Kis-Velence Miskolcon: átok vagy áldás?

Egy kis Velence Miskolcon. Hasonló elnevezéssel hirdették különböző üdvözlőlapokon a várost a XX. század elején, ábrázolva a Szinvát a belvárosban, ahogy kanyarog a lakóházak között. Bár az összehasonlítás több sebből vérzik, erre az üdvözlőlapra ránézve mégis sokan Kis-Velenc(z)ének hívták a várost, hiszen a Miskolcot kettészelő patak mai, belvárosi szakasza sok fotóst, festőt megihletett, majd ezeken a műveken keresztül jutott el a köztudta városhatáron innen és túl.

Azonban a miskolciakkal sokszor megtörtént, hogy akkor is kaptak egy “kis Velencét” a nyakukba, amikor a legkevésbé hiányzott nekik. A város fekvése mindamellett, hogy gyönyörű, egyben átok is, mely a kezdetektől fogva sanyargatta az itt élőket. Hiszen egy-egy nagyobb esőzés vagy egy hirtelen beköszöntő, gyors hóolvadással járó felmelegedés nagy galibát tudott okozni Miskolcon és környékén. A Szinva és a Pece patak az évszázadok során többször kiöntött, sok esetben emberéleteket követelve. Most mutatunk pár képet az 1930-as és 1940-es évekből (egészen pontosan 1937-ben,1938-ban és 1941-ben voltak áradások a városban), mikor az előző évtizedekhez képest kisebb áradások volt Miskolcon és Újdiósgyőrben. A város történetek eddigi legpusztítóbb árvízéről pedig megemlékezünk egy hosszabb írásban.

Az első képnél még segítünk, de a többi képhez szándékosan nem írunk semmit. Tippeljék meg Önök, hol készültek! Az alsó három fotót megnézve önkéntelenül is eszembe jut a Rejtély című sorozat, ahol a kopasz figyelők minden jelentős történelmi eseménynél ott voltak. Innentől majd igyekszem nyomon követni a férfit az esernyővel. Katasztrófaturizmus a köbön.

A fotókat ezúton is köszönjük a Herman Ottó Múzeumnak!