Augusztus 20-án ünnepli a magyarság az államalapítást. Ez a nap egyben a magyar katolikus egyház egyik főünnepe is, hiszen az államalapító I. István király szentté avatásának évfordulója e jeles nap. Sőt, erre a napra esik formálisan az aratás vége is, így az augusztus 20-i ünnep kihagyhatatlan része az „új kenyér” megáldása, amikor a nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret először ünnepélyesen megszentelik, majd felszelik és végül szétosztják a darabjait. Joggal kijelenthető tehát, hogy az augusztusi nemzeti ünnepünkön egyházi és világi ceremóniák sorát tartják országszerte.
Bár az elmúlt évszázadokban eltérően értelmezték és ünnepelték augusztus 20-át, 1991-től a ceremónia forgatókönyvének sarokpontjai ugyanazok: a hivatalos ünneplés a budapesti Kossuth téren az állami lobogó felvonásával kezdődik, amelyet tisztavatás követ. Budán megrendezik a Mesterségek Ünnepét, ekkor mutatják be hagyományosan az „ország tortáját” is. Ezen a napon osztják ki a legtöbb állami kitüntetést, majd az ünnepet egy impozáns tűzijáték zárja. Bár délután a Szent István-bazilika körüli Szent Jobb-körmeneten részt vesznek a közjogi méltóságok, az eseményen elsősorban a hívők tisztelegnek Magyarország fővédőszentje előtt.
A körmenet hagyományosan budapesti esemény, azonban 1938-ban Miskolcon is megcsodálhatták a magyarság egyik legfontosabb kegytárgyát annak országjáró körútja során. Az évszám nem véletlen, hiszen ekkor emlékezett meg az ország államalapító Szent István királyunk halálának 900. évfordulójáról.

A Szent Jobbról készült metszet 1771-ből.
Az 1938. május 31-i Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap címlapján számolt be arról, hogy „világraszóló pompával megnyílt a Szent István év. A Szent Jobb diadalútján tízezrek hódoltak az ereklye előtt.” A kegytárgy körútja ekkor kezdődött, hogy a 19 magyar város egyikeként július 4-én Szerencs felől Miskolcra érkezzen. A Szent Jobbot szállító, a köznyelv által csak Aranyvonatnak nevezett szerelvény a Gömöri pályaudvaron állt meg, innen indult a 4 órás körmenet. Az eseményről a helyi sajtó így számolt be: „A Gömöri pályaudvarra július 4-én délelőtt 10 óra 38 perckor gördült be az Aranyvonat. Az állomáson a katonazenekar ezekben a percekben a Himnuszt játsza. (…) A Szent Jobbot a papok emelik le az Aranyvonatról, majd beállnak a menetbe.” Ezt követően a tömeg a Zsolcai kapu – Király utca – Széchenyi utca – Szemere utca – Görgey utca – Budai József utca útvonalon jutott el a népkerti sporttelepig.

A körmenet a Szemere utcán.
A menet élén nem csak a város és Borsod, Gömör és Kishont (ekkor, mint közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye), hanem Abaúj-Torna és Zemplén vármegye elöljárói is elhaladtak, akiket ekkor már a sporttelepen az erre az alkalomra emelt díszsátor és színpad várt. A felvonulók közül külön kiemelték a helyi lapok a különböző ipartársulatok színes kavalkádját.
„A kárpitosok, kalaposok céhjelvényeikkel, többszáz éves céhleveleikkel vonultak. A szabóiparosok hatalmas ollót, tűkkel teletűzdelt párnát vittek. A kőművesek csoportja ezüstös malter kanalat vitt jelvényként. A vendéglősök, majd csizmadiák menete következett céhlevelekkel, réztáblába vésett céhjelvényeikkel. A könyvkötőiparosok díszes könyvet, a lakatosok hatalmas kulcsot vittek a menetben. A legtöbb céh magával hozta megfakult, régi zászlóit is.”

A Szent Jobb a mindszenti templom előtt.
A stadionban soha nem látott tömeg (a korabeli becslések alapján 30-40 ezer ember jutott be az ünnepségre) előtt elmondott beszédek kiemelték Miskolcot, amely címerében is megőrizte Szent István képmását. „Ez a 900 év óta halott kéz egy élő szimbólum. Látható jelképe az ezeréves szentistváni gondolatnak, melynek történelmi ereje és folytonossága a magyarság nagyságának hirdetője és a nagy magyar királynak örök emléke” – fogalmazott emelkedett hangvételű beszédében Görgey László. Az ünnepi szónoklatokat követően azok a szerencsések, akik odafértek az ereklyéhez, élőben is megcsodálhatták a Szent Jobbot, amelyet újra díszkocsira raktak, hogy folytathassa útját a Tiszai pályaudvar felé.

Görgei László beszédet mond a népkerti stadionban.
„Az Aranyvonat 3 óra 15 perckor lassan, csendesen megindul. A díszszázad feszes vigyázban tiszteleg az ereklye előtt. A katonazenekar a Himnuszt játssza. Egyszer-kétszer-háromszor, amíg az Aranyvonat utolsó kocsija is eltűnik a kanyarban, hogy folytassa diadalútját Mezőkövesdre, majd Egerbe” – számolt be a helyi lap az ünnepség utolsó momentumáról, kiemelve, hogy a Szent Jobb miskolci látogatását mintegy 88 ezer ember kísérte figyelemmel a városban.
(Kiemelt kép: A Szent Jobbot szállító úgynevezett Aranyvonat 1938-ban, Újdombóváron. Forrás: Fortepan/Erky-Nagy Tibor)