Miskolc legrejtélyesebb bűnesete: A Labancz Anna-gyilkosság

Labancz Anna meggyilkolását a magyar kriminalisztika egyik leghíresebb eseteként tartják számon, melyről több könyv is született. Bár sokan sokféle teóriát felállítottak az esettel kapcsolatban, az ügy – nyomozói nyelven szólva – döglött akta, ami 20 évvel a gyilkosság után elévült az elkövető pontos kilétének feltárása nélkül. Ennek ellenére többen a mai napig kutatják, vagy épp tudni vélik a tettes kilétét. 55 év távlatából bátran ki lehet jelenteni, hogy Labancz Anna meggyilkolása köré valóságos mítosz épült. A lány halálával vált legendává.

Hajnali 4 óra 10 perc lehetett, amikor a nővérszálló sarkán befordult egy éjszakai mulatságból hazafelé tartó házaspár, akik egy női ruhába öltözött, furcsa járású férfit láttak távolodni. Nem sokkal később a belváros felé látták őt lélekszakadva rohanni, immáron megszabadulva női ruhájától. Az elkövetőn és a szemtanún kívül senki nem volt az utcán. A gyilkos fegyver nem került elő, a találgatásokon kívül semmi nem volt a nyomozók kezében. Azóta sem lehet tudni, hogy ki volt az a rohanó férfi. Férfi volt egyáltalán?

A lány 23 éves volt, amikor egy csendes tavaszi hajnalon valaki bekopogott a megyei kórház nővérszállójának földszinti ablakán. Anna kihajolt, ekkor csapott le a gyilkos. Hogy ezt az ablakon keresztül, a lány haját megragadva vagy a szobába bemászva tette, arról megoszlanak a vélemények, annyi azonban tény, hogy Annát a gyilkos legalább 6 késszúrással sebezte meg. A fiatal ápolónő még kitámolygott a szálló előcsarnokába, majd ennyit mondott: „Nem akarok meghalni, mentsetek meg!”. De már késő volt, az orvosok nem tudtak segíteni. Anna a műtőasztalon meghalt, a kezében egy gombot találtak. Utólag kiderült, hogy a gomb egy pongyoláról való, amit száradni tettek ki a nővérszálló elé, ebbe bugyolálta be magát az elkövető, a gomb dulakodás közben kerülhetett Anna kezébe.

Április 19-én lesz 55 éve, hogy Labancz Annát, a gyönyörű szemészeti ápolónőt rejtélyes körülmények között meggyilkolták. Generációk nőttek fel azóta, mind az ügyön dolgozó rendőrök, mind pedig a gyilkossággal ilyen-olyan módon hírbe hozott szemtanúk, gyanúsítottak nyugdíjas éveiket töltik vagy nem is élnek már. Csakúgy, mint az áldozat, aki ma 79 évesen, boldog nagymamaként nosztalgiázhatna unokáinak fiatal éveiről.

Annáról

Anna a Miskolctól 17 km-re fekvő Sajópetriben született. Sokan meg voltak róla győződve, hogy a családon átok ül, hiszen már Anna édesapja is rejtélyes körülmények között veszítette életét, amikor ismeretlen tettesek meggyilkolták. Történt mindez tíz évvel lánya halála előtt. Annáról egyébiránt keveset tudunk egészen odáig, amíg be nem került a miskolci Megyei Kórház nővérszállójába. A lány élte a huszonévesek önfeledt életét, eljárt táncolni, szórakozni, legtöbbször a Miskolci Egyetem klubjaiban fordult meg, ahol a pletykák szerint friss diplomás mérnökökkel is flörtölt. Hogy ezt családi nyomásra vagy saját eltökéltsége okán tette-e, azt már sohasem fogjuk megtudni, egyes beszámolók szerint ugyanis Anna szülei a biztos egzisztencia érdekében egy mérnök férjet szeretettek volna lányuk mellé. Tény azonban, hogy nem csak mérnökökből állt Anna “rajongótábora”. A lány híres volt szépségéről, így kamaszfiúktól kezdve vezető beosztású orvosokon át sokan epekedtek utána. A rossznyelvek szerint Anna valósággal lubickolt ebben a helyzetben, kihasználta a szépségéből fakadó előnyét, jelentsen ez bármit is.

Hogy pontosabban mi történt közvetlenül a támadás után, azt Asperján Györgytől (rá később bővebben is visszatérünk) tudjuk meg: „A fiatal nő halálos sebei ellenére segítséget kért egészségügyi szakvizsgás kolléganőitől, akik az egész testében véres lány láttán nem gondoltak bűncselekményre. Segítségnyújtási kísérletük után a közeli baleseti sebészetre csak negyvenöt perccel később került.

