„Történelmi napok ezek s Clió bizonyára nem fogja elmulasztani felvésni a történelem ércztáblájára azon nevezetes momentumot, hogy dicsőséges uralkodó Királyunk: Ferencz József császár és Magyarország dicsőséges uralkodó apostoli királya, hát napokon által innét ez igénytelen helyről, alattvalóinak hű szeretetétől övezve, kormányozta birodalmát.”
Az idézet a Borsod című lap egyik újságírójától származik, 1881-ből, mikor Ferenc József osztrák császár és magyar király második alkalommal látogatta meg Miskolc városát. Clió azonban rossz munkát végzett, az uralkodó mindkét miskolci tartózkodása a feledés homályába merült. Így most az első, 1857-es miskolci vizitről szeretnék mesélni.
Az ifjú Ferenc József portréja
1857-ben Ferenc József második alkalommal járta körbe Magyarországot (1852-es útja során Miskolcra nem jutott el), célja ezzel kettős volt: egyrészt bemutatta országának ifjú feleségét, Erzsébetet (vagy ahogy sokan ismerik, Sissit) és két kislányát, Zsófiát és Gizellát, másrészt szerette volna megszemlélni az országot, hogy vajon változott-e a magyarok közhangulata az elmúlt években? Ő maga így írt erről:
„eljöttem, hogy az ország állapotáról személyesen meggyőződjem és annak kívánatait lehetőleg teljesítsem.”
Május 4-én, az Adler nevű gőzhajóval érkeztek meg Pest-Budára, az országjárás pedig május 23-án vette kezdetét. A miskolci látogatása május legvégére volt tervezve, azonban az utazás programját egy tragikus esemény változtatta meg: előbb a Budán maradt Gizella, majd Zsófia lett beteg, így Ferenc József és Sissi visszautaztak Pest-Budára, ahol május 29-én a kis Zsófia elhunyt. A magyarországi körút ezzel félbeszakadt, a császári pár június elején hazautazott Bécsbe.
Ferenc József és családja.
Ferenc József augusztus 8-án azonban ismét nekiindult, hogy befejezze országjáró körútját. Az utazás azonban mindkét fél számára csalódásokkal teli volt; egyrészt az ország lakossága számára nyilvánvalóvá vált, hogy az országjárás egyik célja a fennálló rendszer, az abszolutizmus szentesítése, és a látványosságnak, érdekességnek számító Sissi sem utazott már a császárral (a gyászoló Erzsébet ugyanis Bécsben maradt), másrészt az uralkodó számára is tele volt nehézségekkel az út. Ő is gyászolt, felesége sem volt mellette, valamint az ismétlődő ceremoniális eseményeket is unta:
„Holnap ismét Magyarországba utazom, hogy egy nagyon unalmas utat tegyek meg.”
Miskolc tehát újra nekikezdhetett készülődni, szervezkedni Ferenc József fogadására. Ez a látogatás nagyon rövid volt, mindössze egyetlen éjszakát töltött a városban, 1857. szeptember 3-án érkezett, és másnap reggel már el is indult Eger felé.
És hogy honnan tudhatunk arról, hogyan is zajlott a miskolci látogatás? Szerencsére három olyan személy is vezetett naplót akkoriban, akik személyesen is jelen voltak az eseménynél: Szűcs Sámuel és testvére, Szűcs Miklós, valamint Pfliegler J. Ferenc, és mindhármuk naplója fennmaradt az utókor számára. Ők aktívan részt vettek a város életében, Pfliegler J. Ferenc a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara alapítója volt, míg a Szűcs testvérek ügyvédként, aljegyzőként tevékenykedtek, így általában ott voltak a fontosabb városi eseményeken, így Ferenc József látogatásánál is. Tőlük tudjuk azt is, hogy a Bach-korszak Miskolc közhangulatán is nyomot hagyott, nem feltétlenül várta a város lakossága lelkesen a császárt: „A polgárság lehangoltsága egyre növekedett, mikor látták az abszolutizmus tervszerű, komoly berendezkedését. Mindenki panaszkodott, de csak súgva.” Vagy: „A társadalmi viszonyok ezidőben szomorúak voltak. A rémuralmat a rendszeres abszolutizmus váltotta fel, megfelelő közigazgatási szervekkel.”
Rajtuk kívül az országos lap, a Budapesti Hírlap is részletesen beszámolt az utazás minden mozzanatáról, erről azonban fontos tudni, hogy központi irányítás alatt állt, tudósításait a lojalitás hatotta át.
