A minden hónap első vasárnapján jelentkező Mesesarok rovatunkban Bubrik Zseraldina ezúttal az avasi Manóvár történetét meséli nekünk.
Réges-régen, amikor még sem Miskolc, sem Diósgyőr, sem az Avas nem létezett, a mai Avas területén manók éltek. Akkor, azt a dombot, Manóvárnak hívták.
Először, még szabadon aludtak a manók, de rájöttek, hogy a téli időszakban nem jó kint lenni a szabadban. Ezért a két kézi munkájukkal barlangokat vájtak maguknak.
Nyaranta a csörgedező patakokban fürödtek, télen pedig a barlangokban voltak, oda menekültek a hideg idő ellen.
Mivel híre ment a manók által készített barlangoknak, egyre többen költöztek a Manóvárba. Egész nap csak játszottak, és a nevetésük betelitette az egész domboldalt.
Aztán eljött az a nap, amikor rádöbbentek, hogy nem csak fürdeniük és játszaniuk kellene, hanem valami mást is tenni.
− Borbola! Segíts, nekünk kérlek! Szeretnénk valami komoly dolgot végezni – kérte Szelemér manó, a manók bölcs fejedelmét.
− Már erre én is gondoltam. Még kérek pár napot, és megadom a választ.
Szelemér megköszönte Borbolának, és szaladt elmondani a jó hírt a többieknek.
Eltelt egy nap.
Kettő.
Majd három.
Ekkor Borbola odaállt a játszadozó manók elé, felemelte két kezét, majd lassan leengedte. Ekkor csend lett, mindenki ott állt vele szemben.
− Fiaim! Azt tanácsolom nektek, hogy ezen a jó minőségű földön, szőlőtermesztéssel foglalkozzatok, majd az érett szőlőből bort készítsetek!
A mondat végén mindenki elkezdett tapsolni. Ezzel jelezték, hogy az ötlet nekik is tetszik.
Pár napon belül Borbolától kaptak öt tőke szőlőt, és attól a naptól kezdve elkezdődött a termelés. Amikor megérett a szőlő, szüretelés után a pincében tartott fahordóba vitték, és ott érlelték.
A termelés nagyon jól ment, és kis idő múlva, az egész Manóvárt szőlőtőke borította.
Igen ám!
De ha van szőlő és abból bor, azt ugye meg is kell kóstolni. Ezek a huncut manók pedig túlzásba vitték a kóstolgatást, szinte minden este bódultan feküdtek le.
Borbolának ez nem tetszett, ezért rájuk parancsolt, hogy csak alkalmanként ihatnak a borból. A manók erre nem reagáltak, és ennek köszönhetően az egykori szorgos manókból, egy részegeskedő közösség lett.
− Fiaim! – szólt a bölcs fejedelem. – Mivel nem hallgattatok szavaimra, ezért a mai napon elköltözünk. Az új lakhelyünk a Tátra havas bérce lesz. Ott nem fogtok tudni szőlőt termeszteni.
A manók szomorúan hagyták el a Manóvár domboldalát, de rájöttek, hogy ezt a hibát saját maguknak okozták. Persze, azóta az Avas már nem szőlőbirtok, hanem lakóházak épültek, emberek költöztek oda, de a mai napig is fellelhető még pár pincesor.
… és ki tudja, lehet a manók már megjavultak, és talán már vissza is költöztek az avasi pincékbe.