Az ügyeletes orvosok a sokktalanítóban a lányról nem vették le a pizsama-kabátját, sérülései szemrevételezése nélkül kezdték meg a mentését.[…]A légzés és a keringés leállása után jöttek rá, hogy a bal válla fölötti sérülés ad magyarázatot állapotára. A mellkas felnyitásakor kiderült: ha rögtön megoperálják, esetleg megmenthették volna.”

Annát három nappal később helyezték végső nyugalomra. „A balsors még a síron túl is sújtotta: A rendőrségi jegyzőkönyvekben vezetéknevét két b-vel írták, a sírköves pedig neve végéről lehagyta a z betűt.” – írja Aspermán.

Azonnal országos hírű ügy lett

Abban szinte mindenki egyetértett, hogy a gyilkosság hátterében féltékenység, szerelmi dráma állhat. Az ekkor elinduló bűnügyi tévéműsor, a Kékfény országos hírnevűvé tette az ügyet, kis túlzással egész Magyarország a gyilkos kilétét találgatta. Gyanú árnyéka vetült féltékeny és dühös férfiakra, nőkre, kikosarazott hódolókra, akik lehettek orvosok, mérnökök, fiatalok és idősek egyaránt. A rendőrség szinte mindenkit kihallgatott, akinek bármiféle indítéka lehetett Anna meggyilkolására. A találgatások miatt családok szakadtak szét, karrierek mentek tönkre, emberéletek futottak zátonyra.

„Volt olyan orvos, aki Miskolcról Sátoraljaújhelyre költözött, de ott is rajta maradt a bélyeg. A pletyka és a suttogás elől Budapestre menekült özvegye pedig érdeklődésünkre telefonon annyit mondott, a Labancz Anna-ügy tönkretette családi életüket.” – fogalmaz a Népszabadság egy 2006-os cikke.

A rejtélyt nyomozók generációi igyekeztek megoldani, sokaknak rögeszméjévé vált a gyilkosság. Az aktákat 20 évig adták kézről-kézre, nyugdíjba vonuló rendőr a zöldfülűnek, hátha kiszúrnak valami újat, valamit, amit elődjük nem vett észre korábban, de a megoldáshoz senki sem jutott közelebb. Hosszú évtizedeken át a Labancz Anna-ügy volt az egyetlen olyan gyilkosság a Borsod megyei Nyomozóhivatalnál, melynek tettese ismeretlen maradt. Gyanúsítottat is csak egyet sikerült megnevezni − azt is 1990-ben − azonban terhelő bizonyítékok hiányában őt is elengedte a rendőrség. Az ügy − az akkori jogszabályok értelmében − 20 év után elévült, a több ezer oldalas nyomozati anyagot megsemmisítették.

 

“Pista, te ölted meg Labancz Annát?”

Hogy ki volt 1990-ben a nyomozás fő gyanúsítottja, arról Solymosi István nyugalmazott bűnügyi, majd vizsgálati osztályvezető mesélt 2005-ben a Népszabadságnak. Solymosi szokása volt, hogy az általa lecsukatott, majd később szabaduló elítélteket amolyan tét nélküli beszélgetésre invitálta, megérdeklődve, “hogy évekkel korábban jó nyomon jártak-e, voltak-e téves következtetéseik, megtaláltak-e minden bizonyítékot”. Egy ilyen találkozóra készült Solymosi egy 20 év után szabaduló miskolci illetőségű rabbal is, aki gyilkosságért ült a hírhedt szegedi Csillag börtönben. Az István keresztnevű elítélt azonban keresztülhúzta a nyugalmazott nyomozó számítását, hiszen szabadulása után nem sokkal jelentkezett egy újsághirdetésre, majd elutazott Ecuadorba, így a találkozó nem jött össze. Mint utólag kiderült, a hirdetés burkoltan kábítószer-csempészetre toborzott embereket. Istvánt nem sokkal később 20 kiló, Spanyolországba szánt kokainszállítmánnyal kapták el Ecuadorban, így ott el is ítélték.

Solymosinak ugyanis ő volt a fő gyanúsítottja. István a gyilkosság időpontjában 17 éves volt, a Miskolc határában lévő Csorba-tónál ismerhette meg Annát, akiért rajongott, a lány azonban nem vette komolyan a nála 6 évvel fiatalabb, iskolázatlan fiút, amikor neki neves orvosok is csapták a szelet.

