Vasárnap 18 órától a DVTK labdarúgó csapata az MTK-t fogadja hazai pályán az NB1 14. játéknapján. A legutóbbi öt bajnokijából négyet elveszítő piros-fehéreknek égető szükségük van a győzelemre, hiszen borsodi, illeve keleti riválisánál, a Kazincbarcikánál, illetve a Nyíregyházánál jobb gólkülönbségének köszönhetően nincs a kiesőzónában a vasgyári együttes (cikkünk megjelenésének pillanatában már a 11., kieső helyen a DVTK – a szerk.). Az előjelek ellenére mi bizakodunk, hogy vasárnap győzhet a csapat, elvégre ismerik a remény halhatatlanságáról. Bízzunk a kisebb csodában – tehát a három pont otthon tartásában – előtte viszont elevenítsük fel a történelem első DVTK-győzelmét a budapesti kék-fehérek ellen, amikor hasonlóan kevesen mertek volna ránk voksolni, mégis győztünk.
1958. július 7-én tizenegyedik alkalommal nézett farkasszemet egymással a két gárda az elsőosztályban. Enyhén szólva egyoldalú volt addig a pontig a párharc, kivétel nélkül − 10 − MTK-győzelemmel zárult az affér, a gólkülönbség tekintetében pedig 43-10-re vezetettek a fővárosiak. A cikk alapjául szolgáló mérkőzés idején az MTK a szezon végén ünnepelte 18. magyar bajnokicímét, − egyben 27. trófeáját − tehát a kék-fehéreknek több serlegük volt, mint amennyi élvonalbeli szezonnal büszkélkedhettek a borsodiak (13) az 1957/58-as szezonig, csak hogy egy kis történelmi kontextussal is érzékeltessem, mekkora Dávid és Góliát csatát jelentett a DVTK MTK-val vívott − vagy éppen akármelyik budapesti klub elleni − mérkőzései az ‘50-es években. Ami az 1958-as Világbajnokság miatt április vége, és június közepe miatt szünetelő évadot illeti, az MTK legutóbbi 13 bajnokijából csak egyet bukott el, Bukovi Márton csapata így a tabella első helyéről várhatta a miskolci utazást. A DVTK-nak sem volt miért szégyenkeznie, a Teleki Pál által menedzselt együttes “félidőben” a 4. helyen volt, a 23. fordulóra azonban a 8. pozícióból készült.

Érdemes rávetni egy pillantást a szóban forgó szezon átlagnézőszámaira. (Forrás: magyarfutball.hu)
A papírformának megfelelően a kék-fehérek már a negyedik percben megszerezték a vezetést az aktív pályafutásának utolsó gólját szerző Hidegkuti Nándor révén (0-1). Az MTK mezét több mint 310 bajnokin magára öltő, az Aranycsapat egyik ikonikus játékosának számító Hidegkuti 20 méterről bombázott Tóth László kapujába. A félidő hátralevő részében tovább veszélyeztetett a fővárosi együttes, Tóth azonban résen volt. A második játékrészből negyedóra sem telt el, amikor Teleki csapata végrehajtott egy olyan trükköt, ami a vendégeket a találkozó végéig megzavarta: Az addig támadó középpályásként játszó Papp László a csatársor bal szélére “vándorolt”, Fekete és Pál pedig helyet cseréltek. A megújult trió sorban vezette a veszélyesebbnél veszélyesebb támadásokat Bártfai kapujára, a hálóőr azonban egy darabig résen volt. Az áttörésre a 75. percig kellett várni: Csányi József felívelt labdáját a kék-fehérek védője, Kovács István pont Török Sándor elé fejelte, aki mintegy 25 méterről zúdította a labdát a kapuba (1-1). Idejük sem volt a budapesti védőknek feleszmélni az egyenlítésből, a Diósgyőr házigólkirálya, Pál László öt perccel később meglőtte a győztes gólt is. Paulás Tibor saját térfeléről felhozva a támadást megtalálta Pappot, aki az előző gólnál is asszisztáló Csányihoz passzolt, ő pedig helyzetbe hozta hetedik találatát szerző Pál Lászlót (2-1). Három perccel a rendes játékidő vége előtt a tizenhatos széléről végezhetett el szabadrúgást az MTK, csak Tóth bravúrjának volt köszönhető, hogy a sorfalon irányt változtató lövés nem akadt be a kapuba. Hiába vezetett több mint 70 percen át Bukovi Márton csapata, végül pont nélkül távoztak a húszezer miskolci által igazi katlanná varázsolt DVTK Stadionból, ezzel történelme első győzelmét aratta a piros-fehér gárda az MTK felett.

Pál László 1961-ben a válogatott keret tagjaként.
Részlet az Észak-Magyarország 1958. július 10.-én publikált beszámolójából:
“Már a mérkőzés elején meglátszott, hogy a Diósgyőr ezúttal a régen várt támadójáték taktikáját választja. A meglepetésszerűen kapott gól azonban szemmel láthatólag letörte a csapat valamennyi játékosát. De még így is egyenlő ellenfele maradt a mezőnyben a tetszetősen, de eredménytelenül játszó MTK-nak. A második félidőben megváltozott a játék képe: ekkor a Diósgyőr mintegy húszperces fölényt harcolt ki, amelynek során sikerült az eredményt megfordítani. A csapat valamennyi játékosát minden dicséret megilleti e ragyogó győzelem után, s most már a borúlátók is megnyugodhatnak, hogy kedvenc csapatuk elkerülte a kiesés veszélyét.”
A végkimenetelnek nem csak történelmi szempontból volt jelentősége, hanem az 1957/58-as bajnoki cím tekintetében is. Az MTK vereségének “köszönhetően” visszacsúszott a második helyre, míg a Budapest Honvéd a Dorog 5-1-es hengerlésével átvette a vezetést. Sokáig a 19. kerületiek sem örülhetek, hiszen a következő fordulóban éppen az MTK-val ikszeltek a vörös-feketék, így a 24. forduló végére már a Ferencváros volt az éllovas. Az utolsó előtti játéknapon kvázi döntőt vívott egymással a zöld-fehér csapat és az MTK a Népstadionban, hiszen aki itt nyerni tud, nagy eséllyel bajnok. Így is lett, Bukovi Márton együttese 2-1-re győzött 85 ezer ember előtt, az évad végén pedig huszonegyedik bajnoki trófeájukat ünnepelhették a nyolcadik kerületiek, ami egészen 1987-ig az utolsó volt.
Ami a DVTK-t illeti, az MTK elleni történelmi diadallal a tabella 7. helyére lépett fel, a következő játéknapon pedig egy újabb fővárosi gigászt, a címvédő Vasast hányta kardélre a Népstadionban, így felkerült a 6. helyre. A hátralevő két fordulóban egyaránt kikaptak a miskolciak a Csepel, illetve Szombathely csapata ellen, végül a 9. pozícióban zártak.
Kiemelt kép: Részlet az Észak-Magyarország napilap tudósításából.








