Ha végigmegyünk a híres miskolciak képzeletbeli panteonján, több olyan személyt is találhatunk, akik nem a város szülöttei, mégis Miskolc hírnevét öregbítették a nagyvilágban. Sokak esetében még arra sem tudunk konkrét magyarázatot találni, hogy mi sodorta városunkba az illetőt, hogy később itt találjon új otthonra és alkosson kiemelkedőt. Megay Róbert életútja erre a kiváló példa, akit a “Kit Miskolc adhatott” rovatunk legújabb etapjában mutatunk be.

Megay Róbert portréja

Az apai ágon Gyulafehérvárról, anyai ágon Kiskarándról és Nagyváradról származó Megay-család 11 gyermekéből hetedikként jött világra Róbert, aki már Fogarason látta meg a napvilágot 1869. augusztus 1-jén. A fiatalember iskolai tanulmányai már Kassához kötődnek, ahova időközben a család költözött. Itt 15 évesen kapta meg a munkakönyvét, ekkor Kiregerbuch Ferenc cukrászmester mellett lett segéd. A cukrászmesterség kitanulása alatt szinte az egész országot bebarangolta: Igló, Szeged, Baja, majd Sátoraljaújhely után Rimaszombat következett. Itt nősült meg, a szintén cukrász Miskolczy István lányát vette el feleségül, hogy vele együtt Miskolcon telepedjenek le 1892-93 körül. 

A fiatal cukrászmester tehát városunkban nyitotta első üzletét az egykor Rósenfeld-háznak nevezett épület földszintjén (ez ma a Széchenyi utca 36. számra tehető). A cukrászda azonnal népszerűvé vált a miskolciak körében, köszönhetően a széles választéknak, és az ekkor még egzotikusnak számító alapanyagokból készült süteményeknek. A cukrászdáról készült képeslapok, valamint a korabeli sajtó beszámolói mind-mind arról árulkodtak, hogy a Megay volt a város egyik legelőkelőbb, egyben leglátogatottabb üzlete, így minden adva volt ahhoz, hogy az elismert cukrász a nemzetközi porondon is megmérettesse magát.

Nem is váratott sokat magára az elismerés: az 1900-ban megrendezett brüsszeli nemzetközi kiállításon aranyéremmel és érdemkereszttel jutalmazták Megay ún. Bohém (Bohéme) tortáját, amely egyes legendák szerint magáról a cukrászról kapta a nevét. Fedor Vilmos Miért Miskolc? című kötetében találunk egy magyarázatot arra, hogy honnan ered a díjnyertes sütemény elnevezése. Eszerint Róbert havonta egyszer „kimenőt kapott” feleségétől, amit igyekezett alaposan kihasználni. Ekkor rendszerint hajnalig mulatozott a Hági étterem különtermében, egy ilyen alkalomból hazatérve jegyezte meg a felesége:

„Te Róbert, nálad bohémabb embert én még nem láttam”.

A kifejezés pedig olyannyira megtetszett a cukrásznak, hogy erre a névre keresztelte a különleges tortát.

A szakma és fogyasztók által is elismert cukrászda életét azonban egy baleset árnyékolta be. Az átalakítás alatt lévő üzletben gázszagot éreztek, így a gázcsapokat elzárták. Pár órával később Róbert a padlásszobában rágyújtott egy cigarettára, ekkor történt a robbanás, melyről a sajtó ekképp számolt be: „…a robbanás borzasztó erős volt. A kávéskonyhában lévő lányt átdobta a széles márványasztalon és kihajította a cukrászda helyiségbe. Itt volt a robbanás pillanatában Megay Róbertné is, akinek nagyobb baja nem esett, de a rémülettől szólni sem tudott. A két cukrászlány szintén a cukrászdában volt. Szerencsére a cukrászdának az utca felé eső részén, a bal sarokban voltak, ahol a robbanás kárt nem okozott. Abban a pillanatban, amikor a gáz felrobbant, a kávéskonyhát a cukrászda helyiségétől elválasztó fal nagy tükrei összetörtek, és a robbanás ereje a cukrászda óriási utcai kirakat ablakát szétvetette. A nagy vastag üvegtábla darabokra törve iszonyú csörömpöléssel kiröpült az utcára, ahol szerencsére ekkor senki sem járt”. A leírtak alapján jóval nagyobb tragédia is történhetett volna, azonban a cukrászmester olyan testi és lelki sérüléseket szenvedett, amely kihatott későbbi életére: „Megay Róbert borzasztó égési sebeket szenvedett. A fején iszonyúan összeégett. Haja, szakálla, bajusza teljesen lepörkölődött és nyaka, arca súlyos égési sebekkel van tele. Ezenkívül a kezein is súlyos égési sebeket szenvedett. A szomszédban lakó dr. Singer Henrik kórházi tb. igazgató főorvos volt az első, aki a sebesültet orvosi segélyben részesítette. Nemsokára több orvos is megjelent és bekötötték Megay Róbert sebeit. Egész éjjel lakásán ápolták. Ma délelőtt azonban beszállították a szanatóriumba”.

