Február 6-án lesz 116 éve, hogy Vanger Vilmos elemi iskolai tanító, illetve mintegy 70 vasgyári fiatal megalapította a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Körét. A piros-fehér alakulat a következő évtizedekben előbb a város, majd a régió legnagyobb tömegét megmozgató sportegyesületévé vált, a hatvanas években sokáig a DVTK volt a vidék legnépszerűbb csapata, a kilencvenes évek végén, illetve a 2010-es évek elején pedig voltak évek, amikor az egész országban a vasgyáriak mérkőzéseire voltak a legtöbben kíváncsiak. Hogyan lett ez az alapítása idején nagyközség nevét viselő csapat az ország egyik a legfanatikusabb szurkolótáborával rendelkező egyesület? Hogyan forrt össze a hatvanas, illetve hetvenes években a miskolci identitás a DVTK-val? Mindig is a Fradi ellen mentek ki a legtöbben? A DVTK alapításának 116. évfordulója alkalmából tekintsük megvizsgáljuk a diósgyőri lelátók nézőszámait, hiszen bőven van mit.
Történetének első másfél évében a Kerekdomb alatti legelőn kialakított pályán játszotta hazai mérkőzéseit a csapat a kerületi bajnokságban, mígnem Oka Simon főmérnök, illetve Allender Henrik gyárigazgató elérte, hogy sportpálya épüljön az egyesület számára, a döntés pedig a Szinva és a villamossín közötti részre esett. Az úgynevezett “Munkás étterem mögötti pálya” a következő három évtizedben adott otthont a DVTK hazai mérkőzéseinek.
A “munkás étterem mögötti pálya” háttérben a vasgyári református templommal. Ma a pálya helyén bérházak állnak.
Győztes stadionavató hatezer ember előtt
1939-ben készült el a részben a berlini olimpiai stadion mintájára épült DVTK-Stadion: Az északi oldalon maratoni kapu fogadta a nézőket, a nyugati oldalon pedig a klubház, ami egyben ülőhelyes lelátóként is szolgált. A stadionavatón 6000 ember tekintette meg a helyszínen, ahogy a Kispesti AC-t 6-2-re ütik ki a vasgyáriak 1939 júniusában.
1939 nyarán adták át a ma már szintén csak emlékként létező diósgyőri stadiont. Ez a fotó néhány nappal az átadás előtt készült.
A Fradi után a második
Az első bajnoki találkozót 1939. szeptember 3-án rendezték a frissen átadott stadionban: Csapkay Károly csapata 5-2-re verte a BVSC-t, a jelen lévő 3500 fanatikus nagy örömére. A feljutással végződő 1939/40-es szezonban 2600 nézőt átlagoltak a piros-fehérek, ami a teljes divízióban a legmagasabbnak számított. A DVTK történelmének első élvonalbeli szezonjában két héten belül kétszer is megdőlt a stadion rekordnézőszáma – az 1939 októberében beállított, Ungvár elleni (4500) bajnoki nézőszáma már a Csepel (3-4) elleni nyitányon megdőlt (7000), a szeptemberi Fradi elleni, 6-3-ra elveszített bajnokira pedig 13.500-an voltak kíváncsiak. A 6. helyen záró borsodiakat a lelátón a számok tekintetében csak a budapesti zöld-fehérek tudták felülmúlni: a DiMÁVAG 6300-as átlaga az egész országban a második legmagasabb volt, kevesebb, mint kétezer nézővel lemaradva a Ferencvárostól. Az 1945-ös kiesésig előbb 4000 körülire, majd a háború utolsó évében 1600 alá csökkent a diósgyőri stadiont látogatók száma, a rekordnézőszám azonban 1941-ben így is megdőlt, ezúttal több, mint egy évtizeden át a DVTK-Újpest bajnoki volt a leglátogatottabb (14.000) Diósgyőrben.
