2020 után újra megrendezésre kerül a miskolci Kocsonyafesztivál, az ország egyik legnagyobb téli kavalkádja. De mi az a történet, amely a rendezvényt ihlette? Alább felidézzük a miskolci kocsonya és a béka találkozásának legendáit. A többesszám indokolt, hiszen a legnépszerűbb verzión túl találtunk egy olyat is, amely 121 éve lett lejegyezve, és azóta sehol máshol nem említik.
Mennyire hungarikum a kocsonya?
Bár sokan azt hiszik, hogy a kocsonya a gulyásleveshez hasonlóan egy tradicionális magyar étel, valójában ez nincs így. A kocsonya készítésének első írott receptjét 1395-ben jegyezték le Franciaországban, Európa legrégebbi, Guillaume Tirel (Taillevent) nevéhez fűződő, Viandier című receptkönyvében.
Ezzel szemben Magyarországon 1544-ben írják először le az elkészítésének módját. Sokan azóta is készítik annak különböző változatait, amelyek generációról generációra öröklődnek. Hogy mennyire nemzetközi étel a kocsonya, mutatja az is, hogy számos nyelvterületen szerepel a maga elnevezésével: Németül Sulze vagy Sülze, a szláv népeknél Pihtija, a franciáknál Œufs en gelée, a héberben P’tcha, a koreaiknál csokphjon vagy muk néven nevezik a maguk zselészerű ételét.
Szicíliában “liatina” -nak nevezik a képen látható, kocsonyás ételt, melynek alapját a sertésborda adja. (Fotó: Wikipédia)
A legnépszerűbb verzió
Az a történet, amely megteremtette a legenda alapját, a XIX. századra datálódik. Eszerint egy gömöri tót fuvaros a mai Szentpéteri kapuban álló Magyar Huszár fogadóba tért be, hogy szállást kérjen. Vacsorára kocsonyát rendelt. A kocsmárosné, akit Potyka Katinak neveztek, a ház alatti sötét pincéből hamarosan hozta is az ételt. A tót atyafi nekilátott az evésnek, és előbb a lé alól kikandikáló húst akarta megenni, ám ijedten ejtette el a villát
„Jaj, jaj, kocsmárosné, ennek a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felém!”
Potyka Kati asszony odasietett és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Valóban egy izmos termetű béka rejtőzött a kocsonyába fagyva, és esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért.
– No, ennek pechje volt! – mondta Kati flegmatikusan és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot.
A különös jelenet nagy hahotát keltett.
Mint ahogy az a legendák esetében lenni szokott, azok az idő előrehaladtával „mutálódtak”, így a helyszín és a szereplők is változtak. A folklór szerint többször is megtörtént az eset Miskolc kocsmáiban és fogadóiban és nem csak fuvarosokkal, hanem országgyűlési képviselőkkel is, a 20. században a híres Korona Szállóban és az egykori Három Rózsa vendéglőben is.
Egy különleges változat
Korábban írtunk már arról az újságcikkről, amely az Egyesült Államokban, Clevelandben jelent meg 1902-ben. A helyi magyarok által életre hívott Szabadság című újság közölt ugyanis egy hosszabb írást városunkról, ami több szempontból is óriási kuriózumnak számít. Mindamellett, hogy élvezhetjük a majd’ 120 évvel ezelőtti sajtónyelv sokszor megmosolyogtató, mégis gyönyörú cirádáit, a szerző az átlagosnál nagyobb várostörténeti háttérismeretekkel rendelkezett, bár egy félmondatban el is árulja miskolci kötődését. A szépen felépített szövegen keresztül szinte sétálunk a századfordulós Miskolcon, komolyabb ismertetőt kapva a város nevezetességeiről. Teszi mindezt úgy a szerző, hogy ritkán, vagy egyáltalán nem hallott, olvasott anekdotákat oszt meg az olvasóval, többek között a miskolci kocsonya legendájáról is. Ezt most szó szerint idézzük:
Miskolcznak a jó borán kívül egyéb nevezetességei a miskolczi puha czipó, a laczipecsenye, no meg a leghíresebb a miskolczi kocsonya! Ki ne hallotta volna az álmos emberre azt a kifejezést: „Úgy pislogsz, mint a miskolczi kocsonyában a béka!”. A miskolczi kocsonyával szeretik is bosszantani a miskolcziakat, akik szidják is ezért Kalina hentes emlékét, aki a kocsonyáját letette a pinczébe megfagyni, de szitával, vagy más egyébbel elfelejtette betakarni. Másnap, midőn az országos vásáron árulta, egyik kocsonyás táljában varangyos béka pislogott. A béka ugyanis a pinczében beleugrott az egyik kocsonyás tálba, de nem tudván kimászni, belefagyott, de meg nem döglött, másnap a legbarátságosabban pislogott a vásárosokra, akik a miskolczi kocsonya hírét szétvitték az országba.
Képeslapok vitték hírét a történetnek
Hogyan terjedt el?
A szólás elterjedésében nemcsak a szájhagyomány, hanem két emléktárgy is szerepet játszott. Az egyik egy miskolci kiadású képeslap. A másik fontos tényező pedig egy miskolci emléktányér volt. A két világháború között több száz, talán több ezer tárgy és képeslap vitte hírül a kocsonya történetét. De hogy az eset megtörtént-e, vagy pislogott-e a kocsonyában a béka, mind a mai napig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a „sokadalmakon”, vásárokon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálalták. A miskolci kocsonya már XVIII. században a miskolci piacon és vásáron a házi készítésű étkek közé tartozott.
E történet tehát az alapja annak a fesztiválnak, amelyet 2000-ben hagyományteremtő céllal hoztak létre a rendezvény ötletgazdái. Az idei fesztivál március 3-án veszi kezdetét, annak részletes programja ide kattintva megtekinthető.
