Az előző két, az 1920-as évek Miskolcát ábrázoló diafilm pontos kormeghatározása kapcsán levezésbe kezdtünk a gyűjteményt kezelő archívum munkatársaival, akik rendelkezésünkre bocsájtottak egy újabb gyöngyszemet.

Ebben a filmben a Miskolctól nyugatra fekvő, ekkor még különálló településként létező Diósgyőr és a közigazgatásilag hozzá tartozó Diósgyőr-Vasgyár pezsgő életébe csöppenhetünk bele. A gyűjteményt kezelők 1924-re datálják a film készítésének időpontját, azonban felhívták a figyelmünket arra, hogy a diákat legyártó Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyár nem adott meg impresszumot. A diákat megvizsgálva mi inkább a 1920-as évek második felére tippelnénk.

Vasgyári életkép (részlet a filmből)

Pár érdekességet ezúttal is megosztunk, mielőtt rávetnék magukat a 98 képkockára:

  • Diósgyőr ekkor nagyközség, a trianoni döntés következményeként 1923-ban létrehozott, miskolci székhelyű Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye része.
  • 1903-tól autóbusz-, 1906-tól pedig villamosközlekedés köti össze Miskolccal, a két település a 1920-as évekre szinte már egybeépült.
  • Diósgyőr ekkor a történelmi Diósgyőrt leszámítva a tőle nyugatra fekvő Felsőgyőrt, a gyárat és a kolóniát, valamint Újdiósgyőrt foglalta magában.
  • A gyár – és ma már a város  – legnépszerűbb sportklubja, a DVTK 1924-ben már 14 éve létezik, meccseit ekkor még a munkás étterem mögötti pályán vívja, nagy riválisával a gyári tisztviselő csemetékből álló DAC-cal együtt. A DVTK ebben az évben játszik először a Vidék legjobbja címért, ahol a budapesti döntőben a Szombathelyi AK volt az ellenfél. A hosszabbításban a mérkőzés félbeszakad, ugyanis a szombathelyiek lesgyanús gólját már nem bírták cérnával a diósgyőriek, az egyik játékos a vita hevében lecsapta a bírót, ezt követően tömegverekedés alakult ki a pályán. Hiába óvott a DVTK, az MTK elleni országos döntőt a Szombathely játszotta.
  • A trianoni döntés okozta új határok kialakulása a Vasgyárat is érzékenyen érintette. A romló gazdasági helyzet megszorításokra kényszerítette a vállalatvezetést: 1924-ben a 6300 munkásból 1071 főt bocsátottak el, és más területeken is voltak leépítések, ezzel együtt azonban több fejlesztés is elindult. A leépítések ellenére még mindig a gyár a környék legnagyobb munkáltatója.
  • A gyár neve 1925-ben megváltozott M. Kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakra.

 

 A rendelkezésünkre bocsájtott diasort ezúton is köszönjük Bíró Ferencnek, a Diafilmtörténeti Gyűjtemény munkatársának.