Hajnali 4 óra 10 lehetett, amikor a nővérszálló sarkán befordult egy éjszakai mulatságból hazafelé tartó házaspár, akik egy női ruhába öltözött, furcsa járású férfit láttak távolodni. Nem sokkal később a belváros felé látták őt lélekszakadva rohanni, immáron megszabadulva női ruhájától. Az elkövetőn és a szemtanún kívül senki nem volt az utcán. A gyilkos fegyver nem került elő, a találgatásokon kívül semmi nem volt a nyomozók kezében. Azóta sem lehet tudni, hogy ki volt az a rohanó férfi. Férfi volt egyáltalán?

A lány 23 éves volt, amikor egy csendes tavaszi hajnalon valaki bekopogott a megyei kórház nővérszállójának földszinti ablakán. Anna kihajolt, ekkor csapott le a gyilkos. Hogy ezt az ablakon keresztül, a lány haját megragadva vagy a szobába bemászva tette, arról megoszlanak a vélemények, annyi azonban tény, hogy Annát a gyilkos legalább 6 késszúrással sebezte meg. A fiatal ápolónő még kitámolygott a szálló előcsarnokába, majd ennyit mondott: „Nem akarok meghalni, mentsetek meg!”. De már késő volt, az orvosok nem tudtak segíteni. Anna a műtőasztalon meghalt, a kezében egy gombot találtak. Utólag kiderült, hogy a gomb egy pongyoláról való, amit száradni tettek ki a nővérszálló elé, ebbe bugyolálta be magát az elkövető, a gomb dulakodás közben kerülhetett Anna kezébe.

Április 19-én lesz 48 éve, hogy Labancz Annát, a gyönyörű szemészeti ápolónőt rejtélyes körülmények között meggyilkolták. Generációk nőttek fel azóta, mind az ügyön dolgozó rendőrök, mind pedig a gyilkossággal ilyen-olyan módon hírbe hozott szemtanúk, gyanúsítottak nyugdíjas éveiket töltik vagy nem is élnek már. Csakúgy, mint az áldozat, aki ma 71 évesen, boldog nagymamaként nosztalgiázhatna unokáinak fiatal éveiről.

Anna meggyilkolását a magyar kriminalisztika egyik leghíresebb eseteként tartják számon, melyről több könyv is született. Bár sokan sokféle teóriát felállítottak az esettel kapcsolatban, az ügy – nyomozói nyelven szólva – döglött akta, ami 20 évvel a gyilkosság után elévült az elkövető pontos kilétének feltárása nélkül. Ennek ellenére többen a mai napig kutatják, vagy épp tudni vélik a tettes kilétét. 48 év távlatából bátran ki lehet jelenteni, hogy Labancz Anna meggyilkolása köré valóságos mítosz épült, a lány halálával vált legendává.

Annáról

Anna a Miskolctól 17 km-re fekvő Sajópetriben született. Sokan meg voltak róla győződve, hogy a családon átok ül, hiszen már Anna édesapja is rejtélyes körülmények között veszítette életét. Annáról egyébiránt keveset tudunk, egészen odáig amíg be nem került a miskolci Megyei Kórház nővérszállójába. A lány élte a huszonévesek önfeledt életét, eljárt táncolni, szórakozni, legtöbbször a miskolci műszaki egyetem klubjaiban fordult meg, ahol a pletykák szerint friss diplomás mérnökökkel is flörtölt. Hogy ezt atyai nyomásra vagy saját eltökéltsége okán tette-e, azt már sohasem fogjuk megtudni, egyes beszámolók szerint ugyanis Anna édesapja a biztos egzisztencia érdekében egy mérnök férjet szeretett volna lánya mellé. Tény azonban, hogy nem csak mérnökökből állt Anna “rajongótábora”. A lány híres volt szépségéről, így kamaszfiúktól kezdve vezető beosztású orvosokon át sokan epekedtek utána. A rossznyelvek szerint Anna valósággal lubickolt ebben a helyzetben, kihasználta a szépségéből fakadó előnyét, jelentsen ez bármit is.

Labancz Anna

Hogy pontosabban mi történt közvetlenül a támadás után, azt Asperján Györgytől (rá később bővebben is visszatérünk) tudjuk meg: „A fiatal nő halálos sebei ellenére segítséget kért egészségügyi szakvizsgás kolléganőitől, akik az egész testében véres lány láttán nem gondoltak bűncselekményre. Segítségnyújtási kísérletük után a közeli baleseti sebészetre csak negyvenöt perccel később került.

