.

(forrás: Utánam, srácok!, 2014)

Nem csoda hát, hogy felüljáró építését ünnepélyes keretek között kezdték meg, majd elkészültével a szó szoros értelmében áthidalták a város egyik legnagyobb közlekedési stresszfaktorát. Kár, hogy ehhez balesetek sorára volt szükség.

 

Centrum – ahol a történelem ismétli önmagát

Egy jó ideig röhögött a város azon a friss jogsis sofőrön, aki úgy 3 napja szabadulhatott ki a forgalomba vadiúj Wolkswagen Golfjával, hogy a Centrum Áruháznál oldalról telibe kapja a villamost. Akkor még a jól megtermett, ún. sárga Bengáli villamosok járták a várost, így nem kicsi sebesség kellett ahhoz, hogy egy személyautó az áruház előtti szökőkútba repítse egyiküket.

1996 októberét írtuk ekkor, egy szemtanú beszámolója szerint pedig nem volt elég, hogy a friss jogsis fiatalembert már a fél város bámulta a helyszínelésnél, mikor az apja megérkezett és egy jókora sallert kevert le neki, ezzel díjazva fia alakítását. Persze, azért lehetett végül a sofőr közröhej tárgya, mert csodával határos módon sem ő, sem a villamoson utazók nem sérültek meg, így egyedül a fiú büszkeségén eshetett csorba.

20 év telt el, mikor ugyanezen a helyen, ijesztően hasonló baleset történt. A különbség csupán az, hogy már Bengálik helyett Skodák közlekedtek, Golf helyett pedig egy Opel érkezett, csak most a másik irányból, így a szökőkút helyett a szemközti Bató üzletház földszintjén található pénzváltóban “landolt” a villamos. A 2016-os baleset nem múlt el sérülés nélkül: 5 embert kellett kórházba szállítani. Ez már a sokadik ütközése volt az újonnan vásárolt Skoda villamosoknak, így joggal tekintik őket elátkozottnak a miskolciak, pedig ekkor még meg sem történt a kisvasúttal való találkozás…

 

Amikor kétéltűvé vált a 15-ös busz

Aki járt már Lillafüred környékén, ismeri az útviszonyokat. A páratlan szépségű üdülőövezetbe kanyargós utakon juthatunk fel és közlekedhetünk tovább a hegyek között. Sokszor hallottam már a legendát, hogy egyszer valamikor a Hámori-tóba esett egy busz, mert a sofőr elnézte a kanyart. De jobban utánajárva az esetnek kiderült, hogy az idő kissé eltorzította a történteket, filmes szakzsargonnal élve: a történet valós eseményeken alapul.

1972-ben történt, hogy az Ómassa felől jövő 15-ös jelzésű busz a Hámori-tó melletti Garadna pataknál összeütközött egy ZIL teherautóval, a busz az ütközés következtében a 6 méter mélységben lévő patakba zuhant, megpördülve a tengelye körül, kerekekkel felfelé érve földet. A buszon a sofőrrel együtt 27-en tartózkodtak, ebből 20 személyt kórházba szállítottak.

Az 1972-es újságcikkek, beszámolók a buszsofőrt találták vétkesnek (gyorsan haladt, átlépte az úton a felezővonalat, de alkoholos befolyásoltsággal is vádolták), bár az akkor 24 éves Kondi Bélát nem vette őrizetbe a rendőrség. A helyi sajtó később sem foglalkozott különösebben a baleset körülményeivel, így a mai napig nem tudható, hogy van-e felelőse az ütközésnek. Bár a családtagok későbbi visszaemlékezéseiből kiderül, hogy Kondi vagányan, de magabiztosan vezetett, ahogy azt sem zárták ki, hogy előző este italozott kollégáival.

Az már csak a sors fintora, hogy 6 évvel később a Vargahegyről lefelé tartva feleségével, motoron ülve belerohant egy pótkocsis vontatóba, ami Kondi Béla életébe került.

Én pedig ezek után kétszer meggondolom, hogy a budapesti tömegközlekedésen viccelődjek, hiszen Miskolc bőven fel tud mutatni bizarrabbnál bizarrabb baleseteket.