Ahogy nagyszüleink látták: Miskolc az 1960-as években

Ez a kép fogadott minket a Tiszai pályaudvar környékén akkoriban.

Kiépülőben Selyemrét, ahol a selyemhernyók, a szentek és a vasutasok története összeér. A környék érdekességeiről ide kattintva olvashatsz.

Itt pedig már a főutca pezsgésébe kóstolhatunk bele, középpontban a Weidlich-palotával és a színházzal.

A mára már megboldogult Anna szálló és terasza Miskolctapolca legnépszerűbb helye volt egykoron. Ha ma még létezne, már 102 éve fogadná vendégeit.

Az Annától csak párszáz méterre már nagy volt a boldogság a strandon.

És ha már strand: a mai napig nem értem, hogy bírta bárki is használni a selyemréti strand rettenetes kőcsúzdáját.

Épül az ún. Fórum-ház az Ady-hídnál. A magasházat és a mellette lévő háromemeletes lakóépületet is 1961-ben építették fel Krisztik Pál tervei szerint. Színes erkélyei miatt a papagáj házként nevezték a miskolciak, ezt a jellegzetességét a kétezres évek elején történt felújításkor is megtartották.

Az egykori Malinovszkij, majd Kun Béla, ma már Soltész Nagy Kálmán utca és a Petneházy-bérházak a tapolcai elágazás felől nézve. A magasházként is hívott, nyolcemeletes tömb 1958 és 1960 között mintalakótelepként épült. A sorházak mellett futott korábban a hejőcsabai villamos vonala is.

Miskolc egyik legkevésbé ismert, mégis legkülönlegesebb műalkotása a Csabai kapu 18. szám alatti, ún. Docensi ház falán látható. Az alkotás címe Allegória, és Duray Tibor, Munkácsy-díjas festő, grafikus és éremművész munkája. 1958-ban készült, és maga a művész is jelen volt, amikor az épület falára felkerült. Anekdoták szerint az Allegória azért került erre az épületre, mert az egyetemi tanárok annyira műveltek voltak, hogy még egy meztelen nő látványa sem tudta elvonni a figyelmüket az olvasástól.

A Tanácsház tér, avagy a mai Városház tér a Dózsa felől nézve, háttérben még látszik az Erzsébet fürdő fürdőépületének kéménye. Helyén ma az “Avalon-ház” épül.

Íme az a bizonyos mozaikos térkép a Villanyrendőrnél, amely sokáig fontos tájékozódási (és találkozási) pontja volt a miskolciaknak.

A Miskolci Nemzeti Színház művészei mulatnak Kotnyek Antal 1961-ben készült felvételén. Ti kiket ismertek fel a fotón?

Az Avas Szálló bárja 1967-ben. Bízzunk benne, hogy lesz hasonló része az ikonikus, épp megújuló épületnek.

Ez is az Avas, csak már a kilátó presszó része.

Ha pedig a kilátóból dél felé tekintettünk, a beszédes nevű Panoráma söröző látványa tárult elénk.

Itt azonban még nincs vége gasztrokulturális kalandozásunknak. Ugorjunk át egy gyors ebédre a Széchenyi u. 107. alatti Expresszbe. Érdemes itt is figyelni a falon lévő dekort.

Ahogy a hatvanas évek Miskolcának, úgy ennek az összeállításnak is megkerülhetetlen eleme az LKM kéményeinek keserédes füstje. Kenyeret adott, de nem volt könnyü együtt élni vele.

És ha közelebbről is megnézzük a gyár környékét, ott többek között ilyen kép fogadhatott egy átlagos munkanapon.

Ahogy ma is, úgy 80 évvel ezelőtt is városunk egyik kiemelkedő látványossága volt Lillafüred a Palotaszállóval. Itt épp a massai útról jövet kapták lencsevégre.

Ám ha megfordulunk, majd elindulunk Ómassa féle, akkor betekintést nyerhetünk az ottani “Művházba” is.

Ám a miskolciak élete ekkor sem volt mindig játék és mese: a miskolctapolcai mészkőbányában dolgozni egészen izzasztó lehetett.