Immáron 50 esztendeje tekint le méltóságteljesen Miskolctapolcára egy épület, amely manapság ugyanúgy közszájon forog, mint fénykorában, csupán az előjel változott. Amíg a ’70-es, ’80-as évek fiataljai nehezen tudtak ellenállni a szálló csábító szórakozási lehetőségeinek, addig ma leginkább arról szólnak a hírek, hogy milyen úton-módon menekülhet meg a különböző nációk százait elszállásoló hotel.
Korának egyik legnépszerűbb képeslap „alapanyagát” ma már sokan a földdel tennék egyenlővé, mások kézzel-lábbal ragaszkodnak ahhoz, hogy az épület továbbra is a környék szimbólumaként szolgáljon. A szálló múltja mindenképp predesztinálja arra, hogy mementóként emlékezzünk meg róla, hiszen a szálló és annak kiszolgáló létesítményei nem csak a turistáknak, hanem a helyieknek is bőven kínáltak megfizethető szórakozási lehetőséget. Mielőtt rátértnénk a szálló jelenére, igyekszünk rávilágítani arra, hogy mitől lett az épület a városunk egyik közismert, egyben közkedvelt épülete.
A szálló elhelyezkedésének is nagyban köszönhette népszerűségét, hiszen a tapolcai üdülőövezetben ezrek nyaraltak.
Volt, hogy ötezer ember hétvégi szórakozásáért feleltek
Arról már 1969-ben hírt adtak a különböző médiumok, hogy Miskolctapolcán a HungarHotels Szálloda és Éttermi Vállalat egy korszerű, 240 férőhelyes szállót épít, ami öt év után meg is valósult. Az 1974-ben, Plesz Antal tervei alapján (aki egy évvel később ezért a munkájáért az Ybl Miklós-díj II. fokozatát nyerte el) elkészült szálló elhelyezkedésének is nagyban köszönhette népszerűségét, hiszen a tapolcai üdülőövezetben ekkoriban százak, sőt ezrek nyaraltak.
A szállót reklámozó brossúra egy részlete.
A háromcsillagos szálló is annak megfelelően épült, hogy minden igényt kiszolgáljon: az épületben 101 fürdőszobás, kétágyas szoba várta a vendégeket, 17 apartmanjuk pedig egy három-négyfős család számára is kellemes elhelyezést nyújtott.
Miskolc legnagyobb, 14 emeletes szállodájának 230 személyes étterme, presszója és különtermei voltak. Mindemellett kaszinó, diszkó (kül- és beltéri egyaránt), drinkbár, étterem, sztriptízbár és ún. “Intourist” is üzemelt, ami a vendégeknek kínálta azokat az importcikkeket, amiket akkoriban nem lehetett megkapni az országban. Ekkoriban gyakori vendége volt a szállónak többek között Halász Judit, Antal Imre, Korda György, Bíró Ica vagy éppen Major Tamás, de a helyi köz- vagy sportélet prominens tagjai is rendszerint megfordultak a hotel szórakozóhelyein.
A Juno egy hetvenes évekbeli képeslapon.
A Juno aranykorában az is előfordult, hogy a szálló vezetésének legnagyobb problémáját a vendégek elhelyezése okozta. A hotelben lévő szórakozóhelyek nyitására már tömött sorok vártak, így már azok környékén italpultokat kellett kialakítani, míg az étterem 11-től délután 4 óráig teljes teltházzal üzemelt. Mivel a szállónak csak 200-250 ember elszállásolására volt kapacitása, így volt, hogy egy-egy erősebb időszak alatt a vendégeket a környező szálláshelyeken, vagy akár a belvárosi szállodákban voltak kénytelenek elhelyezni.
A Juno egykori igazgatója, Varga István egy korábbi interjújában elárulta, hogy volt olyan május elseje, amikor ötezer ember szórakozásáért felelt a szálló, akiknek óránként öt percig ingyen sörrel(!) kedveskedtek.
A szállodát üzemeltető HungarHotels – kapcsolatai révén – több külföldi vendéget is idecsábított. Máig tartja magát egy legenda, hogy az épület tárgyalójában több helyen is poloska volt elhelyezve, hogy az itt megforduló, különböző nemzetiségű politikai szereplők minden szavát hallja a Nagy Testvér.
A ’70-es évek derekán több esetben előfordult az is, hogy a hotel vendégeinek majd’ kétharmadát sziléziai bányászok tették ki. Nem véletlen tehát, hogy az Avasi Kilátót és a Diósgyőri várat ábrázoló képeslapok mellett a Junoé volt a legnépszerűbb ebben a korszakban.
A Juno Szálló ún. Matyó Éttermének részlete.
