Diósgyőr 1945-ös Miskolchoz való csatolása óta a DVTK olyannyira összefonódott az acélvárosi identitással, a miskolci, borsodi lokálpatriotizmussal, hogy szinte lehetetlen elképzelni, hogy volt idő, amikor a Diósgyőr-Vasgyár nagyközség nevét két futballklub is viselte a másodosztályban.
Természetesen a nagybetűs diósgyőri együttes nem szorul sok bemutatásra: a vasgyári kolónia sportolni vágyó fiataljai, illetve Vanger Vilmos elemi iskolai tanító 1910-ben alapította meg az Észak-keleti régió legnagyobb együttesének számító csapatát, amely a Miskolci Attila FC (1889) és a Miskolci Sportegyesület (1908) után Miskolc mai határain belül a harmadik legkorábban alapított csapatának számított. A piros-fehérek példáját három helyi csapat követte a következő évben: 1911-ben egyaránt jött létre a felsorolásunkból egyedüliként ma is létező Miskolci Vasutas SC (MVSC), a Miskolci MTE, illetve a Miskolci Magántisztviselők Atlétikai Klub.
Diósgyőri SE, Haricavölgyi TK, Tárna, Bányász és Leventék
A későbbi vasgyári városrészben egyébként számtalan kisebb sportegyesület működött, amelyeknek ma már csak nagyon elvétve hallhatjuk neveinek felemlegetését, és sokan nem is tudják, hogy nem mindig csak a DVTK volt Diósgyőrben − bár utóbbi annyira nem meglepő, hiszen a legtöbb diósgyőri klub többnyire a magyar alsóbb osztályokban szerepelt. Csak hogy néhány példát említsek, a Diósgyőri SE a 2. világháború kitörése előtt éveken át szerepelt a harmadosztályban, a Haricavölgyi TK 1949-ben több bányászcsapat egybeolvadása után kezdte el viselni a Diósgyőri Tárna, később Diósgyőri Bányász nevet, a Diósgyőri Levente Egyesület a ‘40-es évek elején pedig a Miskolci kerületi bajnokság Bükkvidéki élvonalában szerepelt. Bizonyos “kolóniai” egyesületek rövid egzisztencia után egybeolvadtak a DVTK-val: így tett például az Újdiósgyőri TE 1931-ben, cikkünk “főszereplői”, a Diósgyőri Athlétikai Club 1938-ban, illetve a Diósgyőri Gépgyár Vasas 1958-ban.
Dacból DAC: a tisztviselők csapata
A DAC csapata két évvel a DVTK után, 1913-ban jött létre, az Allender Henrik gyárigazgató által alapított Athlétikai Club pedig a sárga-kék színeket választotta. Míg a piros-fehérek elsősorban a gyári munkások csapata volt, ezzel szemben a Diósgyőri AC-ben jellemzően vasgyári tisztviselők kergették a labdát.
Tehát, mint sok másik rivalizásról a világfutballban, erről is elmondhatjuk, hogy a munkásosztály, illetve az arisztokrácia, az “elit” harcát szimbolizálta a rangadó.
Mindkét együttes hazai mérkőzéseinek a vasgyári “Munkás étterem mögötti pálya”, adott otthont, a sárga-kékek pedig két évtizeden át azonos divízióban szerepeltek a diósgyőriekkel − a Vidéki bajnokságok első, Miskolci alosztályának keresztelt osztályában, ami az akkori magyar futballpiramis második vonalának felelt meg. Míg a DVTK az itt közösen eltöltött több mint két évtized alatt nem kevesebb, mint 16 alkalommal hódította el ezen osztály bajnoki címét, és a dobogón kívül csak egyszer végeztek, addig a helyi rivális DAC-nak “csupán” négy-négy ezüst-, illetve bronzérem jutott, ami egyébként figyelemre méltó, de eltörpül a piros-fehérek dominanciája mellett.
A “munkás étterem mögötti pálya” háttérben a vasgyári református templommal. Ma a pálya helyén bérházak állnak.
Hatalmas DVTK-fölény
Ami az egymás elleni eredményeket illeti, a mérleg nyelve ebben a tekintetben méginkább a DVTK felé billent: a 30 hivatalos diósgyőri derbi során 19 alkalommal hódították el a “munkások” a győzelmet, kilenc alkalommal nem bírtak egymással a vasgyáriak, a tisztviselők mindössze két diadalt ünnepelhettek nagyközségi riválisaik felett. A két csapat első hivatalos mérkőzésére eleinte már 1913-ban sor kerülhetett volna, a DAC halasztási kérelme miatt azonban csak 1914 tavaszán rendezték meg az első “Diósgyőri Clasicót”. A vasgyári munkások elsöprő (6-0) győzelmet arattak Stefáni Gusztáv, Bova Ernő, illetve Páva Gusztáv duplájának köszönhetően, az első tíz rangadóból pedig összesen nyolcat nyertek meg a piros-fehérek. A tisztviselők 1921 áprilisában ünnepelték első derbigyőzelmüket (2-1), az ezt követő alkalomra viszont több, mint tizenkét évet kellett várnia a sárga-kék gárdának: az addig lejátszott 22 DVTK-DAC afférból 13 végződött munkás-dicsőséggel, 9 diósgyőri-clasicón nem született győztes.
