“Ahol Orbán sem ment fel a tizedikre”, Menniük kell a “fészekrakóknak”, “Bűz és békétlenség az egykori csendes avasi lakótelepen”, “Migránsokat költöztetne az avasi lakótelepre a DK”.
Többek között ilyen találatokat kapunk, ha beírjuk az avasi lakótelep kifejezést a Google keresőjébe. Bármerre jártam az országban, Miskolc kapcsán általában előjött ez az Egernyi lakosságú városrész, az esetek nagy többségében negatív előjellel. Bocsánat, mindig.
Tény és való, hogy a majd’ 50 ezres paneldzsungel az évtizedek során többször szerepelt a bűnügyi rovatban, mint bármelyik más lakótelep az országban (bocs, Hős utca). Védekezhetnénk azzal, hogy ezt a helyzetet is a rendszerváltás szülte, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor tudjuk, hogy a 90-es évek változásai csak a nagyobb szegénységet, az etnikum beszivárgását és a közbiztonság erőteljes romlását segítették elő.
Az avasi lakótelep az Avas déli-délkeleti lejtőin épült 1973 és 1985 között, három ütemben. A lakótelep – 10 448 lakásával – az ország egyik legnagyobb lakótelepe. A városrészben lakik Miskolc népességének körülbelül egynegyede. A lakótelep az eredeti elképzelés szerint az egykor tizenötezer embert foglalkoztató diósgyőri kohászat dolgozói és családjuk otthonának épült vasbeton elemekből, a Miskolci Házgyár betonpaneleiből. A második ütemben már nem csak a gyári munkások kaptak itt lakást, hanem olyan családok is, amelyek legalább négy gyermeket neveltek, vagy vállaltak. A harmadik ütemben már kisebb, négyemeletes panelek is épültek, amelyekben nem csak szociális, hanem pénzért értékesített lakások is voltak. Később a lakóteleptől északra és délre igényes családi házak, illetve modern társasházak is épültek.
Wikipédia
Az avasi lakótelep problémája az alapvető geológiai viszonyok, a kapkodásból eredő átgondolatlan tervezés, a “húzzunk fel minél több lakást” mennyiségi szemlélet eredménye. Ebből eredően már a lakótelep három ütemének felépítése után azonnal kiütköztek a lakótelep hibái: a lakásszám 25-30%-os túlterhelése, ezzel együtt a panelekre jellemző, lakásválasztékbeli szűkösség, az egyhangúság, a zöldterületek hiánya és még sorolhatnánk.
Fotó: Origo
Mondhatni mindez a rendszer sajátja, hiszen ekkoriban mindenhol a panelek nőttek ki a földből, de az Avas esetében kétszer is át kellett volna gondolni, hogy milyen városépítészeti tervet valósítanak meg. Ha másért nem is, legalább a sajtója miatt, ugyanis a domb másik oldala legendás pincesoraival hosszú ideig a város egyik leghangulatosabb vigalmi negyede volt, melyre a város koronájaként, vigyázó szemmel tekintett le előbb a Rákóczi, majd az 1963-ban átadott Avasi kilátó.
Az alapozás kész, indulhat a panelprogram.
De honnan az Avas név?
Miskolc hegyét, pontosabban annak művelt részét a középkori forrásokban Szent György-hegynek nevezték, az Avas megnevezés csak a kora újkori forrásokban jelent meg, akkor viszont rögtön igen gazdag névanyagban. Ez arra utal, hogy az Avas név már a legrégebbi időktől ismert és használatos volt.
Magyar területeken több Avast tartalmazó földrajzi név található. A Földrajzi nevek etimológiai szótára két Avas hegyről és négy Avassal kezdődő településnévről számol be (de ezeken kívül még számos avas jelzővel ellátott helynév is létezik, szerte a magyarok lakta vidékeken). Az Avas földrajzi név már a 13. században feltűnt okiratokban, de először Miskolctól távoli helyeken (például Owas,Owos, Auas). A név eredetéről több, egymástól jelentősen különböző elképzelés és feltételezés látott napvilágot. Baróti Szabó Dávid az avas szót „ó, régi, háj, szalonna, vaj” jelentésben ismertette 1792-ben. Az 1862-es A magyar nyelv szótára is az „ó gyök származékaként” írt róla. Herman Ottó ezzel kapcsolatban a ló tavalyi avas szőréről tett említést. Ballagi Mór „tilos, amitől óvakodni kell” megjegyzésével új értelmezés bukkant fel.
