Mivel hétvégére jó időt ígértek, néhány barátommal azt gondoltuk, elmegyünk egy könnyű kis túrára. Némi keresgélés után rá is leltem a Barátok Útja tanösvényre, mely nem az erdő mélyére, hanem a Barát-hegyen található kertek közé vezet, és a maga 5 km-es hosszúságával, kis szintkülönbségeivel épp alkalmas egy kellemes, szombat délutáni sétára. Ez a terület már évszázadok óta művelés alatt áll, láthatóak a régi, mára elvadult kertek nyomai épp úgy, mint a jelenleg is rendezetteké.

Végül ugyan nem ragaszkodtunk szorosan a tanösvény útvonalához, de így is képet kaphattunk a környékről. Az útvonal nagy része akár kisgyerekeseknek is ajánlott, hiszen valóban nem megerőltető, és van egyfajta békés harmóniát árasztó hangulata a természet és város határán elterülő, egyikhez sem teljesen tartozó vidéknek.

 

 

A tanösvény az egykori diósgyőri Pálos kolostor romjaitól indul, ahol ma az Erdőgazdaság épülete áll. A kolostort a 14. században alapították, és a mellette lévő hegy oldalában a barátok kerteket hoztak létre (innen a Barát-hegy elnevezés is).  Maga a terület már ennél is régebben lakott volt, és művelés alatt állt, a kelta korból való régészeti leletek is előkerültek már innen. A kolostorból, és a hozzá tartozó épületekből sajnos nem sokat láthatunk – legtöbbjüket elbontották, vagy jelentősen átalakították. Érdekesség, hogy a Pálosok kocsmájának épülete jelenleg is ugyanilyen funkciót tölt be (Gerendás kocsma), így valószínű, hogy az ország legrégebbi, folyamatosan kocsmaként üzemelő épülete. A kolostor a 16. században néptelenedett el, miután feldúlták, majd elpusztították. A 18. században újjá építtették, de 1786-ban II. József megszüntette a Pálos rendet, a diósgyőri kolostor sorsa ekkor pecsételődött meg végleg.

A tanösvény a Baráthegyalja utca felé vezet, de mi tettünk egy kis kitérőt az Előhegy utcán, ahol néhány meredek, és kihívást jelentően töredezett lépcső-ösvényt megmászva, élveztük egy kicsit a kilátást a városra. A rozsdás korlát, ami segíti a haladást a lépcsők mentén, igen kétes kapaszkodót ad, pláne lefelé jövet, így kalandvágyóknak nem ajánlott erre jönni.

 

 

Visszasétálva megvártuk az épp elhaladó kisvonatot, majd az Előhegy utcán fölfelé haladva a Pecér dűlőre jutottunk, ahol évszázadok óta a bor tárolására alkalmas pincék álltak. Itt meg is találtuk a tanösvény egyik tábláját, ám az sajnos meglehetősen kicsi térképével túl sok segítséget nem adott, így eldöntöttük, hogy a saját fejünk után megyünk tovább. A kereszteződésben megmosolyogtuk a minket megugató fekete kutyát, mely, mintha őrizte volna az utat, amerre haladni akartunk, de minden lépésünkre hátrált egyet, így végül szabadon tovább mehettünk.  A Pincegádor soron sétálva láthattuk, hogy a kertművelés a területen folytonos – ma is sokaknak van itt hétvégi telke, ahol gyümölcsfák és veteményesek váltják egymást. Az út mentén vadvirágokat, gombaféléket is felfedeztünk, melyeket velünk tartó biológus ismerősöm lelkesen nevezett meg, és ekkorra már a nap is kisütött, így minden adott volt a tavaszi hangulathoz.

 

 

Érdekesség még a Barát-hegyről, hogy elhelyezkedése révén – kiváló rálátás nyílik Diósgyőrre – a középkor óta védvonalként is használták, legutóbb a II. világháborúban védte innen légvédelmi üteg a város ezen részét.

A Kisszilvásvölgy utca sarkán található a Szimbiózis Alapítvány Majorsága is, ahol értelmi fogyatékos emberek foglalkoznak állattartással, kertészkedéssel, és akik számára egy lakóotthon is biztosított a területen. Ugyanakkor a majorság szolgáltatásai közé tartozik az Erdei Iskola, és egy panziót is üzemeltetnek, így az itt lakók nincsenek elszigetelve a külvilágtól.

 

 

Utunkat a Saroglya dűlőn folytatva az út menti bozótosban egy fából készült keresztre bukkanunk, mely, egy, talán egy családtagnak tekintett házi kedvenc sírját jelölheti. Innen is megcsodáljuk a szemközti hegyekre nyíló kilátást, bár a párás levegő miatt inkább csak a sziluettek látszanak.

Az út egy erdei ösvényben folytatódik, mely leereszkedik a Köpüs-patak völgyébe, hogy aztán az Árnyas utcán át elérjük kirándulásunk végpontját, a Majális-parkot. Miközben a Panda Eszpresszóban fogyasztjuk a „túra vége” sörünket, ismét felhők gyülekeznek, és hamarosan esni kezd – kegyes volt az időjárás, hogy megvárta, míg ideérünk.

 

Túra hossza: 6,5 km
Szintkülönbség: kb. 200 m
Nehézség: könnyű 

Írta: Keresztury Ági

 

Kapcsolódó: Perecesi mese

Vajon honnan ered a Pereces elnevezés?