Akik követik közösségi felületeinket, már biztosan találkoztak a Sajtóreggeli névre hallgató rovatunkkal, amelyben egy-egy humoros vagy éppen morbid, de a mai olvasói szemnek mindenképp kuriózumnak számító rövidhírt osztunk meg ma már nem létező, miskolci médiumokból. Ezek közül is kiemelkednek a századforduló környékén megjelenő lapok, úgy mint a Borsod-Miskolczi Értesítő, a Miskolczi Napló, a Reggeli Hírlap, vagy annak elődje, a Miskolczi Estilap.
Ezen lapokat böngészve a miskolci helytörténet egy sajátos sajtós reprezentációja nyílik meg előttünk, amin keresztül betekintést nyerhetünk a város mindennapjaiba, egyben rácsodálkozhatunk arra az ízes nyelvezetre, amely ma már abszolút nincs jelen a médiában. Ekkor ugyanis még nem volt olyan hírverseny, mint manapság, hiszen teljesen természetes volt, hogy a századforduló médiafogyasztója – más nem lévén – az írott sajtóból tájékozódik, üzen vagy épp társat keres, nem beszélve a hirdetésekről. Hiszen bő száz évvel ezelőtt is el akartuk adni a portékánkat és erre akkoriban a piacon kívül a helyi napilap volt a legjobb platform. Ám a mai szemnek megdöbbentőek már azok a céges és magánhirdetések, amiket ezekben a napilapokban találunk, legyen szó akár a kivitelezésről, akár a promó tartalmáról. Álljon hát itt egy kis válogatás abból, hogy mit és milyen módon hirdettünk.
Példának okáért egészen sajátos módját választotta a marketingnek Léderer Sándor, aki ruhakelmékben és selyemszövetekben utazott.
Weidlich Pál kereskedőről korábban már írtunk egy portrét, itt pedig ízelítőt kapunk abból, hogy mitől volt ő olyan sikeres. Üzleteiben az olyan ritkaságnak számító import holmikat is be lehetett szerezni, mint a külföldi borokat.
Indulhat a banzai, ha Ferenczi Bernátnál veszed az itatóspapírt.
Van, amikor a nyelvhasználat okoz derültséget, példának okáért a “tetemesen” megnagyobbított koporsóraktár esetében.
Itt pedig inkább a hirdetés illusztrációjának kidolgozottsága emelendő ki egy olyan korban, ami még hírből sem ismerte a digitális világot.
A város legnagyobb gyára
Csoportkép a Szilágyi és Diskant Gépgyárban.
Ma már az idegen szó használatától idegenkedünk egy hirdetésben, ekkor viszont még ezzel a szóval promózták azt a Grand Hotelt, amelyet korábban már mi is bemutattunk.
“Kegyes pártfogásukért esedezve maradtam kiváló tisztelettel”. Ezt a promót még partnerünk, a Barber Shop Miskolc is megirigyelhetné. Számos ilyen elegánsan megfogalmazott hirdetéssel találkozhatunk a korban, ebből a fodrász-borbély hirdetésből pedig azt is megtudjuk, hogy az 1900-as évek elején a borbélyok a haj és szakáll mellett érvágással, köpölyözéssel és tyúkszemvágással is foglalkoztak.
Hosszú út vezetett a foghúzástól a fésűig, avagy a borbélyoktól a barberekig
Korábbi, a miskolci sörfőzés történetét bemutató cikkünkben szó esett a Dreher-féle sörlerakatról, ami most panaszt emelt egy helyi sörföző ellen – mai szakzsargonnal élve – arculatlopásért. Ám a hirdetés így lett különleges, mert ekkoriban ritkaságszámba ment a színes tartalom.
Így a cikk felénél megérett az idő egy jó Kneipp malátakávéra, amit Kathreiner prezentál nekünk. Nevét egyébként Kneipp Sebastian német katolikus pap, természetgyógyásztól vette.
Ha pedig ilyen-olyan nyavalyánkat gyógyítanánk, íme a legendássá vált Arany Szarvas Patika kínálata, ahol többek között bajuszpedrő balzsamot és szájesszenciát is beszerezhetünk.
Szorult helyzetekre megoldás Neustein Fülöp hashajtó labdacsa.
De miért? Kérdezheténk, amikor meglátjuk Fluimucil Ábel korabeli megfelelőjét, az Egger mellpasztillát.
Ám téved, aki azt hiszi, hogy csak cégek hirdettek a korabeli lapokban. Gondoljunk bele, hogy a századforduló nyilvánosságnak szánt írásos kommunikációját csak és kizárólag a napi- és hetilapokban intézhettük. Ha társat kerestünk, vagy épp megtaláltuk, de többet szeretnénk megtudni róla, vagy épp tilosban járva beszélnénk le egy találkát az asszony tudta nélkül, akkor egy pár soros burkolt üzenetre mindig jók voltak a lapok. Ugyanígy tehettünk, ha kiárusítani kívántuk libánkat, kacsánkat, tehenünket, vagy épp a lányunkat, hiszen ezen kívánalmaink mind-mind a kiadóhivatalban landoltak, hogy aztán megjelenjenek másnap az újságban. Egy-egy hirdetés tartalma vagy épp megfogalmazása pedig nem csak ma, hanem akkoriban is derültséget kelthetett egy olyan kisvárosban, ahol ekkor még szinte mindenki ismert mindenkit.
Bár félig-meddig céges hirdetés, semmiképp sem akartuk kihagyni másik nagy kedvencünk, Megay Róbert, városunk elhíresült cukrászának hirdetését, aki szegénysorsú úrileányoknak kínált épp munkát.
A bohém miskolci cukrász, akinek süteményéért egész Európa rajongott
Aki mer az nyer. 32 éves férfi feleségkereső “posztja”, ahol a hozomány mellékes, de azért jó ha van.
Amikor keresztanyu átcsap keresztapává, avagy kiházasítás extrákkal.
Fiúk! Ezt a két(!) leányzót levélileg kéne felvidítani.
A gondolkozó kislány túlgondolta.
Katica örmerkedne.
1919 májusában, az első világháború szomorú következményeként 18 napra cseh csapatok szállják meg a várost. A nem elhanyagolhatóan kreatív felhívásban Bözsiék menekülnének.
Csupán csak pár kritériumnak kell megfelelni, egyéb elvárások nincsenek.
Szerelem első bálozásra.
Kockacukorért bor, fogságból hazatérő fiatal munkát keres, kókuszszőnyeget vegyenek. Apróhirdetések 1920-ból.
Forrásként használt sajtóorgánumok
- Borsod-Miskolczi Értesítő
- Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap
- Miskolczi Estilap
- Miskolczi Napló
