Szűk völgyben alant zúg bérczi patak,
Rajta szünetlen zúg a malom ;
Oldalt meredek kőszikla-falak,
Fenn kis fakereszt a sziklafalon.

Vén gazdag molnár özvegye szép,
Szép volt, de kaczér, de kevély.
Jó módú, sőt úr is, kérte kezét —
De tartja magát s még többre remél.

Csinos ifjú legény a malomban,
Úrnőjét szinte szerette,
Mindannyia közt tán ő legjobban,
De az asszony csak hitegette.

Mint macska szokott, egeret ha fogott,
Hogy el-elereszti s elkapja megént:
Jó szót ha adott, kikaczagta legott,
Halálra gyötörte szegényt.

Egész heten át hajszolja magát,
Dolgozva nap-éjt a malomban.
Nincs álma, sem éte, se hall, se lát,
Eszében a szép asszony van.

Szól a harang vasárnap reggel;
Templomba siet a hámori nép.
Molnárlegény nem a többiekkel,
De a kis kamrába belép.

«Ma el kell dőlnie végzetemnek,
Ma végre tudni akarom:
Szeretsz-e a hogy én szeretlek,
Elfogadod-e szivem’, karom’ ?

Mely lábadnál hever — e szívet,
Mely malmod’ vezérli — e kart?
Tied mind kettő, örökre híved —
Tied életem is, csak akard!»

Asszonynak a vér tódul szivére,
Kétszerte megint arczába ront.
Gúnyos hahotába fakad ki végre:
«Cselédből uram te! — Bolond!»

Megszédül az ifjú, tántorgva kimegy,
Mint nyíllal a sebben a vad;
Előtte a rét, a sűrű, a hegy,
A szikla — csak arra szalad.

Fönn már a tetőn, hol fal-egyenest
Égnek mered a meredek,
Áll a fiu — gondol rettenetest,
S mond : «Meghalok érte, a kit szeretek !

Megbánja talán s ejt egy könyet értem,
Itt vérbe ha — fagyva ha lát!»
— Egy perczig imádkozik ott még térden
S a mélybe ledobja magát.

— Asszonya állata oda keresztet,
Bünbánata néma jelét.
De magához egy lelket sem eresztett,
Mig egy napon aztán halva lelék.

Szász Károly: Kereszt a sziklán (1889)

Fotó: Kláben Attila

A címben szereplő többesszám nem véletlen, ugyanis a Miskolcról Lillafüredre vezető úton, az alsó-hámori völgy fölött kémlelő sziklának az elnevezését több legenda övezi. Épp ezért szántam – eredeti szándékomtól eltérően – külön fejezetet e tragikus események színhelyének, hiszen itt nem csak azt kell eldöntenünk, hogy a szikla nevét egy, a szájhagyomány útján terjedő történetből eredeztetjük-e, hanem azt is, hogy melyikből. Ebben az írásban tehát igyekszünk átvedleni Benedek Elek és Miss Marple szerelemgyermekévé, hogy kiderítsük, van-e valóságalapja a szikla különböző legendáinak, és ha igen, akkor melyiknek. Boldogság és tragédia, szerelem és gyűlölet, legenda és valóság. Mennyi ellentét, mégis a Molnár-sziklával kapcsolatos legendákkal mindezen ellentétek kézen fogva járnak. Akárcsak a szerelmespárok.

Pedig kevesen tudják, hogy a gyönyörű panorámájú hegycsúcsot 18. századi térképeken még Könyöklő-kőként vagy nemes egyszerűséggel Kősziklaként jelölték, de találkozunk a Csókás-kő elnevezéssel is, ami nem egyenlő a ma ismert Csókással (jelenleg Csókásnak az Újmassa feletti kirándulóhelyet nevezzük).

Hámor és környékének útvonalai 1930 körül.

A Molnár-szikla elnevezésre pár évtizeddel később sem találunk utalást, amikor Petőfi járt e tájon. Ekkoriban kezdi el az ország felfedezni Hámort és környékét, egyre-másra jelennek meg a különböző útleírások, a gyönyörű település képeslapos ábrázolása is körbejárja az országot, inspirálva ezzel számos költőt, utazót, politikust, hogy a helyi barátok, ismerősök invitálására ellátogassanak a környékre. Így utazott ide Petőfi is, aki a Kerényi Frigyesnek címzett, 1847. július 8-án kelt X. Útilevelében a következőket írja:

A falun belül, ahol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósan a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének.

 

Hámor egy 20. század eleji képeslapon.