Néhány alkalommal az AC is borsot tudott törni a VTK orra alá. Igaz, nem közvetlenül. 1920-ban például a sárga-kékek MVSC elleni utolsó fordulós veresége biztosította volna a piros-fehérek bajnoki címét, a tisztviselők azonban pontot szereztek (0-0) a vasutasok ellen, így abban az évben a zöld-fehéreké lett a Északi-Kerületi bajnoki trófea. Nyolc évvel később a vasgyári munkások csapata elégtételt tudott venni szomszédos riválisaikon, az 1927/28-as szezon zárónapján a DVTK 2-1 arányban bizonyította azt, amit ma már nem kell bizonygatni: Diósgyőr piros-fehér, a diadal pedig egyúttal a vasgyáriak hetedik kerületi bajnoki aranyát jelentette nyolc éven belül.
A DVTK statisztikái a DAC ellen:
| DVTK-győzelmek száma: | Döntetlenek száma: | DAC-győzelmek száma: | Gólarány: | Leghosszabb DVTK veretlenségi-széria: | Legmagasabb arányú DVTK-győzelem: | Legtöbb gólt szerző DVTK-játékos: |
| 19 | 9 | 2 | 84-27 | 22 mérkőzés (1921-1933) | DVTK 6-0 DAC (1914 & 1936) | Rácz László (10) |
A folyamatos DVTK-győzelmek ellenére a rivalizálás húsz év alatt sosem veszített relevanciájából, az aktuális helyezésektől függetlenül érzelmileg túlfűtött találkozóknak gyakran a rendőrség volt kénytelen véget vetni. Dr. Zádor Tibor így írt a heves rivalizálásról az “Az 50 éves DVTK: Diósgyőrvasgyár sportéletének története” című kötetében:
“(…) a DAC – DVTK labdarúgó mérkőzések, amelyek az egész gyártelep lakosságát tűzbe hozták, tulajdonképpen a munkás- és az uralkodó osztály közt vívott harc törvényes formáját nyújtották és a győzelmek a munkásosztály harcának egy-egy győzelmét jelentették, mert a tisztviselőket – bár ők is bérért dolgozók voltak – az az úri osztályhoz tartozónak tekintették, hiszen sokszor az úri osztály érdekeit képviselték.” – olvasható Zádor Tibor, 1960-ban megjelent, és a kor magyar történelemszemléletnek megfelelően írt Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportéletének története című alapművében. “Ezek a mérkőzések mindenkor hetekre felborították Diósgyőrvasgyár különben békés lakosságának nyugalmát. Megállapíthatjuk, hogy a DVTK még az országos jellegű mérkőzésein sem küzdött oly győzni akarással, lelkesedéssel és becsvággyal, mint a DAC elleni helyi rangadókon.”
A DVTK összes gólszerzője a DAC ellen:
| Rácz István
|
10 |
| Kois László | 7 |
| Páva Gusztáv | 7 |
| Kádár István | 7 |
| Völker Sándor | 5 |
| Völker Béla
|
4 |
| Presovszky Gyula | 4 |
| Csapkay Károly | 4 |
| Kreutz Rezső
|
4 |
| Stefáni Gusztáv
|
2 |
| Bova Ernő
|
2 |
| Ibos Árpád
|
2 |
| Petykó Béla
|
2 |
| Chojka Ernő
|
2 |
| Padányi Ernő
|
2 |
| Kertész Dezső
|
2 |
| Bohus László | 2 |
| Tóth Béla
Presovszky Géza
|
2 |
| Presovszky Géza
|
1 |
| Baczur Mihály
Koza Ferenc
|
1 |
| Posteiner Árpád
|
1 |
| Rácz Lajos
|
1 |
| Polényi József
|
1 |
| Baroch Ernő
|
1 |
| Szaniszló János
|
1 |
| Koza Ferenc
|
1 |
1934-ben a sárga-kékek az akkor már Északmagyarországi 1. osztály névre hallgató divízióban a 9. helyen zártak, így két évtized után búcsúztak a másodosztálytól. Szerencsére Diósgyőr futballszerető népének nem kellett túl sokat várni az újabb lokális rangadóra: A következő idényben a sárga-kékek történelmük egyetlen bajnoki címének elhódításával tértek vissza a második vonalba. 1935 őszén másfél év után csapott újra össze (2-2) a két diósgyőri klub a Vasgyári-pályán, tavasszal pedig a DVTK ismét 6-0-s diadalt aratott a vasgyári derbin, emlékeztetőül a két csapat huszonegy évvel korábban megvívott, legelső találkozójára. Szinte napra pontosan egy évvel a “hat-null” után a történelem utolsó diósgyőri rangadóját vívták meg a csapatok, amely egy emlékezetes, a diósgyőri derbi dicső múltjához méltó utolsó epizódnak megfelelő 3-3-as végeredménnyel végződött.
