Akkor és most. A szálló utcafrontja 80 évnyi különbséggel
De miért fontos ennek az épületnek a jövője a miskolciaknak? Egy kisebb történeti áttekintés talán erre választ adhat.
Az épületegyüttes udvara régen és napjainkban
„A város idegenforgalmának fellendítésében érdemei igen nagyok. Országos hírű szállodát és az ország határain túl is híres konyhát tartott fenn” – írták a szállodáról és annak üzemeltetőjéről, Böczögő József Koronájáról az 1930-as évek közepén. A szálló történetének talán ez az időszak volt a fénykora, múltja azonban jóval korábbra nyúlik vissza.
Az egykori Kossuth Mozi bejárata (fotó: Nagy Attila)
Az előcsarnok napjainkban (fotó: Nagy Attila)
A Korona, Kossuth, majd később Avas Szálló néven ismertté vált épület helyén már a 19. század végén szálló állt, de akkor még messze volt mai formájától. Az elődben tartották előadásaikat a városba érkező színtársulatok, például a Benke József-féle trupp, amelynek tagja volt Déryné Széppataki Róza is, és naplójában megemlékezett erről. A szállodát 1870-ben felújították, 1883-ban a miskolci születésű Laborfalvi Róza itt ünnepelte pályafutása 50. évfordulóját, az eseményen természetesen jelen volt férje, Jókai Mór is.
Kilátás a Széchenyi utcára a második emeleti erkélyek egyikéről (Fotó: Nagy Attila)
1893-ban a város lebontatta a szállót, hogy nagyobbat, korszerűbbet építsenek helyette. Bár az is felmerült, hogy végül a szállót a Hunyadi utcában húzzák fel, végül mégis az eredeti helyszín mellett döntöttek. Az épület főhomlokzata a Széchenyi utcára nézett, és a szálloda, miként a régi Korona is, rendelkezett egy belső udvarral, amit a helyiek csak kertnek neveztek. Az új Korona még mai léptékkel mérve is hihetetlen gyorsasággal készült el, hiszen a bontást követő évben már meg is nyitott. Az építést egyébiránt egy Ursitz és Fia névre hallgató társaság végezte, míg a belső berendezést miskolci mesterek garmadája készítette.
Árván maradt tükör a Széchenyi utcára eső épületrészben (Fotó: Nagy Attila)
A szálloda egyik legismertebb üzemeltetője Böczögő József volt. 1938-ig, harminc éven keresztül országos hírű szállodát és konyhát működtetett itt. Nimbusza jelentősen hozzájárult a város idegenforgalmának fellendítéséhez.
„[Böczögő] olyan fényes ünnepi lakomát tudott rendezni a Koronán, mint Budapesten a Duna-parti nagy szállodákban” – írták róla a korabeli sajtóban.
S hogy a szálló hírnevét tovább emelje, Böczögő saját költségén, 1927 és 1938 között Bloch Alfréd és Stimm Lajos miskolci építészek tervei alapján felújította és tovább bővítette azt. Ekkor alakult ki a kettős bejárat a Széchenyi utcán. A bal oldaliból nyílt a söntés és a kávéház, a jobb oldalin a szálloda halljába lehetett belépni, ahol a portásszoba és telefonfülkék sorakoztak.
A szállóbelsőről egyébiránt meglepően kevés korabeli leírás maradt fent, holott én személy szerint nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogy hogyan nézett ki egy-egy lakosztály. Ellenben a különböző közösségi terekről maradt ránk némi információ:
Belső tereit gazdagon díszítették. A falakat és a mennyezetet aranyozott gipsz stukkók borították, s a híres Fehér-teremben egykor díszes, korinthoszi, akantuszlevelekkel ellátott, kör alakú acél-pillérek tartották a mennyezetet. Ezen első emeleti nagyteremben rendezték a híres bálokat, estélyeket, nagy rendezvényeket. A szállodában az emeletekre vezető lépcsőt, akárcsak az utcafronti homlokzat erkélyeit míves kovácsoltvas korlát díszítette. Az épület középső erkélye fölötti oromdíszben került elhelyezésre Miskolc város színezett címere. Homlokzatán, a tető alatt, előre gyártott, egyedi kerámiadíszek voltak láthatók. A szálloda kétemeletes épülettömbjei egy zárt udvart, kis kertet vettek körül, amely a város meghatározó közösségi színtere volt közel 100 éven keresztül.
forrás: http://kultdb.digitalismiskolc.hu
A mennyezet egy része még ma is kíváló állapotban van (Fotó: Nagy Attila)
A szálló névváltoztatásai:
1. Építésétől az államosításig (1949) : Korona
2. 1949-1953: Kossuth (ezt a nevet megszűnéséig a mozi is viselte)
3. 1953-tól bezárásáig: Avas
A szállodát a II. világháború után államosították, és nevét Kossuth Szállóra változtatták. Éttermét bekapcsolták az üzemi étkeztetésbe, és 1950-ben az utcafronton megnyitották a Népbüfét és a Jereván kávéházat. Utóbbi később, mint bár vált ismertté, amely többek között éjszakai varietéműsoroknak adott helyet.