Más források (például a Pallas nagylexikon) első helyen említi a „tilalmas erdő” jelentést, a Révai lexikon ugyanezt a második helyen hozza. Pais Dezső a kutatásai alapján az avas szót az ov, óv igéből eredeztette, olyan „s” képzős névszói származékként, mint ahogy például a tilt, tilalom til alapszavából a tilos keletkezett. Ezt a származást találta helyesnek Marjalaki Kiss Lajos is: „A nevét is innen kapta: Avas, azaz tilalmas erdő, melyet nem volt szabad sem irtani, sem legeltetni. Így lett a tilalmazott bokros erdőrészből avas-erdő, s idővel az egész hegy neve röviden Avas.” E megközelítést találta helyesnek Szabadfalvi József és Balassa Iván, de ezt szerepeltette első helyen a Magyar nyelv történeti etimológiai szótára is. A 13. századtól a legtöbb adat e jelentésre van, a „régi, elszáradt, múltévi” jelentés ettől később jelent meg. A feltételezést a finnugor ó, avik szóra is visszavezették, amit nagy fákból álló erdőre alkalmaztak. Az avas jelentés sok helyen vált földrajzi névvé a magyar nyelvterületeken, így Miskolcon is. A középkori Miskolcnak az Avas valószínűleg makkoltató, sertéshizlaló helye volt, ahol a bükk és a tölgy bőségesen ellátta a sertéseket makkterméssel, de feltehetően nem szabad terület volt. A vizsgálatok nyomán tehát a „makkot termő, makkoltatásra szolgáló erdő”, illetve az ezzel összefüggésben lévő „tilalmas erdő” jelentés a legelfogadottabb.
Ha már a 60-as években járunk, az új kilátó átadása után 3 évvel hirdetett meg egy tervpályázatot a ÉM Miskolci Tervező Vállalat és az Építésügyi Minisztérium, hogy alapgondolatokat gyűjtsön össze az akkor még szőlősökkel teli domboldal beépítésére. A tervpályázaton 8 kollektíva vett részt, melyből az egyik fotóanyaga el is jutott hozzánk, amit most meg is mutatunk.
Miután ledobta az agyam ékszíjat, a következő kérdések merültek fel bennem a képek láttán. Először is: ez biztos, hogy az Avas? Mik azok a cérnavékony felhőkarcolók? És úgy egyébként mit keres a lakótelep kellős közepén egy Dzsószer-féle piramis? Higgyék el, van magyarázat!
Nem Miskolc az egyetlen
Nem csak Miskolc, hanem példának okáért Budapest is bír egy meghökkentő városrendezési történettel.
Egy 19. századi ötlet szerint a mai 4-es, 6-os villamosok helyett hajók közlekedtek volna a Nagykörúton.
A Nagykörút-csatorna terve nem annyira elképzelhetetlen és légből kapott, mint elsőre gondolhatnátok. Reitter Ferenctől, a Budapest egyesítése után létrejött Közmunkatanács első elnökétől származik az az ötlet, amely szerint milyen jó lenne, ha a Nagykörúton, a jelenlegi Margit hídtól a Petőfi hídig (nyilván akkor nem épültek volna oda hidak) egy csatorna folyna, ami lehetővé tenné a hajós- és csónakos közlekedést.
A Fővárosi Közmunkatanács 1868-as létrejöttétől kezdve szorgalmazta, hogy a Nagykörút helyén illene valamilyen sokkal városiasabb, jobban közlekedhető utat építeni. Akkor azt mondták, „a város zöme minden összefüggés nélkül szórványosan csak itt-ott mutatja az emelkedésnek némi jelét s nagyrészt elavult házakkal van megrakva. A fejlődésnek csakis azáltal lehet okszerűbb irányt adni, ha a város területének közepén egy szép, tágas s az egész városon keresztbe átvonuló út nyittatik, mely által egyrészt felébresztetik a kedv annak mentén díszesebben építkezni, másrészt ez az út, mintegy határvonalat képezvén, legalább a városnak ezen belül eső részében célszerűbb tömörülést fog előidézni.”
Reitter Ferenc fejéből ekkor pattant ki az ötlet, milyen jó lenne, ha ez az út vízzel lenne feltöltve. Ötletét abból merítette, hogy a Nagykörút mélyebben fekszik, mint környezete, olyannyira, hogy korábban itt folyt a Duna egyik mellékága, a rómaiak Fossatum Magnuma, az egykori szennyvízárok, másik nevén a Rákos-árok.
Reitter Ferenc tervére 1868-ban rá is bólintott a Közlekedési Minisztérium és megalapították a Pesti Dunacsatorna-társaságot, ami az ötletével házalt. A befektetők, akiknek megtetszett az ötlet, vállalták, hogy megépítik a kiötlője nevét viselő Reitter-csatornát, mindössze négy év alatt. Az ötlettől a befektetők sok pénzt vártak, hiszen azt remélték, hogy azzal, hogy a Nyugati pályaudvarhoz hajóval lehet menni, megélénkül a gazdaság.