Az ügyeletes orvosok a sokktalanítóban a lányról nem vették le a pizsama-kabátját, sérülései szemrevételezése nélkül kezdték meg a mentését.[…]A légzés és a keringés leállása után jöttek rá, hogy a bal válla fölötti sérülés ad magyarázatot állapotára. A mellkas felnyitásakor kiderült: ha rögtön megoperálják, esetleg megmenthették volna.”

Annát három nappal később helyezték végső nyugalomra. „A balsors még a síron túl is sújtotta: A rendőrségi jegyzőkönyvekben vezetéknevét két b-vel írták, a sírköves pedig neve végéről lehagyta a z betűt.” – írja Aspermán.

A gyilkos nyomában

Abban szinte mindenki egyetértett, hogy a gyilkosság hátterében féltékenység, szerelmi dráma állhat. Az ekkor elinduló bűnügyi tévés műsor, a Kékfény országos hírnevűvé tette az ügyet, kis túlzással egész Magyarország a gyilkos kilétét találgatta. Gyanú árnyéka vetült féltékeny és dühös férfiakra, nőkre, kikosarazott hódolókra, akik lehettek orvosok, mérnökök, fiatalok és idősek egyaránt. A rendőrség szinte mindenkit kihallgatott, akinek bármiféle indítéka lehetett Anna meggyilkolására. A találgatások miatt családok szakadtak szét, karrierek mentek tönkre, emberéletek futottak zátonyra. „Volt olyan orvos, aki Miskolcról Sátoraljaújhelyre költözött, de ott is rajta maradt a bélyeg. A pletyka és a suttogás elől Budapestre menekült özvegye pedig érdeklődésünkre telefonon annyit mondott, a Labancz Anna-ügy tönkretette családi életüket.” – fogalmaz a Népszabadság egy 2006-os cikke.

A rejtélyt nyomozók generációi igyekeztek megoldani, sokaknak rögeszméjévé vált a Labancz-gyilkosság. Az aktákat 20 évig adták kézről-kézre, nyugdíjba vonuló rendőr a zöldfülűnek, hátha kiszúrnak valami újat, valamit, amit elődjük nem vett észre korábban, de a megoldáshoz senki sem jutott közelebb. Hosszú évtizedeken át a Labancz Anna-ügy volt az egyetlen olyan gyilkosság a Borsod megyei nyomozóhivatalnál, melynek tettese ismeretlen maradt. Gyanúsítottat is csak egyet sikerült megnevezni – azt is 1990-ben – azonban terhelő bizonyítékok hiányában őt is elengedte a rendőrség. Az ügy – az akkori jogszabályok értelmében 20 év után – elévült, a több ezer oldalas nyomozati anyagot megsemmisítették.

Anna sírkövén ma már helyesen szerepel a vezetékneve.

 

“Pista, te ölted meg Labancz Annát?”

Hogy ki volt 1990-ben a nyomozás fő gyanúsítottja, arról Solymosi István nyugalmazott bűnügyi, majd vizsgálati osztályvezető mesélt 2005-ben a Népszabadságnak. Solymosi szokása volt, hogy az általa lecsukatott, majd később szabaduló elítélteket amolyan tét nélküli beszélgetésre invitálta, megérdeklődve, “hogy évekkel korábban jó nyomon jártak-e, voltak-e téves következtetéseik, megtaláltak-e minden bizonyítékot”. Egy ilyen találkozóra készült Solymosi egy 20 év után szabaduló miskolci rabbal is, aki gyilkosságért ült a hírhedt szegedi Csillag börtönben. Az István keresztnevű elítélt azonban keresztülhúzta a nyugalmazott nyomozó számítását, hiszen szabadulása után nem sokkal jelentkezett egy újsághirdetésre, majd elutazott Ecuadorba, így a találkozó nem jött össze. Mint utólag kiderült a hirdetés burkoltan kábítószer-csempészetre toborzott embereket. Istvánt nem sokkal később 20 kiló kokainnal kapták el még Ecuadorban (Spanyolországba kellett volna azt leszállítania), ahol mai napig börtönbüntetését tölti.

A tett helyszíne egy 1962-es fotón.

Solymosinak ugyanis ő volt a fő gyanúsítottja. István a gyilkosság időpontjában 17 éves volt, a Miskolc határában lévő Csorba-tónál ismerhette meg Annát, akiért rajongott, a lány azonban nem vette komolyan a nála 6 évvel fiatalabb, iskolázatlan fiút, amikor neki neves orvosok is csapták a szelet.

