Retro kocsmakörkép Miskolcon – második rész

“Miskolcon minden második hely kocsma”.  Bár a sokak által felemlegetett kijelentés barokkos túlzás, azért azt be kell vallani, hogy a miskolci mindig is szeretett jókat mulatni, csak a helyszín, vagy annak elnevezése változott az évek folyamán. Ezt bizonyítottuk már akkor, amikor sorozatunk első részében Lillafüredről indulva végigittuk a város nyugati részét, be-betérve jó pár ikonikus helyre. Túránkat az Újgyőri főtértől folytatjuk.

Pereces

Először nézzünk el egy kanyar erejéig Perecesre. Egy régebbi írásunkban értekeztünk már arról, hogy mennyire szeparált, a távolságok miatt önellátásra berendezkedő kolóniaként működött fénykorában a kis bányászfalu, ami 1945-ben lett Miskolc része. Ahol pedig sok a bányász, ott természetszerűleg kocsmának is léteznie kellett, így nem volt ez másként Perecesen sem, ahol a csinos, lugasokkal teli Sörkert voltaképpen egy vendéglő volt. Mivel a helyről fennmaradt képeslapokon is árad a hanyag elengancia, így azzal a lendülettel el is szégyeljük magunkat, hogy pár sorral feljebb még kocsmának csúfoltuk.

A ’45 utáni időszak említésre méltó  mulatóhelye volt a Bányász Klub. Szinte nincs olyan egykori perecesi bányász, akinek ne fűződne valamilyen borgőzös nosztalgiával átitatott emléke az objektumhoz.

Pereces. Bányász klub

Vasgyár

Visszatérve Perecesről újra az Újgyőri főtéren találjuk magunkat. Mint a Lyukóbányával foglalkozó írásunkban is említettük, egy valamirevaló közlekedési csomópontnál sok a kocsma is, ahol anno bányászok és kohászok eresztették ki a fáradt gőzt műszak után. Mi mégsem ezeket a kis kocsmákat emelnénk ki, hiszen arra még a blog adta keretek is kevesek lennének, hanem olyan nagyobb, többfunkciós helyeket, amelyek meghatározóak voltak abban a korban, mikor még több ezren dolgoztak a Vasgyárban.

Az egyik ilyen volt a Hámor étterem, ahol már maga az épület is csodálatosan nézett ki, hatalmas kerthelyiséggel rendelkezett, így rengeteg rendezvény (esküvők, bálok, szalagavatók, koncertek) színtere volt. Épp ezért elborzasztó látni mai állapotában az épületet, ahol egy ideig bútorbolt üzemelt, mára pedig az enyészettől igyekszik megmenteni egy helyi vállalkozó.

Hasonló sorsra jutott a városrész szívében lévő Ifjúsági Park aka. Szabadság kert is (amiről bővebben szintén megemlékeztünk már). A szabadtéri rendezvényeknek otthont adó parkban egy-egy műszakváltás alkalmával több százan üldögéltek, de koncertezett itt a Hobo Blues Bland, a Karthago, az LGT vagy a Generál is a 70-es, 80-as években, sőt, még a 90-es évek elején is neves előadók szórakoztatták  a nagyérdeműt.

Az Ifipark fénykorában és most

Az ifipark tőszomszédságában fekvő Árnyaskert színtén hatalmas mulatságok színhelye volt, ahogyan korábban a gyár munkásétterme, vagy ahogy a helyiek nevezték, a Lovarda is. Egyébiránt utóbbi helyen alapította meg a vasgyári ifjúság 1910-ben a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Körét, azaz a DVTK-t is.

Itt például épp a vasgyári dolgozók bankettje zajlik 1937-ben a Lovarda épületében.

Bár nem feltétlenül vendéglátóhely volt a Konzum, mindenképp érdemes megemlíteni, hiszen az alábbi fotón látható jelenetek évtizedekig részei voltak a vasgyári mindennapoknak.

Íme.

A gyár leépítésével egyidejűleg megszűnt az igény a fenti vendéglátóhelyekre, így ma már inkább hasonlít az egykoron pezsgő éjszakai élettel rendelkező környék egy olyan szellemvárosra, ami kíváló helyszíne lehetne egy-egy posztapokaliptikus mozifilmnek.

Ahol gyár állott, most kőhalom

Rózsavonal a Győri kapuban

Visszatérve a belváros felé vezető Andrássy útra találtuk meg az Újdiósgyőri Vendéglőt, ahol később a Pintes nevű borozó üzemelt. A korábbi épület helyén ma már egy újabb építésű lakóház található.

A helyszín cca. 110 év különbséggel.

Kicsit hosszabban időznénk el egy olyan helyen, ami már kevésbé maradt meg a köztudatban.

Ha már a Pintesről szó esett, itt osztanánk meg egy érdekességet: a miskolci ÁFÉSZ kötelékében lévő kocsmák mindegyikét P kezdőbetűs szavakkal nevezték el.