Egy évtizeden át egy Újpest elleni bajnoki volt a nézőcsúcs a DVTK stadionban
Átlagban tizenhatezer
A második világháborút követő két évtizedben tíz alkalommal váltott osztályt az 1945-től hivatalosan is Miskolchoz tartozó városrész nevét viselő együttes, amely 13 szezont töltött az elsőosztályban, ahol ebben az időszakban az 1957/58-as idényben átlagolta legmagasabb nézőszámát. A klub meccseire ekkor átlagban tizenhatezren töltötték meg az időközben kibővített stadion (1950-ben először újrafüvesítették, majd az állóhelyi részeket – amik addig a pálya körüli földtöltéseket jelentették – betonlépcsős nézőtérrel bővítették, továbbá a fedett lelátó felőli oldalon korzóüléseket alakítottak ki – a szerk.) lelátóját. Ez az egész országban az 5. legmagasabb átlagnézőszám volt, amit csak a négy fővárosi együttes tudott felülmúlni, így 1954 után ismét Diósgyőr volt a vidéki futball legtöbb embert vonzó fellegvára, “visszaszerezve” a címet a Pécs együttesétől.
Teltházas meccs az ötvenes évekre már kibővített stadionban.
Ami a rekordnézőszámot illeti, az 1954-es szezonban kétszer is megdőlt az Újpest ellen 13 évvel korábban beállított nézőcsúcs, az 1955-ös idényben pedig egymást követő játéknapokon csődült össze 23.000 fős tömeg Miskolcon előbb az ekkor Kinizsi néven futó Ferencváros, majd a Budapesti Vörös Lobogó (ál)néven játszó MTK ellen. 1957 novemberében 25.000 ember tekintette meg, ahogy Teleki Pál fiai megszorongatják (1-2) a kilencedik kerületieket, ez a szám pedig a következő kilenc évben a nézőcsúcsot jelentette a DVTK-Stadionban.
A DVTK első nemzetközi meccsét hirdető plakát.
A hatvanas években először játszottak európai kupameccset Diósgyőrben. A Palermo elleni összecsapásra huszonkétezren voltak kíváncsiak 1960 júliusában, majd további hat (1963, 1964, 1966, 1967, 1968, 1969) alkalommal volt a vasgyári szentély a vidék leglátogatottabb fellegvára az évtizedben, az 1967-68 között végbement stadionfelújító munkálatoknak köszönhetően pedig 1968-ban a megye mindenkori történelmének legnagyobb számú tömegét kivonzó sporteseményként vonult be a diósgyőri történelemkönyvekbe a DVTK-FTC bajnoki.
A Kerekdombtól a kehelyig: A diósgyőri sportpályák története
35 ezren a Fradi ellen
A Montreali stadion mintájára felhúzott bástya-alakú lelátók immáron 35.000 ember befogadására voltak alkalmasak, és hosszú évtizedeken át voltak meghatározó elemei a DVTK Sporttelep látványképének. 1968 novemberében tömött vasgyári lelátók előtt fogadta a Szigeti Oszkár vezette Diósgyőri Vasgyárak TK a bajnok Ferencvárost, és kis híján (1-2) el is kapta a zöldeket a klubtörténelem legmagasabb nézőszámú mérkőzésén. Az Észak-Magyarország így írt a találkozóról:
“Kevesen gondoltak rá, hogy táblás ház lesz Diósgyőrött hét közben a DVTK—Ferencváros mérkőzésen. Azonban, amikor a két csapat kifutott a pályára. már nem sok hely volt a lelátón és a kapuk előtt még mindig hosszú sorokban álltak jegyért.
Nem volt véletlen a mérkőzés iránti nagy érdeklődés, a szurkolók megérezték, hogy jó meccs lesz, s nem is csalódtak, bár a DVTK elvesztette a találkozót, de mindvégig méltó ellenfele volt a Ferencvárosnak. Volt időszak, amikor veszélyesebben is játszott, azonban néhány bírói tévedés kizökkentette a csapatot lendületéből. Ügy tűnik, okkal féltek a diósgyőri szurkolók Soós Gábortól, mert ezúttal is számos esetben tévedett a DVTK terhére. Döntő hibát ugyan nem vétett, de apró „botlásaival” időnként nagyon ideges légkört teremtett a pályán és a lelátón is. “
Lehettek-e tényleg 35 ezren egy 25 ezer főre kapacitált stadionban?
A mai napig vitákat vált ki, hogy vajon lehettek-e valóban 35 ezren egy olyan stadionban, amely a maga 25 ezer férőhelyével a győri ETO-stadion felépültéig a vidék legnagyobb stadionja lett az 1968-as bővítéssel. Tény ugyanis, hogy azokban az időkben, amikor a stadionok zömében még leginkább állóhelyek voltak, beléptetőrendszer hiányában pedig nem volt lehetőség számontartani a ponton nézőszámot, így a különböző hiradások döntő többségében hasraütésszerű nézőszámmokal dolgoztak, így azok nem minden esetben szolgálnak perdöntő bizonyítékként.
