Innen ered a dallam, amit a miskolciak talán már meg sem hallanak

Az Avas északi lejtőjén csodás műemlékegyüttest alkot a református templom és a tőle pár méterre található harangtorony, amely évtizedek óta az egyik kedvenc célpontja a művészvilágnak, számtalan festmény, képeslap, szépirodalmi mű, fotó örökítette meg e párost. Azt a harangjátékot azonban az imént felsorolt műfajok nem tudják megörökíteni, amelyet immáron 81 éve hallhatunk minden negyedórában, amikor a belvárosban járunk. Az avasi harangtorony dallama ma már annyira szerves része a miskolci hétköznapoknak, hogy szinte észre sem vesszük annak fülbemászó dallamát. Holott van, mikor hasonlóért Prágáig, Salzburgig vagy éppen Kölnig megyünk.

Az avasi templom a harangtoronnyal

Miskolc legrégebbi temploma 13. századi alapokkal bír, legelső írásos említése 1241-ből, egy pápai tizedjegyzékből ismert. Ekkor még egy egyhajós, román stílusú templomként építették, ami a tatárjárás során elpusztult. Az 1260-as években újjáépítették, azonban ekkor sem állt sokáig sértetlenül az épület, amelyet a Miskolc környékén portyázó nogaji tatár csapatok 1285-ben felgyújtottak. Nagy Lajos király idejében a templomot nyugati irányban bővítették, majd 1411 és 1489 között későgót stílusban háromhajós, körüljárható szentéllyel rendelkező, torony nélküli csarnoktemplommá bővítették, gótikus nyugati tornya később épült hozzá. A templom mellé építettek egy temetőkápolnát is Szent Mihály tiszteletére.

A 16. század történései központi szerepet játszottak a templom életében. 1541. december 11-én Fráter György nagyváradi római katolikus püspök a templom falai között tartotta meg 13 keleti megye nemesi képviselőinek gyűlését, melyen Ferdinándhoz való csatlakozásukat nyilvánították ki. Két évvel később az első magyar reformátorként számontartott Dévai Bíró Mátyás magyarul misézett a templomban, elhozva ezzel Miskolcra a lutheri tanokat. 1544-ben azonban megérkezett a török vész is, amelynek többek között az Avasi Szent István-templom látta kárát: a templomot felgyújtották, aminek hatására a torony leomlott, beszakítva az épület boltozatát. A helyreállítás sem ment könnyen ezekben a vészterhes időkben és nem csak a török uralom miatt. A diósgyőri koronauradalom akkori úrnője, a hithű katolikus Fánchy Borbála akadályozta a templom újjáépítését tartva a kálvini tanok terjedésétől, így a templom több mint két évtizedig tető nélkül maradt, emiatt az épület egykori freskói erősen megrongálódtak.

A törökdúlást követően, a 16. század derekán nyert teret a reformáció Miskolcon, a templomot is reformátusok használták, miután 1560 és 1569 között felújították. A templom ekkor nyerte el mai, egyszerű, torony nélküli formáját. Miután a Szent Mihály kápolna a református hagyományok értelmében elvesztette funkcióját, 1557-ben alakították át harangtoronnyá késő reneszánsz stílusban. Az építés dátumáról akkor bizonyosodtak meg, mikor a torony 1926-os renoválása során előkerült egy falfelirat:

„IMPERANTE

DOMINO MAG. S

BAL. et. JUDICE

PAVLO GOMBOS

AEDILE

MATTHIEO

ZYGIARTO

ANNO D-ni

1557.”

Ami annyit tesz: “A torony épült nagyságos Balassa Zsigmond várúrsága, Gombos Pál bírósága és Szijgyártó Mátyás gondnoksága idején, az Úr 1557. évében”.

A harangtorony sokáig nem feltétlenül egyházi funkciót töltött be. A 17. századtól a 19. század derekáig itt posztoltak a városi őrszemek tűzmegfigyelési célokból egészen addig, amíg erre jobb helyet nem találtak. 1884-ben a színház tornya lett az új megfigyelő állás, amely lényegesen jobb látóteret biztosított az akkor már sűrű lombokkal benőtt domboldal helyett. Azonban az avasi harangtorony így sem maradt nemes rendeltetés nélkül.

„Az avasi harangjátékos toronyórát Isten dicsőségére és szüleik: Győry Nagy Samu és felesége Mihályfalusi Forgon Irma 50. házassági évfordulója emlékére állították hálás fiai Lajos és István 1941. május 19-én.” – hirdeti a márványtábla a torony falán.

Az avasi harangtorony egy századeleji képeslapon

A nem mindennapi ajándékot Győri Nagy Lajos jogász és testvére, dr. Győri Nagy István adományozták szüleiknek, akiknek fennmaradt indoklásukból nem csak elhatározásuk miértjét, hanem a harangjáték különlegességét és készítőjét is megismerhetjük: „Az isteni gondviselés jóságát, hogy szüleink 50 éves házassági évfordulóját megérhettük eléggé megköszönni erőnk nincs s ha arra gondolunk, hogy a Mindenhatóval szembeni hálaérzésünknek egyházunkkal szemben adjunk látható kifejezést, ez a lelkünket betöltő hálának csak szerény megnyilvánulása. A miskolci egyház ősi templomának, az avasi templomnak tornyán óhajtunk világító számlapos toronyórát felszereltetni. Az órához negyedórákat verő harangjáték tartozik, amely westminsteri, wittingtoni és san michelei ütésre van hangolva s abban a tekintetben, hogy ütése három különböző dallamú – egyedülálló az egész országban. A toronyóra és harangjáték szerkezete Csury Ferenc szegedi toronyórakészítő-mester műalkotása; ugyanő készítette a szegedi fogadalmi templom toronyóráját, valamint a szegedi Dóm téri bábjátékos zenélő órát.”

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a dallam az elmúlt 80 évben a város szignáljává vált: a miskolci közgyűlésben is ez a muzsika csendül fel szavazáskor, ahogy a Miskolci Nemzeti Színházban is ez a szerzemény jelzi a felvonások kezdetét.

A daljátékot úgy alkották meg, hogy negyed óránként csak részletek csendülnek fel belőle, míg óránként egyszer, egészkor kerül lejátszásra a teljes mű, amit az alábbi videóban meg is lehet hallgatni. Nekünk, miskolciaknak talán már csak a hiánya tűnne fel.

Ebben a videóban néhány további érdekesség is elhangzik a templom és a harangtorony történetéről