„Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet, erdőkkel övezett, regényes környezetben, néhány kilométerre Miskolctól, az ország második városától áll a Borsod megyei KISZ-bizottság Ságvári Endre vezetőképző iskolája.” – így mutatta be a korabeli sajtó a csanyiki tábort, amely évtizedeken át fontos szerepet töltött be a környék életében.
A ma már elhagyatott épületegyüttes története 1961-ben kezdődött, amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség itt hozta létre az ország második legnagyobb vezetőképző táborát a budapesti csillebérci után. A tervezési és kivitelezési munkákat a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat végezte, bár ekkor a terület még korántsem rendelkezett a ma ismert beépítettséggel.
A létesítmény a kommunista ellenállóként tisztelt Ságvári Endre nevét viselte, akinek szobra 1967-től a tábor központi terén állt egészen a rendszerváltásig.
A tábor központi tere Ságvári Endre szobrával. Fotó: Kertész István
Ideológiai képzés és közösségi élet
Az ifjúsági tábor a korszak politikai szellemiségének megfelelően ideológiai nevelési célokat is szolgált. A komplexum azonban nem csupán tantermekből állt: hatalmas közösségi terek, könyvtár, kertmozi, stúdió, színházterem és sportpályák is a táborozók rendelkezésére álltak.
A visszaemlékezések szerint azonban a mindennapok nem kizárólag a politikáról szóltak. Sokak számára a csanyiki tábor inkább a barátságok, szerelmek és legendás bulik helyszíneként maradt meg az emlékezetben. Az alkalmi románcok miatt egyesek tréfásan „gyerekgyárnak” is nevezték a tábort.
A terület adottságai sportesemények számára is ideálisak voltak. Több alkalommal például a DVTK labdarúgói is itt tartottak edzőtábort. A szezon során akár több száz vagy ezer táborozó ellátásáról egy saját konyha gondoskodott, az ételeket pedig egy hatalmas étkezőben fogyaszthatták el.
Képeslap az 1983-as nemzetközi úttörőtáborról.
A rendszerváltás után új szerepben
A rendszerváltással együtt megszűnt a KISZ is, így a csanyiki vezetőképző iskola funkcióját vesztette. A táborozók eltűntek, a korábban nyüzsgő komplexum azonban nem maradt sokáig kihasználatlan.
Az épületek új szerepet kaptak: a területen szanatóriumot alakítottak ki. Az Észak-Magyarország 1990. október 5-i száma arról írt, hogy az egykori KISZ-iskola helyén pszichoterápiás osztályt rendeztek be.
Az intézményt a Szent Ferenc Kórház működtette, és elsősorban légzőszervi betegségekben szenvedő pácienseket kezeltek itt. A terápiák között különösen népszerű volt az úgynevezett barlangterápia: a betegeket minden nap buszokkal vitték a közeli Szent István-barlangba, ahol a tiszta, pormentes, páradús levegőben végeztek légzőgyakorlatokat. Érdekesség, hogy a barlang Fekete-termében 2024-től ismét tartanak ilyen gyógykezeléseket.
A gyógyítás nemcsak testi, hanem lelki szinten is fontos volt: visszaemlékezések szerint a 1990-es években még telefonos lelkisegély-szolgálat is működött a komplexumban.
A rendszerváltás után már szanatórium működött a Csanyikban.
Különös történetek a szanatóriumból
A csendes erdei környezet alapvetően ideálisnak bizonyult a gyógyuláshoz, bár nem mindenki számára jelentett teljes nyugalmat. Egy egykori beteg visszaemlékezése szerint például az éjszakai pihenést gyakran megzavarta a közeli állatkertből hallatszó farkasvonyítás, ami miatt végül néhány nap után hazakérte magát.
A legtöbb páciens azonban – amennyire egy szanatóriumi tartózkodás során lehetséges – jó emlékekkel távozott. Sokan kiemelték, hogy a csanyiki erdő nyugodt, tiszta levegőjű környezete önmagában is gyógyító hatású volt.
Bezárás és bizonytalan jövő
A szanatóriumi időszak azonban viszonylag rövidnek bizonyult: az intézmény mindössze 16 évig működött. A komplexum 2007-ben végleg bezárt. A korabeli hírek szerint a megszűnés hátterében elsősorban finanszírozási problémák álltak. Bár később megpróbálták fizetőssé tenni az itt elérhető szolgáltatásokat, a kereslet már jóval kisebb volt, mint amikor a betegeket társadalombiztosítási alapon utalták be a szanatóriumba.
Ma a csanyiki komplexum sorsa bizonytalan. Az épületek jelentős része erősen leromlott állapotban van, miközben a természet egyre inkább visszahódítja a területet.
Több tulajdonosváltás után jelenleg a Miskolci Egyetemet fenntartó alapítványhoz tartozik a terület. Az elmúlt években igyekeztek vevőt találni rá, de eddig nem született megállapodás.
Egykor fiatalok ezrei tanultak és szórakoztak itt, később betegek százai kerestek gyógyulást a csanyiki szanatóriumban. Ma már csak az elhagyatott épületek és a lassan mindent benövő növényzet emlékeztet a múltra – és arra a kérdésre, amelyre egyelőre nincs válasz: mi lesz a terület jövője?
Horváth Csongor képgalériája