De nem csak a szórakozás vonzotta a vendégeket. Miskolc-táblán belül és kívül élők egyaránt imádták az étterem konyháját. Az Építészfórum egy megemlékező cikkében számolt be arról, hogy 1986-ban Mátyás Rudolf, a Juno konyhafőnöke nyerte meg a 1. Gasztronómiai Világkupát:
„Vidéken is lehet világszínvonalon főzni. Ezt bizonyítja Mátyás Rudolf, a miskolci Juno Szálloda konyhafőnöke (…) ugyanis a február elején véget ért 1. Gasztronómiai Világ Kupán az egyéni kiállítók között Mátyás Rudolf győzött, és elnyerte a világkupát. A Világ Kupát Mátyás Rudolf öt hidegtállal nyerte meg: töltött borjúgerincet, malacot, pisztrángot, hátszínt és jércemellet készített.” – számolt be a nem mindennapi eredményről a Magyar Ifjúság 1986 februári száma.
Ezen a versenyen a szálló séfje olyan nemzetközi és országosan ismert szállodák konyhafőnökeit utasította maga mögé, mint a a budapesti Atrium-Hyatt, a Gellért vagy a Duna Intercontinental.
Bauer Sándor fotói a szálló fénykorából (Forrás: Fortepan)
A Juno hanyatlása
A szálló hanyatlása jónéhány sorstársához hasonlóan a rendszerváltással kezdődött. Mivel az idegenforgalom visszaesett, az épület hibáit már megérezte a szálló vezetése: a hatalmas épülettel együtt járó költségek, a korszerűtlen fűtésrendszer, a folyamatos amortizáció, a légkondicionálók hiánya, valamint a panelrendszerű szobák „megbonthatatlansága” odáig vezetett, hogy a szálló egy igazi pénznyelővé vált.
A HungarHotels után a szálló rengetegszer cserélt gazdát. A Miskolci Egyetem közelségére alapozva próbálkoztak diákszállóvá alakítással, de ez sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A szállót végül 2001-ben körbekerítették, majd végleg bezárták. Még egy ideig az alagsori rész szórakozóhelyként üzemelt, de ennek már vajmi kevés köze volt magához a hotelhez, az magánvállalkozásként működött a kétezres évek közepéig.
Mi lesz veled, Juno?
A szálló bezárása óta eltelt bő húsz évben szó volt pályázati pénzek bevonásával történő felújításról, azonban a szomorú igazság az, hogy a szálló lebontása csaknem ugyanannyiba kerülne, mint a teljes felújítása, és a nyereséges üzemeltetésére egyáltalán nincs garancia. Holott a miskolctapolcai park az elmúlt évben teljesen megújult, míg a szálló tőszomszédságába épült meg az Ellipsum Élményfürdő, ezt a lehetőséget pedig akár ki is lehetne használni. Más vélemények szerint az egyetlen megoldás az épület részleges visszabontása lenne, melyben egy kevesebb férőhellyel rendelkező, ám így rentábilisabb szállót lehetne kialakítani.
Az épületet néhány éve még 780 millió forintért árulta a tulajdonosa.
Mivel az épület jövője máig sokakat érdekel, az jelen formájában egy tájsebe a városnak, így ennek az épületnek a sorsára is rákérdeztünk a Szunyogh László miskolci főépítésszel készült interjúnkban. Alább ebből idézünk:
Két teljesen más adottságú, egykori funkcióját tekintve is különböző épület a miskolctapolcai egykori Juno Szálló, valamint a hejőcsabai gyógyszertár. Mégis van közös vonásuk: évek óta megoldatlan tájsebei a városnak és mindkét épület magántulajdonban van. Az önkormányzat, és vele együtt a főépítész mit tehet olyan ingatlanok esetében, amik magántulajdonban vannak?
Akkor működik jól egy önkormányzat, ha érzi a folyamatokat és azokhoz igazodik is. Azt látni kell, hogy Miskolc jelenleg nem a legvonzóbb ingatlanbefektetési célpont. Ha a Juno Szálló Hévízen állna, akkor most nem lenne üres, akár egy ötcsillagos szálloda is lehetne.
Közvetlenül mellé épült az Ellipsum Élményfürdő. Így sem látott fantáziát a felújításban a tulajdonos?
Igen, adott lenne, hogy a fürdőt a Juno tudná a legjobban kiszolgálni, de valamiért mégsem történik így. Kérdezted, hogy mit tehet az önkormányzat. Leginkább azt, hogy bizalmat ébreszt a befektetőben, mint az Avalon vagy az MCC esetében. Ebből a szempontból a Juno egy kudarc. Nem a jelenlegi vagy az előző önkormányzatnak, hanem általában véve kudarc. Nem tisztem megítélni a jelenlegi tulajdonost, de úgy néz ki, hogy neki nem érdeke az, hogy fejlessze az épületet, mert jelenleg több bevétele származik az épület tetején lévő antennákból. Amióta én főépítész vagyok, legalább három nagyon komoly érdeklődő volt, aki megvette volna az épületet, hogy szállodát fejlesszen az új fürdőhöz kapcsolódóan, de aztán ezek a tárgyalások egyike sem vezetett sikerre.
A teljes interjú a lenti linkre kattintva olvasható:
A cikk lezárásaként szerettük volna megszólaltatni az épület tulajdonosát is, ám őt egyelőre nem sikerült elérnünk. Amint ez megtörténik, frissítjük a cikkünket.
Kiemelt kép: A Juno Szálló csendben várja sorsa jobbra fordulását. Fotó: Gulyás Attila /Építészfórum