István 12 évvel később Budapesten lőtte főbe legjobb barátját, miután az vonakodott részt venni egy miskolci nőgyógyász kirablásában. A gyilkosságra és annak elkövetőjére hamar fény derült, ezt követően került a férfi a Csillagba, ahol előszeretettel beszélt rabtársainak a “tökéletes gyilkosságról”, ami kísértetiesen hasonlított Labancz Annáéra.

Istvánt hazugságvizsgáló gépre kapcsolva kihallgatták, a férfi tagadott, a vizsgálat szerint hazudott. A rendőrök úgy emlékeztek vissza, hogy a gyilkosságra vonatkozó kérdéseknél a poligráf “verte a biztosítékot”.

Az egyik miskolci nyomozónak eszébe jutott, hogy kerítsenek egy 1970-es fényképet Istvánról. A kép megdöbbentő hasonlóságot mutatott a hajnali szemtanú vallomása alapján készített fantomképpel. Fiatal férfiak arcképeiből tablót készítettek, újra behívták a húsz évvel korábban kihallgatott tanúkat. Az azóta férfivá érett hajdani járókelő, aki ugyancsak a nővérszállóról tartott hazafelé, tétovázás nélkül kiválasztotta István képét. Mások a gyilkosság előtti napokban a nővérszálló előtt álldogáló idegenként ismerték fel őt. Ez azonban még mindig nem volt elég a gyilkosság bizonyítására.

Ezek alapján Solymosi csak egy kérdést szeretett volna feltenni a szabaduló Istvánnak az ominózus találkozón: Pista, te ölted meg Labancz Annát? 

A mérnök

Bár az ügyet 1990. április 19-én lezárták, volt, akit nem hagyott nyugodni a megoldatlan gyilkosság. A már korábban említett Asperján György író még ebben az évben, belügyminiszter-helyettesi jóváhagyással kikérte a rendőrségi akták másolatait, majd 16(!) éven keresztül kutatott a tettes után. 2006-ban jelentette meg csaknem 400 oldalas dokumentumregényét. A mű nem csak a nyomozati anyagra támaszkodott, hanem Anna levelezésére és naplójára is, amiben arról írt pár nappal halála előtt, hogy egy fiatal mérnök zaklatja.

Asperján könyvében ezt a fiatal mérnököt nevezte meg gyilkosként, aki ma nyugdíjasként él Gyöngyösön, ahová évtizedekkel ezelőtt került el Miskolcról, ugyanis a Mátrai Erőműben kapott állást. Bár művét regénynek szánta, mégis valós személyeket nevez meg, így a könyv hatására újra Labancz Anna gyilkosát találgatta a közvélemény. Érdekesség, hogy “Asperján elkövetője” maga is tanúskodott annak idején az ügyben, ezért az író komoly kritikával illette a rendőrség munkáját, akik az író szerint szemet hunytak több fontos körülmény fölött is. Asperján azt is állította később, hogy több, egykori nyomozó is osztja az író feltételezését.

A könyvben megvádolt mérnöknek sem kellett több, be is perelte az írót, akit rekordösszegű kártérítés, 5,5 millió forint megfizetésére köteleztek, valamint 8 év felfüggesztett fogházbüntetést kapott. Asperjánnak a kinyomtatott ötezer kötetből négyezret vissza kellett hívatni a könyvesboltokból, mivel ezeknek a bezúzására nem volt pénze, így azok a szeméttelepre kerültek. Az író a mai napig meg van győződve arról, hogy az igazságot írta le.

“414-szer írta le ügyfelem nevét, akinek két felnőtt gyereke és unokái miatt erkölcsi kötelessége volt tisztázni magát a soha el nem követett bűn alól, hiszen szexuálisan aberrált, pszichopata gyilkosként írta le Asperján. Az író nyugdíjából apránként tiltják le az 5,5 milliós kártérítés összegét.” – nyilatkozott a pert követően a mérnök ügyvédje.

Az író és vádlottjának találkozója 2006-ban, Friderikusz Sándor műsorában.

A “húsvéti táncos”

A Labancz Anna-gyilkosság egyik legkevésbé feltárt elmélete a „húsvéti táncos” történetéhez kapcsolódik. A feltételezés szerint Anna és a gyilkos között nem régóta tartó kapcsolat, hanem egy friss ismeretség állhatott fenn. 1970 húsvétja körül – amikor átmenetileg megszakadt kapcsolata akkori barátjával, K. Ferenccel – Anna egy barátnőjével a Katowice étteremben bulizva megismerkedett egy szőke, sportos, elegáns férfival. A leírás több pontban megegyezett a gyilkosságról szóló szemtanúi beszámolókkal.