Talán ennek a balesetnek volt köszönhető, hogy Megay úr feladta a Rósenfeld-házban lévő lakását és az üzletet, majd megvásárolta a Széchenyi-Szemere utca sarkán lévő épületet. Az emeleti helyiségekben lett kialakítva a család, valamint a személyzet lakhelye, míg a földszinti üzlethelyiségben kapott helyet az új cukrászda. A mester munkájának elismerése lehetett, hogy a miskolciak sokáig Megay-saroknak hívták a kereszteződést.

Az üzlet átköltözésének időpontjában (1910) Megay Róbert már nem csak a miskolciak körében volt népszerű, amit számos történet bizonyít. A megszámlálhatatlan árjegyzékek szerint Megay-termékeket árultak Budapesten kívül több vidéki nagyvárosban, valamint külföldön is, a teljesség igénye nélkül Stockholmban, Berlinben, Párizsban, Strassburgban, Hamburgban, Drezdában, Prágában, Krakkóban vagy éppen Bécsben is. Mégis talán a legbüszkébb arra az eseményre lehetett a cukrászmester, ami Miskolcon esett meg. József főherceg egy szikszói hadgyakorlat megtekintését követően a Korona Szállóban vett részt díszebéden, ahol desszertnek Megay-tortát szolgáltak fel neki. Ezt követően jutott el egy névjegykártya a cukrászmesterhez a következő üzenettel:

Kedves Megay úr!

Kérem szíveskedjék két darab „Bohémé” tortát a mellékelt postai szállítólevéllel Ő cs. és kir. Fenségének azonnal elküldeni. József főherceg Ő cs. és kir. Fenségének igen ízlett a torta, ezért óhajtja a Fenséges asszonyt ezen küldeménynyel kellemesen meglepni. Csak friss, kifogástalan árut tessék küldeni, mert igen fontos, hogy jó legyen. Levelet beletenni a csomagba nem szabad, sem számlát mellékelni.

Tisztelettel és üdvözlettel Báró Bottmer.

Az első világháborút, a jegyrendszer megpróbáltatásait, a határváltoztatások keserűségét (hiszen édesanyja és testvérei Kassán maradtak) nehezen viselte Megay úr. A robbanás okozta sérüléseket sem sikerült igazán kihevernie, így 1922-ben, 52 évesen megannyi betegségtől megtörve hunyt el. Özvegye egy évvel később visszaadta az iparengedélyt, ezzel pedig az üzlet a bezárás sorsára jutott. Így a cukrászda helyén a második világháború végéig Könyves Lajos divatkereskedése működött. A háborúban azonban az épület megsérült, azt már soha nem állították helyre. Mivel az 1950-es évekre megnövekedett mind a gyalogos- mind az autósforgalom a kereszteződésben, így szükségessé vált a tereprendezés, valamint a megfelelő jelzőlámparendszer kiépítése a balesetek elkerülése érdekében. Így történt, hogy egy sokáig közszájon forgó, ikonikus helynevet felváltott egy másik: a Megay-sarkot kisvártatva Villanyrendőrként kezdték el hívni a miskolciak.

Források, irodalom:

  • Dobrossy István: Megay”-Cukrászdák Kassán, Rimaszombaton és Miskolcon. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999) (link)
  • Dobrossy István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993) (link)
  • Fedor Vilmos: MIért Miskolc? (2019)