Sajnos vagy nem sajnos, a tervből aztán nem lett semmi, a 11 millió forintos építési költséget – talán a korabeli bíráló értelmiség és lapok miatt – végül senki sem vállalta. Így Reitter Ferenc maradhatott a „hagyományos” Nagykörút-tervnél, mely 1896-ban épült meg. Mára pedig Európa legnagyobb villamosforgalmát lebonyolító útszakasza lett, naponta 200 ezer utassal.
forrás: szeretlekmagyarország.hu
Fellapozva egy 1967-es, Városépítés néven futó folyóiratban találtam rá Heckenast Péter írására, aki részletesen összegzi a tervpályázatra beérkezett műveket. Az Ybl díjas építész – aki többek között a Kilián-Dél lakótelepet is tervezte – értékelésében pont azokat a problémás pontokat hangsúlyozza ki, amit végül a jelenlegi lakótelep felhúzásával sikerült megvalósítani. Heckenast felhívja a figyelmet a zöldterületek fontosságára, a monotonitás és a sematizmus kerülésére, ahogy ő fogalmaz: “az új lakótelepek azonban ridegen sivárak, uniformizáltak, napközben üresek és elhagyatottak. (…) A lakótelep csak “telep” marad.” Így elveszik a városrész városias jellege, a zöld területek, találkozási pontok hiányával pedig megszűnnek a napi szintű emberi kapcsolatok.
Eltekintve a funkcionális előnyöktől, a domborzati adottságok miatt és részben a városias belsők kialakításának érdekében is, a beépítést átszövi a városon belül hangulatos és szétválasztott belső gyalogos rendszer, mely egyúttal lehetővé teszi az intim, kisebb-nagyobb fórumok és üzleti terek, összekötő sétautak kialakítását is. A teraszon egymás fölé helyezett gyalogos felületek, egyben biztosítják még a nagy, közös erdőpark jellegű zöldterületek felé való közlekedést is.
Heckenast tervei szerint a lakótelepi házakat – a dombszinthez igazítva – 5-10-15-25 szintesre tervezte, de igény szerint 3 db 30 emeletes házban is gondolkozott. Ami pedig a piramist illeti, az valóban nem optikai csalódás. Heckenast a lakótelep közepére egy közintézmény-központot képzelt el, hogy az Avas valóban “város a városban” legyen.
Kétszintes, terepre ültetett, lapszerű fórumból piramisszerűen emelkedik ki a művelődési komplexum színház tömege, majd axisban a kiemelkedő tömeggel egy negatív süllyesztett elem, illetve esetleges szabadtéri körszínház céljaira kialakított lépcsőzet.
A központban emellett helyet kapott volna cinemaskope (szélesvásznú) filmszínház, posta, rendőrségi épület, tanács- és irodaház, áruház, étterem, cukrászda, kávézó, SZTK rendelő, gyógyszertár és tűzoltóság is.
Ha mindezt meg lehet valósítani, úgy az avasi városrész új együttese, a völgyi fekvése folytán kelet.nyugati irányban, hosszan elnyúló Miskolc mai várostestében – az egészséges koncentráltság megteremtésének elősegítésén túl – újszerű alapgondolataival egy lényeges állomása lehet a magyar városépítészetnek.
Ám a tervet a következő 10 évben annyiszor kellett módosítani, hogy tulajdonképpen semmi nem valósult meg a Heckenast által megálmodottakból. Az 1976-os főépítészi beszámolók arról árulkodnak, hogy a korábbi tervpályázathoz képest milyen változtatásokat eszközölnek az építkezésnél, de annak indokait nem részletezik. Ha ma felmegyünk az Avasra láthatjuk ezeket a változtatásokat. Az indokokat nem ismerjük, a következményeit annál inkább.
Avasi urban legend
Több helyen hallottam már azt a legendát, miszerint az avasi lakótelep tervezésénél fontos szempont volt, hogy a gáz-,víz- és áramszolgáltatást egyszerre, egy “gombnyomásra” el lehessen zárni, ezzel csírájában elfojtani egy esetleges munkáslázadást.
A lakótelepre felvezető utakat is tudatosan úgy tervezték, hogy a lakótelepet percek alatt hermetikusan el tudják zárni a város többi részétől.
Források
- Horváth Béla: Miskolc Avas városrész településtudományi összefüggései. In A miskolci Avas. Szerk. Dobrossy István. Miskolc: Herman Ottó Múzeum, Borsodi Nyomda. 1993. 423–440. o.
- Kelemen István: Az Avas városrész megvalósult intézményhálózata (Tervek és álmok). In A miskolci Avas. Szerk. Dobrossy István. Miskolc: Herman Ottó Múzeum, Borsodi Nyomda. 1993. 441–458. o.
- Városépítés folyóirat 1967/4
- Herman Ottó Múzeum Történeti Adattár
Kapcsolódó: Ilyen is lehetett volna a Pátria
Visszakövetések / Pingbacks