
Losonczi Farkas Károly portréja (forrás: bomie.hu)
Ha a város múltját idézzük fel, igyekszünk – az objektivitás szempontjait figyelembevéve, persze – édes nosztalgiával tenni azt, hogy szűkebb pátriánkat ne a búskomorság lengje be. Így előszeretettel emlékezünk vissza a város nagyjaira, büszkén idézzük fel jeles városatyáink, Soltész Nagy Kálmán, Szentpáli István vagy éppen Nagy Ferenc tetteit egy-egy ünnepély alkalmával. Hogy emléküket ápoljuk, utcákat, iskolákat nevezünk el róluk, évtizedekre bebetonozva őket a városi köztudatba. Ha azonban Losonczi Farkas Károly nevét említjük, akkor hiába keressük a róla elnevezett utcát, teret, intézményt. Holott ő volt a város első polgármestere, és ebben a minőségében fontos lépéseket tett meg annak érdekében, hogy a város az önállósodás rögös útjára lépjen.
Amikor veszélyesebb volt hivatalt viselni, mint puskát
Losonczi Farkas Károly 1820-ban született, majd a szabadságharc leverésének évében lett Miskolcon ügyvéd. A megtorlások, majd az ún. Bach-korszak időszakában úgy tartották, hogy veszélyesebb volt hivatalt, mint fegyvert viselni. A közmegbecsülésnek örvendő miskolci író, országos szerkesztő Vadnay Károly így foglalta össze ezeket az éveket:
„Nem volt nagyobb áldozat akkor honvédzászló alatt táborban fegyverrel szolgálni a hazát, mint valamely felelősebb hivatalban a vármegyét vagy a várost. Ti lőttétek az ellenséget, a ki lőtt rátok, a polgári tisztviselő úgyszólván védelem nélkül volt kiadva az ellenségnek és sok káromlást, halálfélelmet szenvedett. Egy nap a magyar kormánybiztos, másnap az osztrák vagy muszka generális fenyegette főbelövéssel, ha kívánsága rögtön nem teljesül. Pedig legtöbbször olyat kívántak, a mit lehetetlen volt teljesíteni. Honvédnek lenni akkor dicsőség volt, polgári tisztviselőnek hazafias mártyrium”.
Losonczi ebben a helyzetben töltött be különböző városi és megyei tisztségeket, mígnem 1867-ben a város főbírájává választották, ami akkor a polgármesteri széknek felelt meg.
A “polgármesterség” kialakulása
A kiegyezéssel járó dualista államberendezkedésnek köszönhetően a városi közigazgatás is átalakult. Miskolc ekkor még a diósgyőri koronauradalom alá tartozó, rendezett tanáccsal bíró mezőváros volt, amelyet 1849-1860 között a legfőbb törvénykezési és közigazgatási jogkörrel felruházott városi tanács vezetett, de azt a vármegye felügyelte. Az ún. Októberi Diploma megjelenését követően 1860-tól azonban megalakult Miskolc város képviselő közgyűlése, amely felügyelte a városi tanács munkáját, majd az 1871. évi 18. tc. megjelenésével ez a rendszer újjászerveződött. Ám a törvény nem változtatott Miskolc jogállásán, a továbbra is rendezett tanáccsal bíró települést a községek közé sorolta, amelyet változatlanul a megyei közgyűlés felügyelt. Az 1873-ban újabb 6 évre (ekkor még 6 évig tartott egy polgármesteri ciklus), de már hivatalos megnevezésében is polgármesternek megválasztott Losonczi Farkas Károly volt az első, akiben komolyan megfogalmazódott az önállósodás gondolata, sőt ez volt politikájának fő csapásvonala. Ma már tudjuk, hogy e hosszúra nyúlt folyamatot (1909-ben nyerte el a város az önálló törvényhatóságot) Soltész Nagy Kálmán folytatta, majd Szentpáli István fejezte be.

Századeleji képeslap, balra a “régi városházával”
Szabad Miskolcot!
A polgármester érdemeit gazdagítja az is, hogy a diósgyőri koronauradalommal való quasi földesúri függést néhány év alatt megszüntette. A város 1878-tól véglegesen felszámolta a koronauradalommal való kapcsolatát, amelyben nagy szerepe volt annak a Horváth Lajosnak is, akit egy korábbi cikkünkben már bemutattunk.
Losonczi regnálása idejére esett a kincstári jogok és haszonvételek (pl. piaci helypénzbeszedés, italkimérés, korcsmáztatási jog, ahogy a város bérleti díjat fizetett a néhány szálloda, serház és malom után is) örökös megváltása. Ez az összeg mintegy 400.000 forintot tett ki, amit 22 év alatt törlesztett vissza Miskolc. Szintén Losonczi nevéhez kötődik a városi földbirtokrendezés, a Piac (mai Széchenyi) utca korszerűsítése, valamint a Tűzoltó Egylet megalapítása. Az ő regnálása idején készült el a Miskolc-Hatvan vasútvonal, ekkor épültek meg az első üzemek a később ipari központtá avanzsáló Zsolcai kapu területén. Talán a leglátványosabb érdeme az 1871-ben átadott, ma már közszájon csak réginek nevezett városháza (Városház tér 8.), aminek megépítését még főbíróként rendelte el.
Aki előtt még Ferenc József is meghajolt
Polgármesteri megbízatásának lejárta után (az 1878-as választáson ugyanis alulmaradt Soltész Nagy Kálnánnal szemben) a vármegye főszolgabírója lett, majd a mezőcsáti kerületből bejutva országgyűlési képviselőként tevékenykedett. Az íróként és költőként is publikáló képviselő több mint két évtizedet töltött távol városától. Bár azt nem tudni, hogy milyen megfontolásból, de ebben az időszakban mindenhol kihangsúlyozta, hogy Miskolc törvényes urának tekinti magát. Így történt ez akkor is, amikor Ferenc József második alkalommal (1881) látogatott Miskolcra. Mikor a királyhoz intézett beszédét Losonczi ezzel nyitotta („én, mint Miskolc törvényes ura!”), az uralkodó meglepettségében még meg is hajolt előtte.

Losonczi Farkas Károly nekrológja
Az 1901-ben, 80 évesen, Nyíregyházán elhunyt Losoncziról a Népkert déli oldalán neveztek el utcát, azonban nevét 1940-ben Budai Józsefére cserélték le. Halálának évében maga Losonczi írta ezt egyik versében:
„De vannak talán ott, kiket elvezet
Hozzám időnként az emlékezet…”.
Sic transit gloria mundi.
Források, irodalom
- Nagy Attila: Miskolc első polgármestere. In: Miskolci Napló XVII. évf. 44. szám
- Peczérvölgyi Samu: Véget ért egy korszak! (link)
- Dobrossy István: Miskolci polgármesterek (1873-1950) In: Miskolc írásban és képekben 2. Miskolc: Belvárosi Kulturális Menedzseriroda. 1995. 13–15. o