Költőnk tehát sem a malmot, sem a sziklán álló keresztet és a hozzá fűzött mondát sem említi, de ez nem jelenti azt, hogy ekkor még nem kapott szárnyra a legenda. Ugyanis ezelőtt egy évvel, Vahot Imre szerkesztésében napvilágot látott a monda egyik változata. A Diósgyőri vashámorok címmel ellátott, 1846-os kis leírás eképpen jegyzi fel a történetet:

„Volt egyszer egy tehetős öreg molnár, ki a diósgyőri határban derék malommal bírt. De özvegy állapotában megunván magát, arról gondoskodott, hogy agg napjai földerítésére csinos fiatal menyecskét hozzon házához.
mivel jó módú ember volt: a környék leányainak szülői vágyva lestek az öreg molnár választását, ki is rövid fontolgatás után a vidék legszebb hölgyét Mariskát, egy falusi bíró leányát vevé nőül. Hajh de az öreg molnár csak hamar észrevette, hogy Mariska más szível, őt csak színből hizelgi körül. —
A féltés kínja majd nem őrültté tette a szegény öreget. Miután azonban semmiképp nem tudott nyomába jönni annak: vájjon kiért lángol az ő gyönyörű Mariskája? leskelődéshez folyamodott. Molnárunk malma egy meredek kőszikla alatt dübörgött, úgy hogy a szikla tetejéről a malom udvarába és kertébe igen jól be alá lehetett látni. Egy ünnepnapon tehát az ősz molnár, azon ürügy alatt, hogy bemegy a városba, elbúcsúzék féltett menyecskéjétől; de a helyett, hogy Diósgyőrbe ment volna, ,a malma fölötti szikla tetejére mászott, most már bizton kitudandó: vájjon gyanúja alapos-e vagy nem? Alig telt el egy óranegyed,
a feszült
 figyelemmel leskelődő öreg molnár egy, felbokrétázott kalapot, gyolcsinget, gatyát viselő hetyke parasztlegényt vett észre a malom körül ólálkodni, s egyszersmind azt is látja, hogy neje kiütvén fejét az ablakon, a legényt, kezével csókokat hányva reá, szobájába csalogatja. A mint erre a bokrétás barna legény besurrant, az öreg molnár, mintha villám csapta volna meg, dühös lázba jő, s szörnyű idegrángatózás közt felkiáltván: „így jár a vén bolond, ki fiatal nőit vesz feleségül!” az alatta tátongó mélységbe rohan, mi tüstént iszonyú halálát okozá. Azon helyre, honnét az öreg molnár leugrott, ájtatos rokonai keresztet állítottak — gyászos emlékéül e szomorú esetnek.”

Ebben a változatban hozzávetőleges időponttal is találkozunk, ami az 1870-es évekre datálja az öngyilkosságot. A különböző forrásokat áttekintve talán ez a felállás a legelterjedtebb, azaz a gonosz apa vétója, ezáltal a szerelmespár közös halála. Ezt a verziót jegyzi le, bár sokkal részletesebben a már korábbi írásainkhoz is használt Fölföldy Sándor-könyv, a Diósgyőri mondák-regék is.

A Molnár-szikla az 1920-as évek elején.

De, hogy ne legyen ennyire egyszerű dolgunk, találkozunk egy harmadik verzióval is: Unger Hugó: A Miskolc, a Bükkvidéki főváros rövid ismertetése című, 1928-as munkája cáfolja az eddigieket.

„A Molnárszikla égbe törő ormán egy feszület néz le a nyaktörő mélységibe. A néprege szerint a völgy mélyén csattogó vízimalom molnárlegénye szemet vetett a csinos molnárnéra, mivel viszontszerelemre nem talált, a szikláról ugrott le, s lelte szörnyű halálát a mélységben; az emléke itt bolyong a bércek és lakóinak meséiben.”

A fentiek szerint tehát a Molnár-szikla történetének három ismert változata van:

1. A legrégebbi, 1846-os változat szerint a megcsalt öreg molnár veti le magát a mélységbe a felesége hűtlensége miatt. Ezt követően a keresztet a rokonság állította a sziklára. Hogy ez mikor történt, arról nincs feljegyzés.

2. Az Unger- féle verzióban a molnárlegény reménytelenül szerelmes a szép molnárnéba, aki nem viszonozza azt, így a fiú öngyilkos lesz.

3. A két felsorolt verzión kívül szinte minden forrás – beleértve a különböző útikönyveket is – a legnépszerűbb verziót meséli el, miszerint a fiatal fiú és a molnár szép leánya szerelme az apa szigora miatt nem teljesülhet be, így bánatukban közösen ugranak le a szikláról. Ezt a variációt a 1870-es évek környékére teszik.

A három felsorolt verzió mellett van egy negyedik is: egyik verzió sem történt meg, csak a hámoriak színezték ki falujuk történetét, hogy az egyre növekvő számban ide érkező turistákat szolgálják ki egy történettel. Bár nem kizárt, hogy valamilyen tragédia történt a malom környékén, de nem a fent felsorolt legendákban leírtak szerint. A korabeli sajtóban sem találni arra utaló nyomot, hogy bármelyik verziónak lenne valóságalapja.