Képzeljük el, hogy a Hunyadi utcáról kiérve elindulunk Diósgyőr felé, utunkat két oldalt kertes családi házak, madárcsicsergés és különböző színekben pompázó rózsabokrok kísérik. Ebbe az idillbe csupán a semmiből előtűnő, „házalakú száguldó szörnyetegként” is sokáig nevezett villamos zavar be, amelyet ekkoriban előszeretettel használtak a fiatalok „tujázásra”. A jármű ütközőjéről való leugrálásból sportot űztek a gyerekek, az egyre gyakrabban megismétlődő jelenetet értetlenkedve nézték idősebb társaik az egykori Sztálin úton, egy korsó sör társaságában. A miskolci rózsavonalnak ugyanis fontos állomása lett az 1959. május 23-án megnyílt Rózsakert Söröző. A nevéhez és környezetéhez illeszkedő, rózsalugasos kerthelyiségében színes napernyők és székek, „táncplatz” várta a szórakozni vágyókat. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat üzemeltetésében lévő, unikális söröző a szó szoros értelmében vált üde színfoltjává a Győri kapunak. Vendégkörét leginkább a helyi munkásszálló lakói, a környékbeli gyárak, üzemek munkásai és azok családjai adták, de nyugodt szívvel betértek ide fiatal párok is, akik romantikára és zenére vágytak. Abban pedig nem is volt hiány. A leginkább jazz alapú tánczenét játszó formációk ritmikus dallamaira szinte azonnal táncra perdült mindenki, aki éppen nem a városszerte híres halászlevet kanalazgatta. Olyannyira rendes hely volt ez, hogy táncpartnert lekérni is csak asztaltól lehetett, elkerülve ezzel az esetleges konfliktusokat.

A Rózsakert Söröző

A Rózsakert óriási sikerként számolt be egyik dalestjéről, ahol Rónai Egon konferálásában fellépett Margaretta Petrova, a Moszkvai Operettszínház művésznője, valamint Koloss Margit táncdalénekesnő is, így ezt az estet újra megrendezték, de megesett az is, hogy Aradszky László koncertjén „a fákon is ültek az emberek”. Ugyanígy nagy népszerűségnek örvendtek az Ilona-bálok, vagy a családosoknak szervezett, bábszínházzal egybekötött fagylaltdélutánok.

A söröző életében kiemelt fontosságú nap volt május elseje, hiszen időszakos nyitvatartású szórakozóhelyként ezen a napon nyitott meg, így máris a majálissal, a sör-, a virsli- és a kolbászfogyasztás próbatételével kezdődött az évad. 1962-ben azonban különleges eseményként számolt be egy újságíró arról, hogy a munka ünnepén a szeles időjárás miatt vajmi kevés sör fogyott, ellenben kolbászból és virsliből több mint 50 mázsa az előző évi 8 mázsához képest.

Így teltek a nyarak a Győri kapuban egészen addig, amíg a környéket is elérte az 1960-1970-es évek városrendezése. 1969-tól 1973-ig több mint háromezer lakásból álló lakótelep épült a Győri kapuban, gyökeresen átalakítva ezzel a városrész arculatát. Szépen lassan eltűnt a családi házak nagy része, ezzel együtt a szanálás sorsára jutott a Rózsakert is, amely nyomtalanul adta át a helyét az utókornak.

De nem csak a Rózsakert idejében volt hatalmas élet a város egyik legnagyobb, egyben legélhetőbb lakótelepeként számon tartott Győri kapuban. Példának okáért érdemes itt megemlíteni a szép emlékű Bükk Éttermet, majd itt üzemelt később a kedélyes nevű Víg Mackó is.

A Bükk Étterem

Nem mehetünk el Vian mellett sem, ami egy egész generáció legkedveltebb szórakozóhelye volt. Most már épp ideje ennünk is valamit, erre pedig nem is találhatnánk jobb helyet a környéken, mint a kultikus Tiszavirág Éttermet. A nemrégiben örökre bezárt vendéglátóhely talán Miskolc leghangulatosabb étterme volt az élő zenével és egyszerű, de házias berendezésével.

És ha már Győri kapu és étterem, felhívnánk a figyelmet egy másik szép emlékű helyre, ami ma már szintén a múlté. Még a bezárása után is sokáig közelkedési megálló őrizte a nevét, amit gyerekként már azért sem értettem, mert sem Tokajt, sem éttermet nem láttam a buszablakból kinézve. Így már ismerős? Bizony, a Tokaj Étteremről van szó. Csakhogy ne csak a piától szédüljünk meg: Tokaj Étterem a Győri kapuban, Miskolcon. Kis magyar multikulti.

Mielőtt az emlékektől teljesen megrészegülnénk, kicsit elvonolunk pihenni, hiszen jön a belváros, ahol számos felfedeznivaló hely vár még ránk.

Tartsatok akkor is velünk!

Borítókép: Koncert a Hámor Étteremben 1971-ben. Forrás: Miskolc a múltban facebook-csoport.