A Szent István téren történt átalakítások apropóján eszembe jutott, hogy Miskolc évek óta kiemelt figyelmet fordít a közösségi terek élhetővé tételére, ami valljuk be igenis fontos tényező egy város életében. Nemcsak turisztikai előnyei vannak, hanem a helyiek számára is fontos, hogy egy-egy csomópont közösségi funkciót is betöltsön. Ötletek vannak bőven, a kivitelezések is haladnak szépen sorban, a városban több helyen is van lehetőség, vagy szükség a felújításra, és örömmel tapasztalhatjuk, hogy a megvalósítás nem csupán üres beszéd, mint oly sok más esetben (például a DVTK új stadionja, melyet az eredeti tervek alapján már át kellett volna adni). No de jelentsük ki, hogy szerencsések vagyunk, mert láthatóan épül-szépül a város. Terveknek sem vagyunk híján, hiszen a belvárosi főtér is kiemelt szerepet tölt be az okos város programban, a Tiszai pályaudvar is előkelő sorszámot kapott a várakozó projektek között és még számos megvalósításra váró terv létezik.

A megújult Városház tér.

Az első nagy átépítések közül a Szinva terasz kialakítása volt talán a legnagyobb volumenű és a mai napig a leglátványosabb átalakítás. Eleinte persze a közösség nehezen fogadta a hírt, hogy a belvárosi parkolót megszüntetik és a helyére teret fognak építeni, de tulajdonképpen természetesnek mondható, hiszen a változástól valamilyen megmagyarázhatatlan okból mindenki fél. A parkolót egyébként még a ’80-as években alakították ki, miután az ott található házakat elbontották, és az ott lévő árkot pedig feltöltötték. Tehát 20 évig szolgált parkolóként a terület, így talán érthető, ha az emberek megszerették és ragaszkodtak hozzá.

A parkoló 2002-ben. (Forrás: borsod.blog.hu)

Szinva-híd 1955-ben. Ekkor még szinte semmi sem úgy nézett ki, mint most (Forrás: fortepan.hu)

Persze a városvezetés ezt a kérdést egy zseniális ötlettel oldotta meg. Az emberekkel szavaztatták meg, hogy mi is legyen a tér neve, ezzel is közelebb hozva a helyiekhez az új közterületet. Ennek meg is lett a gyümölcse és végülis a polgárok ajánlása alapján lett Szinva terasz a neve, a teraszos elrendezésnek köszönhetően. A beruházás egyébként másfél milliárd forintjába került a városnak és célja a rehabilitáció mellett az volt, hogy az évek alatt elhanyagolt Szinvát újra feltegyék Miskolc térképére, hogy ismét azt a szerepet töltse be, mint az iparosodás előtt, mégpedig hogy a város tengelyét képező rekreációs térként funkcionáljon. Értem ezalatt, hogy a vízparton bicikliutakat lehet kiépíteni, számtalan játszótér épülhet a közvetlen környezetében, vagy épp parkok települhetnek a tiszta vizű patak mellé. Mert ugye a patak medrét is kitisztították és a mai napig karban tartják.

A Szinva a Kandia utcánál 1964-ben. (Forrás: Fortepan)

A terasz azóta is közkedvelt része városunknak és folyamatosan épül-szépül. Itt kapott helyet az átadás után Kutas László népszerű és már-már Miskolc egyik jelképévé vált szoborcsoportja 2006-ban, a Miskolci lányok, amely a blogunk szavazása alapján az a város legszebb köztéri szobrai közé tartozik, méghozzá a terasz másik oldalán található Mancs szoborral egyetemben. Mancs bronzmása kicsit régebben került a helyére, ő már 2004 óta várja a zarándokokat, turistákat és a kíváncsi embereket. És persze ott van még Kraitz Gusztáv Alma kompozíciója is, amely a „lányokkal” egy időben, 2006-ban kapott helyet a Szinva partján, mégpedig a művész jóvoltából, hiszen a város ajándékba kapta az itteni születésű nemzetközileg elismert művésztől az almákat. Kraitz elmondása szerint ezek az almák a „rokonai” a San Franciscoban található De Young Museum udvarán látható almáknak.

A Kraitz-almák Miskolcon (Forrás: hellomiskolc.hu)

Ezek pedig San Franciscoban a De Young Arts Museum udvarán. (Forrás: adamapples.blogspot.hu)

A fejlődés folyamatosan jelen van a mára a város totális középpontjának számító Szinva teraszon, hiszen a környezetében lévő épületek szinte kivétel nélkül vendéglátó egységgé változtak-változnak a Szinva mindkét partján, ezzel a fiatalok egyik komoly szórakozó központjaként is funkcionál. A különböző események helyszínéül szolgáló teraszt „megtoldották” egy óriáskivetítővel is, ami a helyiek számára inkább taszító, mint vonzó látványt nyújt, mondván a tér szépségét teljesen elcsúfítja. Pedig a funkcióját tekintve mindenképpen hasznos és praktikus megoldás, hiszen szerencsére rengeteg kulturális program helyszínéül is szolgál a terasz, így egy-egy rendezvény alkalmával nem lesz szükséges kiépíteni a kivetítőket. Vagy éppen a közelgő labdarúgó Európa bajnokságon résztvevő magyar válogatottért is együtt szoríthatnak az itthon maradt szurkolók a kivetítő előtt – feltéve, hogy közvetítenek a kivetítőn meccseket 🙂 (a két évvel ezelőtti Vb-ből kiindulva biztosra vehetjük, hiszen akkor is húztak fel kivetítőt és különböző családi programokat is szerveztek a világbajnokság idejére). Egyébként nem ez az egyetlen óriáskivetítő a városban, építettek a Városház téren is egyet, illetve az Avasi Gimnáziumnál egy harmadikat. A kivetítőknek ugyancsak fontos szerepük van Miskolc modernizálásában, a „Miskolc a Digitális Város” program keretein belül kerültek kiépítésre.

A kivetítő a Szinva teraszon (Forrás: minap.hu)

És itt még nincs vége a környék „nevezetességeinek”. Ami az egyik oldalon a Mancs szobor, a másik oldalon a „szerelmesek hídja”. Minden embernek van ide fűződő élménye, sok szerelem alakult a „szerelmesek hídjánál” és persze sok szív is összetört már itt.

És itt még nincs vége a környék „nevezetességeinek”. Ami az egyik oldalon a Mancs szobor, a másik oldalon a „szerelmesek hídja”. Minden embernek van ide fűződő élménye, sok szerelem alakult a „szerelmesek hídjánál” és persze sok szív is összetört már itt.

Összességében talán úgy tűnhet, hogy a cikk inkább az idelátogató turistáknak szól, de mégsem csak nekik szánom az írást. Inkább fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy mennyi minden vesz körül minket, ahol nap, mint nap megfordul az ember. Talán minden nap itt várakozunk a buszra, figyeljük a fedett megállóban a kandeláberek tetején kiformálódó M-betűt, vagy a mosolygó arcot, ami a betűben látszik, de talán észre sem vettük még. Talán nem is gondoltunk bele, hogy ezen a kis területen mennyi mindent találunk, pedig amíg a buszra várunk, abban a 10-15 percben tehetünk egy kis sétát, megnézhetjük mindazt, amiről az elmúlt percekben olvashattunk. Zárásként pedig egy idézetet szeretnék megosztani, amit az építészfórumon olvastam:

„A belváros akkor él, ha az embereknek van miért felkeresniük és idejük egy részét ott eltölteniük.”

És nekünk van miért felkeresnünk, hát hajrá!

Írta: Balázs Dávid