Bár elsőre egy, helyi rendeleteket összefoglaló dokumentum nem tűnik túl izgalmas olvasmánynak, ám ha belelapozunk az 1887-ben kelt városi szabályrendeletbe, egy egészen különös világ tárul fel előttünk. A sorokból egyértelműen kirajzolódik, milyen szigorú keretek között működhettek a korcsmák, sörházak és pálinkamérések Miskolcon, Soltész Nagy Kálmán polgármestersége idején.

Ez volt az az időszak, amikor a város modernizációja gőzerővel zajlott, és a közrend, valamint a közmorál megőrzése érdekében minden apró részletet szabályozni akartak. A rendelet éppen ezért nemcsak nyitvatartásról vagy engedélyekről rendelkezett, hanem még arról is, ki állhatott a söntés mögé vagy épp mikor szólhatott a muzsika.

Bár lassan 140 éve alkották a rendeletet egyes pontjai ma is érvényesnek tűnnének, míg mások inkább mosolyt csalnak az arcunkra.

Akik nem nyithattak kocsmát

A rendeletalkotók nagyon is világosan meghatározták, hogy ki maradjon távol a söntéstől. Nem lehetett engedélyt kapniuk például azoknak, akik valaha is büntetést kaptak „nyereségvágyból elkövetett vétségért”. Ugyanígy tiltólistára kerültek a bordélyház-tulajdonosok és a cselédközvetítők.

Meglepő lehet, de nők sem lehettek kocsmárosok, kivételt ez alól azok özvegyek élvezhettek, akik férjüktől örökölték az üzletet. Tiltólistán voltak továbbá a városi, megyei vagy állami tisztviselők is, feltélezzük, hogy ezzel akarták elejét venni annak, hogy valamely tisztviselő a saját biznisze befolyásolja a városszabályozásban.

És hogy ne burjánozzanak el az ivóka városban, egyszerre legfeljebb 150 korcsma működhetett. Ennél több engedélyt ki sem adtak, így nem volt az sem ritka a rendelet megszületését követően, hogy zugkimérőkben razziázott a rendőrség, jellemzően az avasi vagy épp a tetemvári pincesoron.

Felszolgálók a rendőrség látókörében

Ám nem csak a tulajdonosokat ellenőrizték. A pincérektől és kocsmárossegédektől is megkövetelték a „kifogástalan előéletet”, konkrétan a városi rendőrkapitányságon kellett igazolást beszerezni arról, hogy a jelöltnek nincs priusza, egyfajta erkölcsi bizonyítványt kellett tehát szerezni annak, aki sörök csapolásából kívánt megélni. Sőt, nem csak az üzemeltetők, hanem a felszolgálók körében is érvényesült a nemi megkülönböztetés: női felszolgáló csak akkor kerülhetett a kocsmába, ha családtag volt, nem kis bosszúságot okozva ezzzel a 19. század végi feministáknak – amennyiben léteztek ilyenek.

Kifüggesztett táblák és városi jogok

A korcsmárosoknak számos kötelezettségük volt. Egyik leglátványosabb ezek közül: jól látható helyen kellett kifüggeszteni a szerencsejáték- és hiteltilalomról szóló szabályzatot. Igaz, ha a különböző tiltásokat ábrázoló jelzéseket vesszük alapul, ez ma sincsen másképp.

Ám a város nem csak a tiltások, hanem az engedélyek terén is igyekezett szorosan tartani azt a bizonyos gyeplőt: az ún. regále jog értelmében kizárólag a városi tanács adhatott italmérési engedélyt, ők határozták meg, ki, mennyiért(!) és milyen italt árulhatott, sőt még azt is kiköthették, hogy a kocsmáros pincéje bármikor ellenőrizhető legyen. Hogy az ellenőrzés milyen formában zajlott, arra nem tért ki a rendelet, így akár az egy jófajta minőségellenőrzésbe is fulladhatott, ha a megfáradt ellenőrök megöntözni kívánták kiszáradófélben lévő garatjukat.

Nem szólhatott mindig a muzsikaszó még a Koronában sem.

Pontos nyitvatartás, szigorú záróra

A nyitvatartás sem a kocsmáros jóindulatán múlt, a rendelet azt is részletekbe menően szabályozta: november 1. és március 31. között reggel 5-től este 10-ig, míg április 1. és október 31. között reggel 4-től este 11-ig lehetett nyitva. Kivételt csak a kizárólag bort és sört mérő helyek élveztek, ők éjfélig is nyitva tarthattak.

És a zene sem szólthatott egész nap: télen este 7-től, nyáron 9-től kezdődhetett, és csak záróráig tarthatott, így szó sem lehetett afterről. Sőt, a templomok közelében lévő korcsmákat istentisztelet idején kötelezően be kellett zárni, megóvva ezzel azokat a családfőket, akik a mise végét a helyi krimóban szerették volna kivárni.

A pálinkamérések szigorúbb rendje

A pálinkát árusító helyek még kötöttebb szabályok között működhettek. Nyitni legkorábban hajnali 3-kor (télen 5-kor) lehetett, de este 10-kor mindenképp zárni kellett. Ott ételeket nem szolgálhattak fel, zenészeket sem fogadhattak, így a pálinkamérés inkább a gyors ivás, semmint a mulatozás terepe volt.

Bírságok és szankciók

De mi történt azokkal, akik a kocsmárosok szigorú szabályait nem feltétlenül tartották be? Nos, azokra istenesen lecsapott a törvény keze. Egy koszos söntés, egy rossz hírű alkalmazott, vagy a záróra be nem tartása gyorsan súlyos forintokba kerülhetett. A bírság 1–20 forintig terjedhetett, de visszaesők akár 200 forintos büntetést is kaphattak. Csak a miheztartás végett: ekkoriban egy liter asztali bor ára 38 krajcárt, azaz 0,38 forintot kóstált. Aki két éven belül háromszor is szabályt szegett, attól végleg elvették az engedélyt, így ő már akkor sem nyithatott újra krimót, ha abból nem volt meg a 150 a városban.

A rendelet szigorításával kapcsolatos kommunikáció mutatja, hogy a Soltész Nagy-féle városvezetésnek bizony volt érzéke a PR-hez. A büntetésből befolyt pénzeket ugyanis a városi szegényalap javára fordították.

Az 1887-es szabályrendelet nemcsak a korcsmárosok mindennapjairól árul el sokat, hanem arról is, milyen volt Miskolc városának, annak vezetőinek mentalitása a 19. század végén. A rendelet célja egyértelmű volt: egyszerre akarta óvni a közbiztonságot, a közmorált, és biztosítani a város bevételeit, még ha a büntetésből befolyt pénzeket végül jótékony célra fordították.

Aki tehát fenntartható korcsma nyitására szánta el magát, annak nemcsak a vendégekkel kellett körültekintően bánnia, hanem a paragrafusokkal is. Igaz, találékony ember a magyar – a miskolci meg végképp – így itt is egészen biztosan megtalálták azokat a bizonyos kiskapukat.

Kiemelt kép: Pillanatkép a Jókoma Vendéglő söntéséből. A kocsma Újdiósgyőr alapításakor, 1902-ben nyitott meg.  Forrás: magánarchívum.

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Miskolc adhatott blog fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!