A férfi technikusként dolgozott egy Miskolc környéki üzemben, keresztnevét ismerték, vezetéknevét viszont nem. A kapcsolat nem mélyült el, és Anna később visszatért K. Ferenc-hez. A feltételezés szerint az elutasítás indíthatta féltékenységből gyilkosságra a férfit.

Az elmélet azonban több ponton is ingatag. Egy új ismerős valószínűleg nem ismerte volna elég jól a környéket a gyilkosság végrehajtásához. Ráadásul Anna senkinek sem említette a férfit, és sem a leveleiben, sem a naplójában nem tett róla említést, ami akár azt is jelentheti, hogy a kapcsolat tényleg csak egy egyszeri találkozásban merült ki.

A nyomozás vezetője is kételkedett abban, hogy az ismeretlen férfit helyszínhez lehetett volna kötni, még ha sikerül is beazonosítani. Az elmélet tehát megmaradt egy lehetséges, de nem megerősített szálként az ügy történetében.

Még 2020-ban is volt új szál

2020. szeptember 15-én, tehát 50 évvel a gyilkosság után az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nyilvánosságra hozott egy korábban szigorúan titkos jelentést. A dokumentum szerint 1972. október 4-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság kérésére megfigyeltek egy K. L. nevű férfit a Budapesti Fegyház és Szigorított börtön elmeosztályán, mivel felmerült a gyanú, hogy köze lehet Labancz Anna meggyilkolásához.

K. L., aki lopás miatt volt előzetesben, többször beszélt a gyilkosság részleteiről, olyan információkat osztva meg, amelyeket csak a tettes ismerhetett. A megfigyelési jelentések szerint vagy maga volt az elkövető, vagy ismerte annak kilétét. A férfi segédápolóként dolgozott a kórház elmeosztályán a gyilkosság idején, és másnap a proszektúrán látta is az áldozat holttestét.

Kijelentései szerint Anna egy bajonettel történt támadás során halt meg, a legkomolyabb szúrás a hátát érte. Többeknek azt mondta, hogy tudja, ki a gyilkos, de a rendőrség sosem fogja megtalálni. Alibit nem tudott hitelt érdemlően igazolni, és több ellentmondásos állítást tett ezzel kapcsolatban. A megfigyelés alapján intelligens, manipulatív személyiségként írták le, aki képes volt elmebetegként viselkedni, ha az érdekei úgy kívánták.

A dokumentum megállapította, hogy a gyanú K. L. irányába egyre erősödött. Ennek ellenére a nyilvánosságban és az igazságszolgáltatásban semmilyen következménye nem lett a megfigyelésnek. Különösen érdekes, hogy a Blikk által megkeresett egykori nyomozó egyáltalán nem emlékezett K. L.-re, noha a jelentések szerint a rendőrség tudott róla, és az információkat el is juttatták a megyei főkapitányságra.

Mindez annál is különösebb, mert egy másik férfit, Róbertet szintén próbáltak felelősségre vonni az ügy kapcsán, K. L.-el szemben viszont semmilyen jogi lépést nem tettek. A nyomozók, akik korábban részletesen nyilatkoztak az esetről, ezt a szálat sosem említették.

Hiába lenne ma már meg az elkövető

Labancz Anna meggyilkolásával kapcsolatban számos egyéb teóriát lehet még olvasni: egzisztenciáját féltő, nagy nevű orvos elkövetőről pusmogtak, vagy a támadást követő furcsaságokat magyarázták ilyen-olyan elméletekkel. Bár az ápolónő erkölcsi tisztaságáról is megoszlottak a vélemények, egy biztos, semmi olyat nem tehetett, amiért halált érdemelt.

Az elmúlt 55 évben sokak rögeszméjévé vált a Labancz Anna-ügy, többen biztosan állítottak, hogy tudják, ki a lány gyilkosa. A probléma azonban az, hogy mindenki mást gondolt annak. És, hogy tovább borzoljam a kedélyeket: ha ebben a pillanatban besétálna valaki a rendőrségre, hogy feladja magát Labancz Anna gyilkosaként, már nem tehetnének vele semmit. Mivel az ügy már 35 éve elévült, így “csupán” a válasz születne meg egy 55 éve sokakat foglalkoztató kérdésre: ki ölte meg a Labancz Annát?