A polgármester már augusztusban hirdetményt jelentetett meg, hogy mindenki kezdjen neki a város szépítésének, csinosításának: a házakat kimeszelték, a kapukat lefestették, az ablakokba császári, magyar, osztrák és bajor zászlók kerültek. Hogy erre miért volt szükség? Először is, a város is szerette volna a legjobb arcát megmutatni a császárnak, másrészt az udvar is elvárta, hogy Ferenc József csak a szépet és jót lássa, a problémákkal ne szembesüljön. Ez a városok gyorsan széppé és látványossá varázsolása nem volt ritka máshol sem, Esztergomban például raktárépületeket bontottak le, hogy ne zavarja a csúf látvány az uralkodót. A helyzet álságosságát és hamisságát Pfliegler J. Ferenc emelte ki naplójában:
„A nagy készülődés a császári látogatásra külsőleg is meglátszott. A házakat szép fehérre kellett meszelni, a kapukat zöldre kellett festeni és az országutak mentén a lakosságnak Potemkin fákat kellett hamarjában ültetni.”
Miskolci látkép a XIX. század közepén (Ludwig Rohbock metszete)
Az általános díszítés, szépítgetés mellett három diadalkaput is emelt a város: a Zsolcai kapunál, a Király-hídnál és a Városháztéren, valamint az edelényi cukorgyár két oszlopot emeltetett; az egyiket osztrák zászló díszítette, aljához pedig a földművelés szerszámait, eszközeit fektették, a másikon a nemzeti zászló kapott helyet, alatta a cukorgyár jelképeivel, eszközeivel. A legdíszesebb és legszebb épület a megyeháza lett, itt szállásolták el ugyanis Ferenc Józsefet.
Így nézett ki egy Ferenc Józsefnek emelet diadalkapu (a felvétel Ókígyóson készült).
Természetesen az emberek sem maradhattak ’dísztelenül’, a megyei bandérium tagjai ünnepi ruházatot kaptak. Róluk Szűcs Sámuel írt részletesen, akinek a ruházat bár elnyeri tetszését, de azok költségét sokkalta: a városi tiszti személyzet a drága ruhák finanszírozására majd’ negyedévi fizetésüket vették fel előre, nagy költségekbe verve magukat.
Szeptember 3-án, 11 óra körül végre megérkezett az uralkodó: Szinán, Garadnán, Hidasnémetin, Forrón és Szikszón át vezetett az útja a megye közigazgatási határáig. Itt fogadta a díszes küldöttség az uralkodót, amelynek tagja volt a helytartósági alelnök, Mártonffy Frigyes, a helytartótanácsos, a miskolci szolgabíró és a helyi arisztokrácia, azaz Pfliegler szerint
„a fogadtatáson inkább csak a gutgessint arisztokrácia vett részt.”
Az uralkodó érkezése azonban egy tragikus esemény miatt lett híres/hírhedt; gróf Szirmay István, kilovagolva Ferenc József üdvözlésére, gutaütést kapott és a helyszínen meghalt. A haláleset teljesen felborította a látogatás programját, az esemény híre pedig gyorsan szárnyra kapott és országosan ismert lett, még Mikszáth Kálmánt is megihlette, aki a Különös házasságba szőtte bele a történteket: „E Szirmay István az, aki 1857-ben, midőn Ferenc József császár bevonult Miskolcra, ragyogó díszmagyarban lovagolván a bandérium élén, szélütéstől érve holtan fordult le lováról, tehát csakugyan királyi pompa közt halt meg.” A hivatalos lap, a Budapesti Hírlap drámai hangvételű tudósítást közölt az eseményről: „Az egy Ausztriára nézve nehéz megpróbáltatás napjaiból kitűnően ismeretes cs. k. alezredes szirmabessenyői gróf Szirmay István, mindig lángoló loyalitástól vezéreltetve, hasonlókép lóháton a megyehatáron megjelent, hogy Ő Felségét Miskolczig kísérje.” „… gr. Szirmay gutaütést kapva holtan rogyott le lováról, miután a körülte állók még világosan erőteljes ’Éljen’-t hallának e lovagiasan őszinte kebelből, mely mindig forrón dobogott örökös ura szent jogaiért.” Ezzel szemben a naplóíróink szinte közönnyel, távolságtartással számolnak be az eseményről, Pfliegler szerint Szirmay „az érkezéskor lova mellett összeesett és szörnyethalt.” Szűcs Miklós is egy mondatot szánt a tragikus eseménynek:
„A tiszteletére lóháton kirukkolt gr. Szirmay Istv. midőn lóháton a zsolcai töltésen várná császárát, hirtelen meghalt, guta által agyon üttetvén.”
Gróf Szirmay István gutaütést kapott Ferenc Józseftől.