Nem ritka jelenet Diósgyőrben: amikor a környező fákat, reklámtáblákat is megmászták az emberek, hogy lássák a diósgyőri futballistákat.
Azonban az egykori DVTK stadionnak emléket állító, a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében megrendezett kiállítás kurátoraként volt lehetőségem megkeresni az 1968-as bővítés – mára már sajnos elhunyt – statikusát, Kovács Lehelt, aki eközben a rendelkezésemre bocsájtotta a beruházás tervrajzait, látványterveit. Elmondása szerint a stadion bástyáinak betonlépcsőit úgy tervezték, hogy azokon akár kettő, de nagyon szűkösen három sorban is állhattak az emberek, ennyi embert “elbírtak” a szektorok. Így – bár a stadiont hivatalosan 25 ezer főre tervezték – akár 35 ezer ember is beférhetett a létesítménybe. Igaz, akkor már egy gombostűt sem lehetett leejteni, a szó szoros értelmében. S, mint a fenti fotón láthatjuk, még a környező fákon, reklámtáblákon is akadt hely egy-egy meccs megtekintésére.
Nagy Attila
Máig megdönthetetlen az elfelejtett generáció nézőszáma
Az 1968-as idényben egyébként átlagban 17.300 néző látogatta a miskolciak hazai mérkőzéseit, ami ismét az ország második legmagasabb nézőszáma volt, csupán a Ferencváros tizennyolcezres szurkolótábora előzte a miskolcit, mindössze átlag 700 nézővel. Ezt az átlagot sem előtte, sem azóta nem tudta felülmúlni a klub, még a diósgyőri Aranycsapat a hetvenes évek végén, illetve a szocializmus, ezzel együtt a kohászat összedőlésének eredményeként a város egyetlen reményét jelentő csapat a kilencvenes években sem tudott annyi embert kicsábítani a stadionba, mint a hatvanas évek, mára már méltánytalanul elfeledett DVTK-ja.
A hetvenes évek elején véget ért a piros-fehérek hosszú éveken át tartó uralma a “vidék legnépszerűbb csapata címért” folytatott küzdelemben: előbb Fehérváron, majd Salgótarjánban, Zalaegerszegen, majd Egerben is többen kezdtek el meccsre járni, mint Miskolcon – az átlagnézőszám pedig a megszokott tízezerről előbb hétezerre, majd kicsivel 5000 fölé csökkent. 1973-ban nyolc év után kiesett az élvonalból a diósgyőri együttes, Preiner Kálmánt edzőt azonban – a mai futballvilágban egyenesen elképzelhetetlen módon – az osztályváltás ellenére a kormánynál tartotta a vezetőség, aki ezt a piros-fehérek bajnokként való feljuttatásával hálált meg a következő idényben. Ezt követően vette kezdetét a DVTK történelmének addigi leghosszabb, egybefüggő NB1-es időszaka, ezekben az években a DVTK Stadion nézőszáma többnyire 7 és 9 ezer között ingázott, még a klubtörténelem legmagasabb, bronzérmet érő helyezéséről, illetve a 24 egymást követő veretlen hazai mérkőzésről emlékezetes szezonban (1978/79) is “csak” 9.400-as nézőszámot átlagoltak Szabó Gézáék, míg az 1984-es kiesést megelőző években pedig a csupán 4000 néző körüli szám sem volt ritka.
Fellángolás a kilencvenes években
Nyolc év élvonalbeli idényt ugyanennyi másodosztályban eltöltött idő követett, a zuhanást követő első néhány évben pedig a DVTK az elmúlt negyven évének leggyengébb nézőszámait produkálta. Az 1986/87-es idényben kicsit többen, mint 2000-en foglaltak helyet a lelátón átlagban, az 1988/89-es idény átlagnézőszáma pedig 1600 körül volt… Szerencsére az évtized végére visszatért a futball-láz Diósgyőrbe, részben a játék javulásának, részben a diósgyőri ultra-mozgalom születésének köszönhetően: az utolsó két NB2-es szezonban 3600-as nézőszámat átlagolva két egymást követő idényben is a DVTK volt a legnépszerűbb csapat a Keleti-Csoportban. Az 1991-től ‘93-ig tartó NB1-es kaland során két egymást követő szezonban is visszaült a Diósgyőr a vidéki trónra a nézőszámokat illetően, előbb a tizenegyezres, majd kilencezres átlaggal orszgászerte pedig csak a Fradi nézőszámai tudtak vetekedni.
