Aki nyitott szemmel közlekedik a városban, láthatja, hogy manapság bőven zajlik az élet az Avas északi oldalán. Egy éve adták át a Horváth-tetőt, ami nem csak amiatt örömteli, mert a korábbi parlag helyére épített szabadidőparkot azóta is előszeretettel látogatják a miskolciak. Az elnevezéssel ugyanis újra köztudatba került az 1848-49-es szabadságharcban tevékenyen részt vevő Horváth Lajos neve, aki végrendeletében arról rendelkezett, hogy vagyonának egy jelentős részét az Avas fejlesztésére költse a város. Ezzel együtt ma is zajlik az idén hatvan éves kilátó, illetve annak közvetlen környezetének jól megérdemelt fejlesztése is. A jelennel való párhuzam csak annyiban indokolt, hogy beruházások tekintetében közel száz éve nem hárult ekkora figyelem a miskolciak öreg dombjára.
Persze itt is akadtak olyan ötletek, amelyek a tervek szintjén ragadtak meg. Korábban már írtunk a budai Halászbástyához hasonló Hősök emlékműjéről, a jó száz éve tervezett, olykor-olykor leporolt libegő ötletéről, vagy éppen azokról a kilátó-tervekről, amelyek különböző okok miatt végül nem valósultak meg. Azonban most elhoztunk nektek egy olyan tervet, ami talán minden eddiginél meredekebbnek hathat. Elsőre legalábbis.
A sikló saga: ördögtől való fantazmagória vagy az avasi turizmus csiszolatlan gyémántja?
Az Avas poétájaként is ismert Sassy Csaba (akit bővebben is bemutattunk már) 28-as könyvének harmadik kötetében nagyszabású fejlesztéseket vázol fel. Az Avashoz és Miskolctapolcához is ezer szállal kötődő költő, író egy, a két mai városrészt összekötő alagút megépítésének gondolatát is felveti. Az írás 1939. április 1-i keltezésből gondolhatnánk, hogy a tréfás kedvű Sassy csak megviccelni akarta a közönséget a közúti alagút építésének gondolatával, de az írás tényszerűsége, az akkori köztiszteletben álló személyek megnevezése mégis komolyan vehetővé teszi az ötletet.
A történet szerint Vida Jenő, a Magyar Általános Kőszénbánya vezérigazgatója egy hatalmas összegű, egymillió pengős hosszú lejáratú kölcsönt ajánlott fel a városnak. Tette mindezt attól való félelmében, hogy a kormány beszünteti a MÁK tapolcai mészkőbányájának és iparvasútjának működését, ugyanis az ott történő robbantások vészesen közel vannak a város ivóvízkészletének nagy részét biztosító forrásokhoz. Így Vida ezzel a kölcsönnel akart a város kedvében járni, amellyel Demes Béla városi tanácsos komolyan számolt is, hiszen abból nagyszabású terveket készített.
Eszerint az Erzsébet-tértől egy alagút indult volna a hegyen keresztül, amely a Dudujkánál (mai Egyetemváros) végződött volna. A csaknem 2 kilométer hosszú járat 4-4 méter szélességben alkalmas lett volna gyalogos közlekedésre, míg középen 8 méter szélességben sínautóbusz járt volna. Ezen a menetrendszerinti járaton egészen Tapolcáig lehetett volna utazni 5 kilométer hosszan, 5 perces tervezett menetidővel.
Ez itt a Te hirdetésed helye!
Tekintsd meg Médiaajánlatunkat, ahol kedvező feltételek mellett ajánljuk hirdetési felületeinket:
Ez a közlekedési vonal kiépítése azonban nem csak a két település közti gyors közlekedést biztosította volna, hanem egyben megoldotta volna Miskolc légoltalmi óvóhely problémáit is, amiben ekkoriban szűkölködött, hiszen bombabiztos óvóhelye ekkoriban csak a MÁV üzletvezetőségének volt. Mivel ebben a 16 méter széles, 2 kilométer hosszú alagútban csaknem az egész város elfért volna, így Miskolc vezetősége tárgyalásokba kezdett a kormánnyal, hogy járuljanak hozzá az alagút építéséhez. A Sassy által leírtak szerint a sínautóbusz összeköttetés egy hosszú távú barátsági viszony kezdete lenne, egyben záloga is annak, hogy Görömbölytapolca Miskolc részévé váljon. Ez az elképzelés azonban – valószínűleg a közelgő háború miatt – szintén nem valósult meg, míg a közigazgatásilag addig Görömbölyhöz tartozó Tapolca csak 1950-ben vált Miskolc részévé.
A nyomvonalon ebben az időszakban egyszer már átfurták az Avast a vízvezeték elvezetése miatt.
Érdekesség, hogy később, az 1960-as években is felmerült az avasi közúti alagút terve. Zsadányi Guidó a Miskolc és Tapolca közötti közlekedés fejlesztésével foglalkozó munkájában a két városrészt kettősvágányú villamosvasúttal tervezte összekötni a Hejőcsaba-Egyetemváros-Tapolcafürdő vonalon. Egy 1957-ben tartott városfejlesztési ankéton Virágh Pál, a Miskolci Tervező Iroda főmérnöke ráerősített erre az elképzelésre, azonban ő a városszerkezet egységességét figyelembe véve a Béke tér (mai Búza tér) – Szeles utca – Fazekas utca – Szent Anna-templom – Nagyváthy utca – Avas alatti alagút – Műegyetem – Tapolca villamos nyomvonalon képzelte el. Az ezt követő évek különböző városrendezési tervei eltérő nyomvonalon ugyan, de rendszerint számoltak a jövőben létesítendő avasi alagúttal, azonban ezekkel az elképzelésekkel az 1970-es években már nem találkozunk, így a Miskolctapolcára vezető villamosvonal az avasi alagúttal együtt csak terv maradt. Azt pedig az olvasó értékítéletére bízom, hogy a Sassy által felvázoltak mennyire vehetőek komolyan.
Kiemelt kép: Az Avas jövőjét vízionáló, tréfás képeslap az 1900-as évek elejéről, ahol szintén megjelenik az avasi alagút.