Ferenc Józsefet a Budapesti Hírlap szerint mélyen megrázták a történtek, és szerette volna részvétét kifejezni; az üdvözlések fogadása után meglátogatta a gyászoló özvegyet és a gróf kisfiát: „ez után Szirma-Bessenyőre rándúlt-ki, az elhúnyt gróf Szirmay István Tamás’ családjához.” Ezen látogatáskor állítólag a császár keresztfiává fogadta az árva Szirmay Alfrédot, akit ettől fogva a miskolciak a király fiának neveztek.
A hivatalos, előre eltervezett program tehát módosult, a miskolciak számára a legfájóbb pont a színházi látogatás elmaradása volt. A miskolci színház ugyanis évekkel korábban leégett, és bár már 1847-ben alakult egy részvénytársaság az újjáépítésére, mégis Ferenc József látogatása kellett ahhoz, hogy nekikezdjenek a munkálatoknak; „ez kellett ahhoz, hogy a színházat díszelőadás megtartására alkalmas állapotba hozzák.” Így a színház újjáavatása, felavatása tehát szeptember 3-ára volt időzítve, hogy az uralkodó ottlétével is emelje az est fényét, és nagyon is készültek rá; ekkoriban kezdte el igazgatni a színházat Latabár Endre, a megnyitó, felavató beszédet Jókai Mór írta, felesége, Laborfalvi Róza adta elő, az ünnepi darabot pedig (Vörösmarty Marót bánját) pedig pesti színészek játszották.
Ferenc József azonban, „azon a napon, midőn leghűbb alatvalói egyike lehelé ki lelkét, a színházat meglátogatni nem képes.” Az uralkodói látogatás elmaradását falragaszokkal adták a lakosság tudtára, akik közül így sokan nem is mentek el a megnyitóra, hiszen a legtöbben csak a császárt szerették volna látni. A színházban így az ünnepi alkalom ellenére nem volt teltház, bár ebben közrejátszhattak a magas jegyárak is; „A mint a magas helyárak csökkentek: azon arányban nőtt a közönség száma is.”
A miskolci látogatás többi eseménye kevésbé érdekes, és tökéletesen illeszkedik a tipikus uralkodói látogatások sorába: Ferenc József udvari ebédet adott, kikocsikázott Diósgyőrbe, megtekintette a vashámort, visszatértekor pedig fáklyás felvonulást rendeztek a számára, az Avas hegyén pedig tűzijáték szórakozatta a város lakosságát. Érdekesség még, hogy a Mindszenti templom egyik tornyának felépülése Ferenc Józsefnek köszönhető; a római katolikus templomnak 1857-ben még nem voltak tornyai, de az még így is annyira megtetszett a császárnak, hogy az egyik torony megépítéséhez szükséges összeget a városnak adományozta. A másik torony az egri érsek jóvoltából került kifizetésre, így 1864-re már két toronnyal büszkélkedhetett a Mindszenti templom.
Az uralkodó és kisérete.
A császár másnap már korán reggel elhagyta a várost, fél hétkor már úton volt Eger irányába. Ferenc József első miskolci látogatása tehát nem volt problémáktól mentes, sőt, Szűcs Sámuel további kellemetlen és komikus eseményekről is írt: „Valahányszor kiindúlt Ő Felsége’különben is sebesen haladó kocsija után rohanva futott a’ nép, annyira, hogy e’ jelenet szinte comicaivá vált.” Az emberek megpróbáltak felmászni a császár kocsijának bakjára, sőt beszámol egy olyan esetről is, amikor egy nő kérvényét szinte papírrepülőként próbálta bedobni a hintó ablakán.
Valószínűleg egy teljesen szokványos, és az udvari látogatások sorába tökéletesen beleillő utazás lett volna a miskolci, ha nem történik egy tragikus esemény, a gróf halála. Ennek ellenére egy érdekes színfoltja a város életének a császári látogatás, ami közelebb vihet Miskolc történetének teljes megismeréséhez. Ferenc József pedig még egyszer visszatért Miskolcra, 1881-ben egy hadgyakorlat alkalmával, amikor majd’ egy hetet időzött városunkban. Az azonban már egy teljesen más látogatás volt, megváltozott politikai légkörben és közhangulatban; 1881-re már megtörtént a kiegyezés, Ferenc József magyar király (is) lett, valamint a megítélése is kezd megváltozni, egyre inkább ő a boldog békeidők ’Ferencjóskája’, a város is túl van egy hatalmas árvízen és az azutáni újjáépítésen. Az a látogatás sem volt különféle kellemetlenségektől és kalamajkáktól mentes, de az már egy másik történet…
