Rózsavonal a Győri kapuban

A történelmi Diósgyőrt Miskolccal kelet-nyugati irányban összekötő Győri kapu egyike azoknak a középkorban kialakult országutaknak, amely nevében még ma is őrzi egykori rendeltetését. A Csabai és a Szentpéteri, majd a később kialakult Zsolcai kapuval kiegészülve manapság is szépen kirajzolódik az az úthálózat, amelyen a négy égtáj felől meg lehet közelíteni a régi, történelmi Miskolcot, annak is központját, az egykori Piac utcát.

Amíg a régi Miskolcot ma már belvárosnak, a Piac utcát pedig Széchenyinek nevezzük, a Győri kapu – társaihoz hasonlóan – kiállta a sűrű névváltoztatásokkal teli idők próbáját. De az elmúlt évszázadok, évtizedek változásai természetszerűleg hagytak nyomot ezen a környéken is, így keresve sem találunk már középkori vámszedő kaput a tízemeletes panelek árnyékában. Ennek ellenére bőven van mire emlékezni a Gyula utca környékén.

Képzeljük el, hogy a Hunyadi utcáról kiérve elindulunk Diósgyőr felé, utunkat két oldalt kertes családi házak, madárcsicsergés és különböző színekben pompázó rózsabokrok kísérik. Ebbe az idillbe csupán a semmiből előtűnő, „házalakú száguldó szörnyetegként” is sokáig nevezett villamos zavar be, amelyet ekkoriban előszeretettel használtak a fiatalok „tujázásra”. A jármű ütközőjéről való leugrálásból sportot űztek a gyerekek, az egyre gyakrabban megismétlődő jelenetet értetlenkedve nézték idősebb társaik az egykori Sztálin úton, egy korsó sör társaságában. A miskolci rózsavonalnak ugyanis fontos állomása lett az 1959. május 23-án megnyílt Rózsakert Söröző. A nevéhez és környezetéhez illeszkedő, rózsalugasos kerthelyiségében színes napernyők és székek, „táncplatz” várta a szórakozni vágyókat. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat üzemeltetésében lévő, unikális söröző a szó szoros értelmében vált üde színfoltjává a Győri kapunak. Vendégkörét leginkább a helyi munkásszálló lakói, a környékbeli gyárak, üzemek munkásai és azok családjai adták, de nyugodt szívvel betértek ide fiatal párok is, akik romantikára és zenére vágytak. Abban pedig nem is volt hiány. A leginkább jazz alapú tánczenét játszó formációk ritmikus dallamaira szinte azonnal táncra perdült mindenki, aki éppen nem a városszerte híres halászlevet kanalazgatta. Olyannyira rendes hely volt ez, hogy táncpartnert lekérni is csak asztaltól lehetett, elkerülve ezzel az esetleges konfliktusokat.

A Rózsakert óriási sikerként számolt be egyik dalestjéről, ahol Rónai Egon konferálásában fellépett Margaretta Petrova, a Moszkvai Operettszínház művésznője, valamint Koloss Margit táncdalénekesnő is, így ezt az estet újra megrendezték, de megesett az is, hogy Aradszky László koncertjén „a fákon is ültek az emberek”. Ugyanígy nagy népszerűségnek örvendtek az Ilona-bálok, vagy a családosoknak, szervezett bábszínházzal egybekötött fagylaltdélutánok.

A söröző életében kiemelt fontosságú nap volt május elseje, hiszen időszakos nyitvatartású szórakozóhelyként ezen a napon nyitott meg, így máris a majálissal, a sör-, a virsli- és a kolbászfogyasztás próbatételével kezdődött az évad. 1962-ben azonban különleges eseményként számolt be egy újságíró arról, hogy a munka ünnepén a szeles időjárás miatt vajmi kevés sör fogyott, ellenben kolbászból és virsliből több mint 50 mázsa az előző évi 8 mázsához képest.

Így teltek a nyarak a Győri kapuban egészen addig, amíg a környéket is elérte az 1960-1970-es évek városrendezése. 1969-tól 1973-ig több mint 3000 lakásból álló lakótelep épült a Győri kapuban, gyökeresen átalakítva ezzel a városrész arculatát. Szépen lassan eltűnt a családi házak nagy része, ezzel együtt a szanálás sorsára jutott a Rózsakert is, amely nyomtalanul adta át a helyét az utókornak.

Kiemelt kép: Csoportkép a Rózsakert Söröző bejárata előtt. (Forrás: Miskolc a múltban Facebook-csoport)