István 12 évvel később Budapesten lőtte főbe legjobb barátját, miután az vonakodott részt venni egy miskolci nőgyógyász kirablásában. A gyilkosságra és annak elkövetőjére hamar fény derült, ezt követően került a férfi a Csillagba, ahol előszeretettel beszélt rabtársainak a “tökéletes gyilkosságról”, ami kísértetiesen hasonlított Labancz Annáéra. Istvánt hazugságvizsgáló gépre kapcsolva kihallgatták. A férfi tagadott, a vizsgálat szerint hazudott.

A rendőrök úgy emlékeztek vissza, hogy a gyilkosságra vonatkozó kérdéseknél a poligráf “verte a biztosítékot”.

Az egyik miskolci nyomozónak eszébe jutott, hogy kerítsenek egy 1970-es fényképet Istvánról. A kép megdöbbentő hasonlóságot mutatott a hajnali szemtanú vallomása alapján készített fantomképpel. Fiatal férfiak arcképeiből tablót készítettek, újra behívták a húsz évvel korábban kihallgatott tanúkat. Az azóta férfivá érett hajdani járókelő, aki ugyancsak a nővérszállóról tartott hazafelé, tétovázás nélkül kiválasztotta István képét. Mások a gyilkosság előtti napokban a nővérszálló előtt álldogáló idegenként ismerték fel őt. Ez azonban még mindig nem volt elég a gyilkosság bizonyítására. Az ügy így elévült.

Ezek alapján Solymosi csak egy kérdést szeretett volna feltenni a szabaduló Istvánnak az ominózus találkozón: Pista, te ölted meg Labancz Annát? 

A mérnök

Bár az ügyet 1990. április 19-én lezárták, volt akit nem hagyott nyugodni a megoldatlan gyilkosság. A már korábban említett Asperján György író még ebben az évben, belügyminiszter-helyettesi jóváhagyással kikérte a rendőrségi akták másolatait, majd 16(!) éven keresztül kutatott a tettes után. 2006-ban jelentette meg csaknem 400 oldalas dokumentumregényét A Labancz Anna gyilkosság címmel. A mű nem csak a nyomozati anyagra támaszkodott, hanem Anna levelezésére és naplójára is, amiben arról írt pár nappal halála előtt, hogy egy fiatal mérnök zaklatja.

Asperján György könyve nagy port kavart 36 évvel a gyilkosság után is.

Asperján könyvében ezt a fiatal mérnököt nevezte meg gyilkosként, aki ma nyugdíjasként él Gyöngyösön, ahova évtizedekkel ezelőtt került el Miskolcról a Mátrai Erőműbe dolgozni. Bár művét regénynek szánta, mégis valós személyeket nevez meg, így a könyv hatására újra  Labancz Anna gyilkosát találgatta a közvélemény. Érdekesség, hogy “Asperján elkövetője” maga is tanúskodott annak idején az ügyben, ezért az író komoly kritikával illeti a rendőrség munkáját, akik szemet hunytak több körülmény fölött is. Asperján azt is állította később, hogy több egykori nyomozó is osztja az író feltételezését.

A könyvben megvádolt mérnöknek sem kellett több, be is perelte az írót, akit rekordösszegű kártérítés, 5,5 millió forint megfizetésére köteleztek, valamint 8 év felfüggesztett fogházbüntetést kapott. 414-szer írta le ügyfelem nevét, akinek két felnőtt gyereke és unokái miatt erkölcsi kötelessége volt tisztázni magát a soha el nem követett bűn alól, hiszen szexuálisan aberrált, pszichopata gyilkosként írta le Asperján. Az író nyugdíjából apránként tiltják le az 5,5 milliós kártérítés összegét.” – nyilatkozott a pert követően a mérnök ügyvédje.

Labancz Anna meggyilkolásával kapcsolatban számos egyéb teóriát lehet még olvasni: egzisztenciáját féltő, nagy nevű orvos elkövetőről pusmogtak, vagy a támadást követő furcsaságokat magyarázták ilyen-olyan elméletekkel. Bár az ápolónő erkölcsi tisztaságáról is megoszlottak a vélemények, egy biztos, semmi olyat nem tehetett, amiért halált érdemelt.

Az elmúlt csaknem ötven évben sokak rögeszméjévé vált a Labancz Anna-ügy, többen biztosan állítottak, hogy tudják, ki a lány gyilkosa. A probléma azonban az, hogy mindenki mást gondolt annak.

És, hogy tovább borzoljam a kedélyeket: ha ebben a pillanatban besétálna valaki a rendőrségre, hogy feladja magát Labancz Anna gyilkosaként, már nem tehetnének vele semmit. Az ügy ugyanis 28 éve elévült.