A hámori vízimalom épülete egy 1908-as fotón, mögötte a Molnár-sziklával (forrás: Miskolc a múltban facebook csoport)

Egy biztos azonban, hogy a hámori malom létezett, erről források árulkodnak. Ehhez a malomhoz, vagy ennek elődjéhez kötődnek a Molnár-szikláról szóló legendák. Az is biztos, hogy a helyi folklór több leírás szerint is olyannyira hatással volt a későbbi, szerelmes generációkra, hogy évtizedekkel később is divat volt a Molnár-szikláról leugrálni, bár ezek a források konkrét esetet nem említenek. Kordos László erről így ír:

A molnárleány és a molnárlegény balladás története igen elterjedt és népszerűvé vált Miskolc környékén. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy sok környékbeli tollforgató írt versezetet a tragédiáról (diákkoromban. 1925 körül, a miskolci Hunfalvy János reáliskola önképzőkörében pl. „költői verseny” zajlott le a Molnár-szikla megénekléséről), hanem sajnos abban is, hogy sok boldogtalan szerelmes és más életunt ember vetette le magát azóta, sőt a legutóbbi években is a szikláról, a biztos halálba.”

A malom.

Itt van még a kereszt kérdése is: ki, mikor és miért emelte? Félő, hogy az erre vonatkozó válasz is a legendák ködébe vész, bár némi támpontot ad egy levélrészlet, amit Donkó Béla keszthelyi lakos írt Dancza Lajosnak válaszként 1966. március 30-án:

„Igen, annak a Donkó családnak vagyok tagja, akik 60 évvel ezelőtt, pontosabban 1906. május 15-én költöztünk a Hámori malomba, én akkor 15 éves voltam, én otthon is maradtam a szakmában, és a kérdezett Annuska húgom akkor 12 éves volt, azonban neki semmiféle szerepe nem volt a tragédiában, ö 1916-ban férjhez ment Takács Lajos kincstári erdészhez és 1948 nyarán halt meg Mocsolyástelepen. Én a malomról és a keresztszikláról (kiemelés a szerzőtől) — akkor így hívták és nem Molnárszikla — annyit tudok, hogy a malom akkor volt éppen 100 éves. A malom ajtófél homlokzatán be volt vésve: 1806. Augusztus. A szemben meredő sziklán volt egy kereszt, amit mindig az ottlakó molnár ápolta vagy újjította, így én magam is két esetben készítettem, illetve állítottam új keresztet. Akkor éppen úgy beszélték mint ma, hogy „valamikor” onnan ugrott le a molnárgazda leánya az ott dolgozó molnár legénnyel, szerelmesek voltak egymásba, de a leány szülei nem egyeztek bele, hogy házasságot kössenek. Egyébként nagyon régen olvastam versbe foglalt hosszú Balladát, ez énekelte meg, de már arra sem emlékszem, hogy honnan kitől kaptam ezt a verset.”

Bár a Molnár-sziklával kapcsolatos történeteket három verzióban is megismerhettük, annak valóságalapjára semmilyen kézzel fogható bizonyítékot nem találtunk. Annál inkább meggyőződhettünk a néphagyomány erejéről ami költeményeket szült, majd kürtölte szét ország-világnak. Hogy egy alternatív formában népszerűsítsék Hámort és környékét? Ez is csak egy feltételezés, de a 19. század derekán, a 20. század elején ugyanígy tettek azok a híres poéták, politikusok, közéleti személyiségek is, akik ezen a varázslatos tájon jártak. Ahol később létrejött Lillafüred, majd a Palotaszálló felépülésével valóban felkerült a környék az ország legimpozánsabb kirándulóhelyei közé. Ahol újabb szerelmek kerültek megéneklésre, gondoljunk csak József Attila Ódájára. Az már a sors furcsa iróniája, hogy a magyar költészet egyik legszebb szerelmes versének szerzője, amit a Molnár-sziklától párszáz méterre írt meg, szintén ölgyilkosságot követett el. Egyes feltételezések szerint, persze.

Fotó: Kláben Attila

Források, irodalom

  • Herman Ottó Múzeum Történeti Tár
  • Dobrossy István (szerk.) : Miskolc írásban és képekben 7., 2000
  • Fölföldy Sándor (1934) : Diósgyőri mondák-regék
  • Halmay- Leszih (1929): Miskolc
  • Kordos László (1974): Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról in: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13.
  • Megay Géza: A hámori “Molnárszikla” legendájának leírás, kézirat, 1959
  • Porkoláb László (2003): Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919
  • Rakaczky István (1996): A Bükk turistakalauza
  • Unger Hugó (1928): Miskolc, a bükkvidéki főváros rövid ismertetése.
  • Vahot Imre (szerk.) : Magyarföld és népei eredeti képekben. Pest, 1846. 3. füzet 13. 


Képek forrása

  • Herman Ottó Múzeum Történeti Tár
  • Miskolc a múltban facebook csoport