A fúzió után létrejött DiMÁVAG címere.
A Kerekdombtól a kehelyig: A diósgyőri sportpályák története
A fúzió
1938. augusztus 5.-én több évnyi egyeztetés után a DAC beolvadt a DVTK-ba, így létrejött a diósgyőri szuperklub, a Diósgyőri Mávag SC, avagy a Magyar Állami Vas, Acél, és Gépgyár, színeiknek pedig a korábbi diósgyőri klubok domináns színeit, a pirosat, illetve a kéket választották. A MÁVAG akkori igazgatója, Markotay-Velsz Jenő a diósgyőri fúzióhoz kötötte az új diósgyőri stadion építését, így kerülhetett megépítésre és lett kész a magyar labdarúgás egyik, ha nem a leghírhedtebb szentélye 1939 nyarára.
1939 nyarán adták át a ma már szintén csak emlékként létező diósgyőri stadiont. Ez a fotó néhány nappal az átadás előtt készült.
A klub egy évvel a Diósgyőri Stadion felavatása után történelmében először jutott fel a magyar labdarúgó elsőosztályba, és innentől iródik a DVTK nagybetűs történelme. A következő hét évtizedben a stadion a városrész, majd a város fő közössépépítő helyévé vált, ahol generációk tömege szeretett bele a labdarúgásba, és ahol a DVTK számtalan felejthetetlen pillanatot élt meg. 1945-től ismét DVTK néven hivatkoztak a vörös szörnyetegre, a ma már bárhol felismerhető, jellegzetes piros-fehér színkombinációt azonban csak 1957-től kezdte el újra haszálni a vasgyári alakulat.
DVTK és a DAC meccstörténelme:
| 1913/14 | 1914.03.22. | DVTK 6-0 DAC |
| 1918/19 | 1918.09.15 | DVTK 6-1 DAC |
| 1920 | 1920.10.22. | DVTK 3-1 DAC |
| 1920/21 | 1921.04.06. | DVTK 2-1 DAC |
| 1921/22 | 1921.11.13. | DVTK 1-1 DAC |
| 1922/23 | 1922.10.15 | DVTK 5-1 DAC |
| 1922 /23 | 1923.03.18. | DVTK 1-0 DAC |
| 1923/24 | 1923.09.09. | DVTK 4-1 DAC |
| 1923/24 | 1924.03.23. | DVTK 2-2 DAC |
| 1924/25 | 1924.11.02. | DVTK 2-1 DAC |
| 1924/25 | 1925. 04. 05. | DVTK 1-1 DAC |
| 1925/26 | 1926.04.18. | DVTK 1-1 DAC |
| 1926/27 | 1926.11.07. | DVTK 4-1 DAC |
| 1926/27 | 1927.03.27. | DVTK 4-0 DAC |
| 1927/28 | 1927.09.11. | DVTK 1-1 DAC |
| 1927/28 | 1928.05.06. | DVTK 2-1 DAC |
| 1928/29 | 1928.11.18. | DVTK 2-2 DAC |
| 1928/29 | 1929.06.26. | DVTK 1-1 DAC |
| 1929/30 | 1929.09.15. | DVTK 4-0 DAC |
| 1929/30 | 1930.05.25 | DVTK 2-0 DAC |
| 1930/31 | 1930.11.02. | DVTK 3-1 DAC |
| 1930/31 | 1931.04.19. | DVTK 0-0 DAC |
| 1931/32 | 1931.10.11. | DVTK 5-1 DAC |
| 1931/32 | 1932.03.24. | DVTK 4-0 DAC |
| 1932/33 | 1932.11.06. | DVTK 2-1 DAC |
| 1932/33 | 1933.06.08. | DVTK 1-3 DAC |
| 1934/35 | 1934.04.22. | DVTK 5-1 DAC |
| 1935/36 | 1935.10.20. | DVTK 2-2 DAC |
| 1935/36 | 1936.03.22. | DVTK 6-0 DAC |
| 1936/37 | 1936.09.13. | DVTK 5-0 DAC |
| 1936/37 | 1937.03.27 | DVTK 3-3 DAC |
Kiemelt kép: Teltház előtt avatták fel 1927-ben a vasgyári pálya új tribünjét, ahol a DVTK 6-3-ra verte a helyi riválist.