Az ikonikus Fehér terem, a régi bálok, ünnepélyek helyszíne (Fotó: Nagy Attila)
A szálló nevét pár évvel később (1953) ismét megváltoztatták, mert a politikai megítélés nem tartotta helyesnek, hogy Kossuth nevét egy vendéglátóipari üzemegység használja. Innentől Avas Szálló néven működött tovább egészen 1987-ig. Két, több mint százfős, mozitermével a 60-70-es évek kulturális életének, szórakozási lehetőségeinek egyik fontos helyszíne volt, s tovább élt a szálló bezárása után is, egészen 2008-ig.
Az egykori Kossuth Filmszínház (Fotó: Nagy Attila)
Az Avas Szállóval kapcsolatos bonyodalmak 1997-ben kezdődtek, amikor a Multicasa Consulting 135 millió forintért megvásárolta az épületet, vállalva, hogy két éven belül felújítja azt. A határidőt többször módosították, az ingatlant tönkretéve bontási és építési munkákat is végeztek, végül a beruházó 2010-ben kivonult a helyszínről. A Multicasa felszámolása miatt az épület értékesítésére pályázatot írtak ki, amelyet 2015-ben a miskolci önkormányzat nyert el, így az újra városi tulajdonba került. Ám a szálló újrahasznosítására már nem volt konkrét (nyilvános) terve az akkori városvezetésnek. Pletykaszinten ugyan felmerültek ilyen-olyan verziók, ám azokat sosem erősítették meg, a különböző civil platformok hasznosítási alternatívái pedig süket fülekre találtak.
A Bikini után szabadon: “Ez az út biztos a pokolba visz” (Fotó: Nagy Attila)
Majd elérkezett 2019 októbere, ami magával hozta a városvezetés lecserélődését, így hamarosan új főépítésze is lett városunknak a korábbi megyei főépítész, Szunyogh László személyében. Mivel van szerencsém személyesen is ismerni, így tudom róla, hogy elkötelezett lokálpatrióta, aki gyermekeiként tekint a város ikonikus épületeire. Nem is kellett sok idő, hogy új szerepkörében megszólaljon a szálló ügyével kapcsolatban. A főépítész egy vele készült interjúban elmondta, ő abban látja a befektetőszerzés és ezzel az újrahasznosítás megoldását, hogy nem az egész épülettegyüttest, hanem annak csak bizonyos részeit kellene műemléki védettség alá helyezni (mint a főhomlokzat, a díszlépcső, a bálterem és a fehér terem), míg az épület egyéb részeit szabadon lehetne alakítani. Ám ez csak részben oldaná meg a szálló ügyét, hiszen, bár vannak érdeklődők, azt vonzóvá kell tenni a befektetők számára. Példának okáért a komplexum későbbi funkciójától függetlenül meg kell oldani annak könnyebb megközelíthetőségét.
Tehát a szálló ügye újfent napirenden van, sőt az elmúlt percekben a polgármesteri bejelentés is megvolt. Eszerint a létesítményt a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány vásárolja meg. Az épületben az alapítvány tehetséggondozó iskolája mellett kollégium üzemel majd, míg a komplexum egyes közösségi tereit megnyitják majd a város közönsége előtt is. A befektető vállalta azt is, hogy az épület műemlék jellegét megőrizve újítja majd fel.
Nézd meg a teljes galériát az alábbi fotóra kattintva!
Felhasznált irodalom:
- Bán Dávid: Úgy maradt… Miskolc régi büszkesége: a Korona Szálló. In: Építészfórum. 2020. (link)
- Dobrossy István: A Korona, amely Kossuth, majd Avas Szálloda lett. In: Miskolc írásban és képekben 1. Belvárosi Kulturális Menedzser Iroda. Miskolc.1994. p. 201-204.
- Nagy Attila: Újra tündökölhet Miskolc két emblematikus épülete. In: Miskolc adhatott blog. 2015. (link)
- Tajthy Ákos: Így nem maradhat az Avas Szálló. Interjú Szunyogh Lászlóval. In: minap.hu. 2020. (link)