Tömött lelátók előtt a kilencvenes években.
A következő négy NB2-es szezonból három alkalommal is az évtized során második feljutását üldöző, DFC néven szereplő csapat bajnoki mérkőzései mozgatták meg a legtöbb embert a második vonalban. Az 1995/96-os idény során több, mint 4.500-an látogatták Verebes József csapatának mérkőzéseit, ami a 16 csapatos NB1 mezőnyének több, mint felénél magasabbnak számított. Az 1997-es feljutás után pedig újra visszatértek a szenvedélyükről, hangukról ismert, félelmet viszont nem ismerő diósgyőri srácok az élvonal vendégszektoraiba.
Az 1997/98-as idényben történelme során először volt az ország legnépszerűbb csapata a Diósgyőr: Már a Budapest Honvéd elleni 5-1-es nyitányon 16 ezren zsúfolódtak össze a szentélyben, az MTK és a Győr is 18.000 diósgyőri előtt tapasztalta meg az acélvárosi szenvedélyt, a Ferencváros-Újpest duó 22.000 embert vonzott ki a DVTK-Stadionba, de még egy Tiszakécske és Haladás ellen is jegyet váltott 10-12 ezer ember. 12.588-as átlagával a DVTK mérkőzéseit látogatták a legtöbben, maga mögé utasítva a Ferencvárost (9.856), a Győrt (9.588) és a Zalaegerszeget (9.118) is.
Ilyen volt, amikor 22 ezer diósgyőri szurkolt a Tornyi-legénységnek
A Tornyi-féle menetelésről emlékezetes 1998/99-es kiírásban is Diósgyőrben jártak a legtöbben meccsre, átlagban 9.706 ember volt kíváncsi a minden esélylatolgatót meghazudtoló, a Vasast, az Újpestet, a Ferencvárost és a Nyíregyházát is kardélre hányó DVTK hazai mérkőzéseire. Még a kieséssel, és ideiglenes megszűnéssel végződő szezonban is a 6. (4.471) legmagasabb nézőszámot produkálta a Diósgyőr.
A 21. században az NB2-ben hat (2001/02, 2002/03, 2003/04, 2010/11, 2021/22, 2022/23), az NB1-ben két (2004/05, 2011/12) alkalommal produkálta a diósgyőri publikum a szezon legmagasabb átlagnézőszámát, 2014 óta pedig négy szezon kivételével minden évben a vidék leglátogatottabb csapata volt a borsodi alakulat.
| Kategória | Alkalmak száma | Év(ek) |
|---|---|---|
| A vidék leglátogatottabb csapata | 21× | 1940/41, 1950, 1954, 1957/58, 1958/59, 1959/60, 1963, 1964, 1966, 1967, 1968, 1969, 1970, 1991/92, 1992/93, 2012/13, 2014/15, 2015/16, 2018/19, 2019/20, 2023/24 |
| Az NB II leglátogatottabb csapata | 14× | 1939/40, 1962/63, 1965, 1989/90, 1990/91, 1994/95, 1995/96, 1996/97, 2001/02, 2002/03, 2003/04, 2010/11, 2021/22, 2022/23 |
| Az NB I leglátogatottabb csapata | 4× | 1997/98, 1998/99, 2004/05, 2011/12 |
Természetesen a diósgyőri futballőrület nem állt meg 2014-ben. Ám az egykori Andrássy utcai stadion lebontásával, majd a mai aréna felépítésével új fejezet kezdődött a diósgyőri “nézőszámosdiban”, ami bőven tartogat még csúcs- és mélypontokat. Utóbbit nagy valószínűséggel holnap, a Győr elleni bojkottált meccs alkalmával élhetjük meg.
Kiemelt kép: Még a fákra is jutottak nézők a DVTK-Ferencváros meccsen, 1968 novemberében.
Írta: Vámos Henrik
Szerkesztette: Nagy Attila
